Az elemi erők hercegnője 2.

By: kowi121

4. fejezet: Rin és Sessy csatlakoznak

-Miért nem akadtunk még a nyomaikra?

-Honnan tudjam!

-Téged követlek!

-Készen vagy már?

-Még nem!

-Meddig akarsz a vízben ülni? Ez idő alatt ők haladnak előre!

-Jól van, na! Kész vagyok!

-Végre!

-De kettőn közül neked van a legjobb szimatod! Mégsem akadtál rájuk! –és az orrára mutatott az ujjával.

-Igaz! De Akaye illata nagyon gyenge.

-És a többiek?

-Nem tudom az összesnek az illatát! Csak Akayeét ismerem fel meg…

-Mi van?

-Emlékszel Shippoura?

-Aha. A kis rókadémon. Miért?

-Vele van! Gyere! –és elindultak.

***

4 fős csapatunk meg lassan 1 hónapja, hogy elindultak és ismét egy fura faluba keveredtek.

„-Vonzzuk a furábbnál furább helyeket? Vagy egy átok van rajtunk?” –gondolkozott Gou a 2. napon. Most más volt, mint az előző faluban. Itt most nem rablók voltak a rosszak, hanem a nőtlen fiatalok. Minden lányt ki egyedül mászkát megállítottak és akarata ellenére egy sikátorba vitték, senki sem látta kijönni onnan, vagy mit csináltak ott vele. Többet nem is nagyon járt ki az illető. Akaye mint minden faluban körülnézett, hátha megtalálja netán a testvérrét. De eddig nem járt sok sikerrel.

-Hé! Szerinted az a lány a fehérben. Milyen?

-Csini. De a főnök tudod milyen válogatós.

-Vigyük el neki! Ha jó akkor megjutalmaz, ha nem akko a miénk, lehet!

-Igaz! –odamentek a lányhoz. –Szevasz Kislány!

-Mit csinálsz itt egyedül?

-Semmi közöd hozzá!

-Ó! Milyen nagyra van magával!

-Hagyjatok!

-És ha nem! –el akart menni de eléálltak.

-Nem mondom még egyszer!

-Jaj! De megijedtem!

-Na ebből elég! –felkapta és elviharoztak vele.

-Engedj!!!! –kiabálta! Elvitték, valahova ott lerakták. Rajta kívül olyan 8-9 lány volt ott még.

-Tessék Főnök itt van a következő szállítmány.

-ÁÁÁ! Frissen a legjobbak! –mondta. –Na! Nézzük a választékot! Az ott! Ők ketten a többi a tiétek! –megfogta a fejüket és megcsókolta az arcukat. Az egyik akkora pofont vágott neki, hogy egy percre megtorpant. –Mit képzelsz???? –megszorongatta az arcát. Ennyi elég is volt, hogy a fehérruhás lány bedühödött.

-ENGED EL!!! –kiáltotta. Mindenki ránézett.

-Te is lázadsz? Milyen lányokat szereztetek????

-Hát... ö…

-Engedjétek el az összes lányt!

-NEM FOGJUK!!!!

-Akkor annak nem lesz jó vége! –lehetett hallani egy idegen hangot de a személyt nem.

-Ez ki volt? –kérdezte a főnök.

-Én! –és egy alak ugrott le a tetőről. A bandától olyan 2-3 méterre ért földet. Megfordult.

-Már megint! –mondta a fehérruhás lány.

-Üdv! –mondta és az egyik kezét felemelte.

-Te meg ki a szösz vagy???

-Miért vagy itt?

-Egy ígéret az ok kedves Akaye.

-Te meg ki a szösz vagy???????? –kiabálta a főnök.

-Nem érdekes kilétem.

-DE nekem igen!!!!!

-Na ebből elég! Elengeded a lányokat????

-Dehogy! Azok a mieink!

-NEM VAGYUNK TÁRGYAK!!!!!!

~Enged meg! Kérlek! Hagy végezek ÉN velük! Hagy öljem meg minden emberi formát!~

~Ki vagy???

~Én vagyok az, aki az erőd nagy részét irányítja~

~Mi a neved?

~Ismersz engem! És tudod, ki vagyok~

~Te vagy az igazi Akaye?

~Nem, csak az ereje vagyok. A lelke Kagoménél van. Enged meg, hogy megöljem őket!~

~NEM! Nem ölhetsz csak úgy, egyetlen lelket sem!

~Rendben! Bizonyítsz de, hogy az emberi lény mennyire fontos és akkor, ha sikerül teljes uralmad alá vonhatsz. De ha nem sikerül megölök minden embert!~

~Miért akarsz megölni minden embert?

~Mert megöltek ENGEM!~

~De az nagyon régen történt! Megváltoztak az emberek!

