|
16. fejezet: Elrabolt kincs
Az elemi erők hercegnője
By: kowi121
16. fejezet: Elrabolt kincs
(Ha az van a sor végén „*” akkor helyszínugrás, csak ebben a fejezetben!)
Leszállak a madarakról mikor azok leszálltak. Yaku elvezette őket a tanácsterembe. Ott ült Teva és a tanács többi tagja, Kei, Monoky. Yaku a fia mellé ment.
-Kagome!
-Teva! Miért kellet visszajönnöm?
-2 hónapig készültünk! Most már fel vagyunk készülve a támadásra. –mondta az egyik tag.
-Miféle támadás?
-A démonok rád pályáznak.
-Ezt kellet tennünk! –szólalt meg hirtelen Teva.
-MI?!
-Te kérdezted magadtól: Miért kellet elmennem? És a válasz: Ezt kellet tennünk.
-DE sziszen te csak a múltat és a jövőt látod!
-És a jelent is, ha nagyon akarom.
-Mi van ha nem akarok itt maradni?
-Elemi Angyalok! –az elemi angyalok előrementem és meghajoltak. –Gyerünk! –mondta az egyik tanácstag.
-Nem! –mondták egyszerre és hátraléptek egyet.
-Azt mondtam, gyerünk! –emelte fel a hangját.
-Nem! –mondták megint, és megint hátraléptek.
-MOST AZONNAL!
-NEM! –mondták és már Kagome előtt voltak. –Már ő ural az erőnket! Mi már lélekben, testben és erőben őt szolgáljuk! Csak a gondolatunk a milyénk!
-Elég! –állt fel Teva. –Kagome és a társai itt maradnak a Fellegvárosban! De Sesshomaru és tárnainak mennie kell, mit a 250 évvel ezelőtti büntetésben kiszabtunk!
-Mi tett?
-Megöltem néhány Elemi Angyalt.
-És ezért száműztétek??? Kei! Miért?
-Bűn egy Elemi Angyalt megölni!
-És ezért nem tudok a gyerekeidhez hozzáérni vagy megérinteni. Ezt a varázslatot Till tette rám. Csak a közelében tudok ott lenni egy elemi angyalnak.
„-Hát ezért mondta azt!”
-Kösz mindent Kagome! –mondta és kifelé indult el.
-Teva! Az én kedvemért had maradjon!
-Miért kellene maradnia?
-Azt mondtátok, hogy valamilyen harc lesz!
-Igen.
-Akkor avval meghálálhatná a segítségemet, hogy harcol itt!
-MII???!!!! –akadt ki mindenki. Teva egy kicsit elgondolkodott.
-Miért is ne! –vágta rá végül.
„-Na NEEEEE!!!!!!!” –gondolta Sessy.
***
„-Kagome 1 hét múlva szülni fog. És azon az éjszakán mikor a kicsik születni fognak megtámadják a Fellegvárost! Inuyasha! Véd meg Kagomét! Sesshomaru te meg őket!”
-Kikyou! Mit nézel a csillagokra?
-Meghallgatják, amit kérek.
-Igen? És mit kértél?
-Azt, hogy az Elemi Erők Hercegnője boldogan éljen.
-Miért? Szomorú?
-Nem. De most nehéz időszak fog jönni a számára. De most már aludjál!
-Oké! Jó éjszakát!
-Neked is! „-Köszönöm Akaye, hogy megtisztítottad maradék lelkemet és szívemet! Mikor úgy kívánod, meghalok érted vagy csak úgy.”
***
-Mindenki készen áll! A démonok már csak a vezérük jelére várnak.
-Mi is! Apám! Készen vagyunk!
-Rendben. Kago, hogy van?
-Nagy fájdalmai vannak. Hamarosan megkezdődik! –mondta Inuyasha. 1 hét telt el Kagome és a többiek érkezése óta. Kagome bármelyik pillanatban szülhet, így a katonák felkészültek a harcra. A gyermekek akkor a leggyengébbek mikor még az anyjuk hasában vannak, meg mikor születnek.
-Pont egy ilyen viharos napon?
-Ne nekem mondjad Sango!
-Oké! Csak megjegyeztem!
BUMM!!!!!!
-Na már villámlik is. Hamarosan meg esni fog!
-Sango hagyja már abba ezt a… ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!
-Kagome!
-Jól….HU! HU! Vagyok! Csak egy fájás volt.
-Egyre sűrűbben jönnek. Ne lehet, hogy hamarosan elkezdődik?
