Az elemi erők hercegnője 2.

By: kowi121

7. fejezet: Egy csapda volt az egész…

Egy nő száll le az erkélyre. Besétál a szobába, ott két bölcső van.

„~Az egyik a HALÁL! A másik meg az ÉLET! Csak a Halál kell nekem!” Megfizetsz, azért amit a családommal tettél Kagome! Nem hagyom, hogy te boldogan élj, míg én szenvedek! –felvette a kezébe a fiút. Ő elkezdett sírni és a másik csöppség is. –Csít legye Halál! Mi ez itt? Á! A bölcsőre van írva a neved. Sekayi. Milyen fura név. Nekem mindegy de azt biztosan tudom, hogy te egy remek fegyver leszek. Mi?! Már jön is? –gyorsan kiment az erkélyre és felszállt. Valaki kifutott az erkélyre és elkiáltotta magát.

~Sekayi! SEKAYI!!!!!!!!!!!! SEEEEKKKKAAAAYYYYIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

-ÁÁÁÁ!!!! –kelt fel egy fiú kinek rémálma volt. „-MI volt ez? Azt tudom, hogy nagy az erőm. De mi volt ez? Az erőm nagy részét nem ismerném???”

***

-Egy csapda kell!

-Én megcsinálom! Elkapom azt a lányt!

***

-Végre itt vagyunk!

-Gou! Megint te jössz.

-Rendben van Shippou! Elemek! Most utoljára kérlek, segítsetek! Hajime szólítalak! –sikeresen felértek és elszálltak.

-Na most futás a palotába. –mindenki elkezdett futni. Rin Shippou hátán volt, Sessy kezében Akaye.

-Uram! Nézze azokat ott! Kik lehetnek?

-Hiszen az Akaye! Szól gyorsan Keinek!

-Igen is! –Monoky odaszaladt hozzájuk.

-Mi történt vele?

-Monoky! Már nem is tudom, hányad szorra ájult el. –Monoky átvette, és ő vitte tovább repülve. Bevitték egy szobába és lefektették egy ágyra. Kei és 5 szolga bejött.

-Mi történt?

-… -senki sem válaszolt.

-Gou! Mi történt vele?

-…

-GOU! NE MONDJAM MÉG EGYSZER!

-Akaye átengedte testét a benne szunnyadó ÁTOKNAK! Az igazi Akaye harcolt Naraku ellen és nem ő! Dühében felélesztette. Mikor a rablókkal harcoltunk akkor láttam az első jelet. Aztán meg egy faluban egy banda megtámadott néhány lányt és akkor meg megkapta I. Akaye erejét és éreztem az óriási erőt. És most meg átengedte magát az Átoknak.

-Szóval bekövetkezett. –Kei odament Akayeához, két kezét föléje helyezte. Mindent látott, ami ott történt. –Ide Anyám hatalma kellene. De ő meghalt. Mik ezek a kezén?

-Nem tudom, most látom először uram!

-Monoky!

-Igen!

-Karuval menjél Kagoméért!

-Értettem.

-Én nem tudok rajta segíteni. Meg kell várnunk, míg Kagome ideért.

***

-Gyerünk Karu! Gyorsabban! „Minél hamarabb ott kell lennem!”

-Kagome! Mi baj?

-Semmi!

-KAGOMEEEE!!!! –kiáltotta valaki. Kagome felnézett az égre.

-Monoky! –leszállt eléjük. Monoky leugrott a Sasról és Kago elé futott. –Mi baj Bátyám?

-Akaye! Sokszor elájult, a két kezén furcsa írás van, és a benne szunnyadó Átok felébredt.

-MI?!

-Gyere gyorsan!

-Indulás!!! –visszaszálltak Karura és visszasiettek a palotába.

-Kei Nagyúr! Itt vagyunk!!!

-Gyors volt! Gyere utánam Kagome! –Kei elvezette őket a szobába. Kagome azonnal elkezdte gyógyítani lányát. Hosszú órák után Akaye végre magához tért.

-Anya?

-Lányom! –szorosan megölelte Akayét.

-Mit keresel itt?

-Az nem érdekes! Csak az, hogy felébredtél! –Akaye másnap már ki is kelhetett az ágyból. Felöltözött és kiment az erkélyre. Két kezét a korlátra rakta és meglátta a jeleket a kezén.

-Mik ezek? Olyan, mint egy térkép! De mihez? –Hirtelen elszédült.