~Ők sohasem változnak! Erőm most a tiéd! Használd okosan! De figyellek!~ -Akaye a saját tudatával vívósodott. De végül sikerült meggyőznie. Mérgében már másodszorra ébresztette fel a szunnyadó átkot. –MI IS EMBERI LÉMYEK VAGYUNK MINT TI!!!!!

-Fogd be ribanc!

-NEM FOGOM BE!

-Pá! Pá! –mondta az idegen.

-Mit akar ez jelenteni ez a „Pá! Pá!”?

-Á semmit! Csak annyit h meghaltok!

-MI!?

-Elegem van abból! –mutatott az idegenre a vezér. –Öljétek meg! –egynéhányak az idegenre akart támadni. Felemelte kezét és a ruhájának az ujja lejjebb csúszott és látni lehetett egy nagyon furcsát. Csak most vették észre hosszú körmeit, és a lábán a körmöket. A haja is fura volt de az sem tűnt fel nekik, hogy tiszta fehér. Lejjebbhajolt és ekkor látták hegyes füleit mivel a haja elmozdult és látni engedte.

-EZ EGY DÉMON?!!!???!?!!?!?!?!

-Mérges karmok!!!! –kiáltotta. Akik rá akartak támadni azok meghaltak. A banda minden (megmaradt) tagra ámuldozott, meg a lányok is.

-Na most már elengeditek a lányokat?

-SOHA! –Akaye sóhajtott egyet.

-Akkor nincsen már választásom. –leguggolt és egy kört rajzolt. Felállt. –EZ AZ UTOLSÓ ESÉLYETEK! ELLENGEITEK A LÁNYOKAT????

-SOHA!

-AKKOR ITT A VÉG! –leszakította a nyakláncát min volt a gyűrű, és a körbe dobta. –EMELKEDJ FEL HŰSÉGES BARÁTOM! SASAME! KELJ ÉLETRE!- előtte megjelent egy FarkasKutya.

-Ez meg mi???

-Lányok! Gyerek mögém. –az összes lány engedelmeskedett. –Te is! –az idegen egy ugrással mögötte termett.

-A lányok a mieink!!!!!

-Minek lány???? Hiszen többet nem látjátok őket. –az álltak eleinte aranyosnak tűnt de miután ez kimondta elkezdett morogni. –Öld meg Sasame! –mondta halál nyugodtan Akaye. A FarkasKutya engedelmeskedett. Rátámadt a férfiakra. Nem kímélt senkit sem. Szétmarcangolta az összes ott lévő embert. Mikor végzett hátranézett gazdájára, ugyanolyan mérgesen nézett, mintha meg akarna támadni még valakit. Szája véres volt, és a szája körül a fehér szőre is. Az egész teste fehér volt, kivéve a fülei meg a mancsai, mert azok feketék voltak. Megrázta magát és eltűnt a mérges arc. A lányok nem hitték el, hogy csak úgy megölte őket. Akaye megint sóhajtott egyet és elindult a FarkasKutya felé. Megsimogatta és ráült. Nem volt nagyobb, mint Kirara mikor nagy. Elindult de megállt és hátranézett.

-Itt akarsz, álldogálni vagy jössz velem Bácsikám?

-Megyek!

-Jézus isten! Ki volt ez?

-Nem tudom, de kegyetlen, de megmentette minket.

-Menjünk innen!

***

-Haló! Van itt valaki?

-Te meg ki vagy?

-Én is kérdezhetem ezt!

-Rin?

-Szia Shippou! Régen találkoztunk!

-Nekem mondod!

-Ismered?

-Aha! Gou ő itt Rin! Rin ő itt Gou.

-Örvendek!

-Én is!

-Hello Rin!

-Szia Royoga!

-Sesshomarut hol hagytad?

-Ne aggód Shippou! Ő is itt van csak Akayét ment megkeresni.

-Megjöttem! És hoztam magammal egy elveszett Bárányt!

-Mióta vagyok én Bárány?

-Amióta itt vagy!

-Sesshomaru Nagyúr! –szaladt oda Rin.

-Látom sikeresen, idetaláltál.

-Igen. Szia Akaye! Én Rin vagyok, még nem találkoztunk.

-Örvendek Rin! –megölelték egymást és Akaye leült a földre az ablak alá. –Na miért jöttetek?

-Egy ígéret az oka!

-Miféle ígéret?

-Anyádnak tetem egyet, hogy megvédelek, mikor keresed az öcsédet.

-Várj! Te honnan tudsz a testvéremről? És honnan tudod, hogy az öcsém?

-1.: Ott voltam mikor születetek. 2.: Kagome mondta mikor megígértem ezt.

-Aha. Mindenki engem akar megvédeni????????

-IGEN!!!! –mondták, egyszerre akik ott voltak. Akaye meglepődött és felállt.

-Akkor mire várunk? –a mi 4 fős csapatunk 2 taggal bővült. Akaye nehezen fogja megszokni a dolgot. Ezt én már látom előre.

***

Folytatjuk!!!