-DE! –jött be Teva és egy néhány szobalány.
-Inuyasha hol van?
-Apáddal odakint a falaknál.
-Aggódok értük.
-Nem kell! Tudják, mit csinálnak! Pihenj, hamarosan itt lesz az idő!
-Rendben. –2 órával később a fájások erősebbek és gyakrabban jöttek. A vihar is tombolt odakint.*
-Yaku! A démonok elindultak!
-Akkor a szülés elkezdődött! –mondta.*
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!! Elkezdődött!!!!! ÁÁÁÁÁ!!!!!
-Kagome! Lélegez mélyeket!!!
-Hu! HU! HU! HU! HU!*
-Támadás! –csatogtak a kardok senki sem kímélte az ellenséget. Az Elemi Angyal katonák ölték a démonokat és fordítva is igaz volt.*
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Nyomjad! Már látom a fejét!!!!
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!*
-Gyerünk!!! Nyugati szárnyhoz!!!
-Indítsátok a Sasokat!! Inuyasha! Gyere velem!
-Megyek Monoky!*
-Gyerünk Kagome! Mindjárt kint van! És meg is van! -mondta büszkén Sango.
-OÁ! OÁ! OÁ! OÁ! OÁ! OÁ! –bömbölt a csöppség.*
-Miért jöttünk ide?
-Itt van egy titkos alagút mi pont Kagome szobájába, vezet.
-MI??!!
-Csak, azért mert mikor Akaye anyja menekülnie kellet Akayeával itt ment ki a palotából.
-Értem.*
-Kagome! Nagyon jól csináltad! Egy gyönyörű kislány!
-Nincs semmi baja?
-Egészséges! –mondta a szolgáló.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!! Megint fájások!*
Jönnek! Tudják, hogy itt van egy ajtó!
-Nem engedhetjük be! -mondta Inuyasha és elővette híres kardját.*
-Gyerünk Kagome! Még van egy baba mit világra, kell hoznod!
-ÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!
-Nyomjad! Mindjárt megvan! Még egyet nyomjál!!!
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-OÁ! OÁ! OÁ! OÁ! OÁ! OÁ!
-És egy kisfiú!
-……-Kagome nagyon kimerült. Csak boldogan nézte két gyermekét, akik már karjaiban feküdtek.*
-Miért mennek el?
-Vége a harcnak! Már nem tudják eluszítani a gyerekeket, mivel már megszülettek!
-Kagome! –Inuyasha és Monoky visszafutott Yakuhoz.*
-Gyönyörűek! –mondta Sango.
~KOP!!! KOP!!!~ az egyik szolgáló kinyitott az ajtót.
-Bejöhetünk? –kérdezte Miroku.
-Tessék csak! –mondta. Bent az ágyban feküdt Kagome. Mindenki köré gyűltek, hogy a jövevényeket megnézhessék. Inuyasha leült az ágy szélére.
-Gyönyörűek! –mondta.
-És mi legyen a nevük? –jött oda Yaku és Monoky.
-Igen! –Miroku, Sango, Shippou is közelebb lépet.
-A lány legyen Akaye, mivel ő akarta, hogy az utódja legyek. A fiú meg legyen Sekayi. Ha Inuyashának is megfelelő!
-Nekem igen! –Inuyasha átvette a kislányt a karjába.
-Ők az én unokáim…-mondta Yaku és összeeset.
-APAAAAA!!!!! –Kagome fel akart állni de Inu nem engedte. Monoky megnézte, hogy él e még.
-Arily! Kérlek, hozd utánam apámat!
-Rendben. –Teva, Monoky, Arily kimentek. Kagome csak zokogott, de nagy nehezen megnyugodott és elaludt Inuyasha vállán, kezében Sekayival. Inuyasha kezében meg Akaye szunyókált békésen. A palota minden szeglete csöndes volt. Egynéhány lépést lehetett hallani de annál többet nem. A palota templomába ment a gyászmenet. Monoky vezette, mellette Teva és Kei. Utána Arily ki szállította Yaku holtestét. És utána a tanácsban lévők és a sort zárta a katonák. A templomban elégedték a testét és a hamut, és urnába tették azt Monoky megfogta és újabb menet következett egy titkos szobába. De ide már Arily nem jöhetett. A szobában sok urna volt. Azoké, kik a királyok voltak egészen a Jövendőtől mostanáig. A harcos vezérek, és a tanács tagjai is itt voltak. Sajnos csak Akaye hamvai hiányoztak innen. Monoky lerakta egy polcra és letérdelt előtte.