~Hol vagyok? –körülnézett a tájon. Két embert látott. A két ember alig különbőzött egymástól. Mindkettőnek füleik voltak a feje tetején. Körmei megnőttek, hajuk fehér volt. Egy fiú és egy lány volt. A lány olyan kardal harcolt mi teljesen kék volt minden részlete, a fiú meg egy színtiszta fekete kardal. Hirtelen egy nő fut közéjük és elkiáltja magát.

~ELÉG!!!!!!!! Sekayi!!! Akaye!!! Gyermekeim!!! Hagyjátok abba!!!!!~

-Akaye! Eljönnél velem… Akaye? Itt vagy?? AKAYE!!!!!

-Mi… MI… Mi történt?

-Megint elájultál.

-TE ki vagy?

-Én vagyok Kei fia. Hayate!

-Bocsi!

-Semmi baj. –Hayate segített Akayeának felállnia. –Lenne egy kérdésem.

-Mi lenne az?

-Eljössz velem sétálni? Megmutatom neked a Fellegvárost, a parkját, meg amit szeretnél.

-Kimenni a palotából?

-Aha. Én kimehetek.

-Rendben! Miért is ne! –Hayate és Akaye kimentek a városba. Hayate megmutatott neki minden érdekességet, ami csak volt. A nap végére a parkban kötöttek ki és ott ültek a halastónál.

-Köszönöm ezt a remek napot.

-Szívesen!

-Furcsa.

-Mi?

-Eddig életemben minden napot edzéssel kezdtem, de amióta idejöttem megszűnt ez, és most úgy érzem, mintha több lennék, mint most.

-Engem egész életemben Királynak neveltek, és a Harcra, meg a Politikára. Voltak olyan napok 13 éves koromban mikor azon tűnődtem, miért nem ismerem a jegyesemet. És ahogy telt az idő egyre jobban kíváncsi voltam az okra.

-És most magtaláltad a választ?

-Még mindig rejtély a számomra.

-Előlem mindent eltitkoltak. De hogy miért azt nem tudom.

-Szerintem, azért mert te vagy a jogos uralkodó a Fellegvárosban.

-Ne nevettess!

-Anyád Kagome, I. Akaye utódja. Nem foglalta el a trónt, de ő az kinek a szava dönt ha olyan a dolog és ő abban döntött, hogy előled mindent eltitkolnak míg el nem jön az idő.

-TE ezt honnan tudod?

-Anyám mondta el nekem a halála napján, 3 éves voltam akkor, mindent megjegyeztem, amit mondott és onnantól vagyunk jegyesek, mert ez 7 pecsétes titok volt. –füttyentett egyet és egy kis fecske szállt oda.

-Ő itt az én hírvivőm. Fekete szépség. Ő majd visszavisz a palotába, ha szeretnél. Engedelmeddel! –meghajolt és elindult.

-Miért hagysz itt? –kérdezte. Hayate nem hitt a fülének. -Lehet, hogy sok titok vesz körül de, nem lenne jó, ha egyedül hagynál. Lehet, hogy megint elájulok.

„-Milyen kis cseles!” Mit szeretnél még megnézni?

-Mondjuk a földön a legközelebbi erdőt.

-Rendben. De ahhoz Karu kell. Csak ő mehet ki engedély nélkül.

-Oké. És hol van? –Hayate megfogta a kezét, és maga után húzta.

-Ez itt a Sasok szállása, csak a két őr miatt nem tudunk bejutni.

-El kell terelni a figyelmüket! És tudom, hogy hogyan csináljuk! Elemi erők! Sasame hívlak téged! Tereld el az őrök figyelmét! –megjelent a FarkasKutya, bólintott egyet és elindult. Ráugrott az egyik őrre és ő elesett. A másik felfigyelt erre és odanézett ekkor ráugrott és őt is feldöntötte. Mind ketten feltápászkodtak és elkezdték kergetni.

-Voálá!

-Hogyan tudod irányítani?

-Passz. De szerintem addig kéne bemennünk, míg kergetik!

-Igaz! –megint megfogta a kezét, és magával húzta. Bementek a hatalmas ajtón.

-Ez lenne a szállásuk?

-Beljebb van a szálásuk ez itt a költőde.

-Mi?!

-Itt születnek a kis sasok. Az ősi Sasok közül csak egy maradt és ő a tojómadár. És Karu a fia.

-Aha. –hallottak egy iszonyatos madárhangot. Akaye megszorította Hayate kezét. Hayate meglepődött de nem szólt.

-Mit akarsz itt Hayate?

-Karuval szeretnék beszélni!

-Rendben!

-Á! Hayate! Mit akarsz? –jött oda Karu. –Csak nem megint ki akarsz menni, megkeresni a jegyesedett?

-Most nem.

-És te ki vagy?

-A nevem Akaye.

-Á! Akkor te Kagome lánya vagy. Varjunk csak! Hiszen itt van… akkor mit akarsz?

-Csak egy kérdést. Hol van a legközelebbi tó vagy valami ilyesmi a földön?

-Naná, hogy a legközelebbi erőben van, az alattunk lévő tó! Miért? –kérdezte gyanakvóan.

-Elvinnél oda?

-Tudtam! Tudtam, hogy ki akarsz menni.

-Kérlek Karu! Az én kedvemért!

-Na jó.

-DE hogyan jutunk ki?

-Mindjárt jön a forgatás ideje akko kimegyünk. Siessetek felszállni.

-Köszi! -felszálltak rá. Ahogy mondta, nem sokára jöttek, hogy megforgassák a tojásokat. Karunak volt egy különleges képessége, hogy láthatatlanná tud válni. Mikor kinyitották a hatalmas ajtókat ők szépen kisétáltak.

-Na ez meg mi?

-Nem lehet se, kutya se farkas.

-Sasame! Köszönöm! –suttogta Akaye és ő meg eltűnt a két katona kezéből. Karu levitte őket a tóhoz.

-A közelben leszek. Csak hívnod kell.

-Rendben és köszi!

-Ez volt az utolsóeset! –Karu elment. Akaye és Hayate meg a tóhoz mentek.

-Miért is akartál idejönni?

-Meg szeretnék fürödni.

-MI?!

-Igen. Szóval te szépen itt maradsz, míg én megfürdök.

-DE a palotában…

-Igen tudom, de ott nem szeretek! –Hayate leült egy fa tövébe. Akaye meg elment megfürödni. Mikor befejezte a parton ült és gondolkodott. Megrezzent a bokor, felállt, hogy megnézze mi az. Valaki figyelte és az most menekül. Akaye követte. Kiért egy tisztásra.

-Hayate? –mondta halkan.

-Nem éppen! –megfordult az illető és átalakult.

-Te meg ki vagy?

-WATE! Most! –Hátulról valaki elkapta.

-ÁÁÁÁÁ!!!!

-Csend legyen!

-TE vagy az a rabló!

-Igen én vagyok az! Te neked túl nagy az erőd.

-ÉS! Nem tehetek arról, hogy a sors nagy erővel áldott meg!!!

-De át is adhatod!

-Soha!

-Eleget hallgattuk! Kesy! Altasd el!

-Igen is! –Kesy néhány villám segítségével elkábította Akayét.

-És most főnök?

-Hazavisszük. –mondta, levette maszkját és Kesy derekára, rakta a kezét és úgy mentek.

„-Mi ez?! Nem lehet!” –Hayate azonnal a tóhoz sietett de ott már nem volt senki sem. Kinyújtotta a kezét. –Idő kereke! Hova lett e elemed? Mutasd meg e uradnak hova lett Akaye! –látta, hogy Akayét tör be, csalják. –KARU!!!!!!!!!!

-Igen?

-Akayét elrabolták!

-MI?! Ezért az én fejemet fogják venni!!!!

-Nem, mert én ki fogok állni érted! De most vissza kell mennünk! –gyorsan visszamentek.

-Fiam! Hol voltál?

-Nagy baj van Apám!

-Mi?

-Életet elrabolták?

-MI?! –mindenki azonnal összegyűlt a tanácsteremben.

-Kivel mentetek ki?

-Karuval.

-Fenyítsétek meg!

-NE! Én kértem meg rá nem tehet semmiről sem!

-És miért mentetek le?

-Mert meg akart fürödni…

-DE itt is!

-Én is mondtam neki… várjunk csak!

-Mi van?

-Mikor bementem hozzá, hogy felaláljam, hogy körbevezetem egy alakot, láttam leugorni az erkélyről. És mikor kinyitotta a szemét olyan furcsa volt. És mikor a parkban megkérte, hogy menjünk le akko olyan volt a szeme, mintha nem is ő lenne.

-Meg volt babonázva.

-Csak egy csapda volt!!!! –kiáltott fel. Az egész palota megrémült még a városlakók is.

***

-Na! Naraku mit szólsz? Élet és Halál a kezünkben van!

-Igen. Most már az egész ékkő az enyém, lehet.

-Szóval neked az kell. A tiéd, lehet, de a Fellegváros az enyém!

-Engem csak az ékkő érdekel!

***

Folytatjuk!!!