„-Megígérem, hogy megvédem a Fellegvárost mindentől mi veszélyt jelent rá. És megvédem a húgomat és a gyermekeit az életem árán is! Megvédek mindenkit!” –mivel Yaku meghalt a fia veszi át a helyét és rangját. Mindenki kiment a teremből, utoljára Teva, Kei és Monoky. Teva egy kulccsal bezárta az ajtót és a kulcsot a nyakába akasztotta.
-Monoky! Ne mond meg, hogy itt van eltemetve Yaku!
-Rendben! Most az a fontos, hogy Kagomének és a kicsiknek ne essen bajuk!
***
A két kicsi békésen alszik bölcsőjében. Kagome kezd ébredezni. Felül de senki sincsen a szobájában. Felkel és megnézi a csöppségeket.
„-Békésen alszanak! Ha tudnák…….” –Kagome elfolytotta könnyeit.
-Á! Kagome! Fent vagy? –jött be Inu. Kagome odaszaladt és jól szorosan átölelte és elkezdett sírni. -Mi baj? Miért itatod az egereket?
-Hiányzik Apám!
-Az enyém is! De a sors úgy akarta, hogy mindketten meghaljanak! Öltözz fel!
(Szipog)-Miért?
-Mutatni szeretnék valamit!
-Rendben. –Kagome felöltözött. –Készen vagyok!
-Akkor gyere!
-Egy pillanat! Elemek! Vigyázatok rájuk!
-Oké! –mondták.
-Hova viszel?
-Majd meglátod! –Inuyasha és Kagome a trónterem felé mentek, bementek a terembe…
-MI ez a sok ajándék?
-Ezt neked hozták! Pontosítok! Nekünk és a kicsiknek!
-Nem kellet, volna! És kik hozták?
-A Fellegváros lakói! –jött be az erkélyről Teva.
-Teva! Hol van az Apám!
-Tisztességesen eltemettük!
-Hova?
-Itt van a Fellegvárosban! De nem mondhatjuk, meg hol van!
-Miért nem?
-A Te érdekedben húgocskám!
-Monoky! Legalább egy szál virágot tegyél a sírjára a nevembe!
-Rendben! –mondta és megbillentette a fejét
-ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! –hallatszott odakintről.
-Gyere Kagome! Téged várnak!
-KIK?!
A néped! Kik előző életedben kitagadtak! –Teva megfogta Kagome kezét és kihúzta az erkélyre. A nép örvendezve fogadta. A gyönyörű napsütésben az ő nevét kiáltották.
-Teva! Mit szólnál, ha holnap egy kis ünnepséget tartanánk?
-Rendben! Ugye a nép is jöhet?
-Persze! –még aznap kihirdették a bált. Az egész palota erre készült. Csak 1 napjuk volt, mindent elintéztek, amit kellett. Másnap az egész nép ment az ünnepségre. Akik nem hoztak ajándékot, azok most hoztak, és akik mát hoztak azok is, hoztak még ajándékot. Kellemes volt a hangulat. Szólt a zene, ki éhes volt ott volt egy nagy asztal tele finomságokkal. Ki szomjas volt annak vörösbort szolgáltak fel, de a gyerekekre is gondoltak és nekik valamiféle szörp szolgált, szomjuk csillapítására. Teva volt a házigazda, Kagome és barátai, na meg a gyermekei voltak a díszvendégek. Minden békés volt. Ki bátor volt az felkérte Kagomét egy táncra. De az első három tánc már el volt ígérve Inuyashának, Monokynek és Keinek. A nép boldogan mulatott, nem csak két születést ünnepeltek, hanem még egy házasságot is, mert aznap kérte meg Inuyasha Kagome kezét. De ez egészen addig tartott, míg el nem jött az éjfél. Gyermekek szobájában az erkélyajtó kicsapódott a szél miatt. Gyerekek alszanak tovább, egy alak szállt le az erkélyre. S besétál a szobába. Céltudatosan megy be a szobába, kecses mozgása elárulja, hogy nő az illető. Odamegy a két kiságyhoz, s belenéz mindkettőbe, s ezeket gondolja a két csöppségről:
„-Egyik az ÉLET, másik a HALÁL! Mily éltető erő lakozik bennük! Az ÉLETTEL nem tudok semmit sem kezdeni! Csak a HALÁL kell nekem!” –megérintette a fiút, s ő elkezdett sírni és a testvére is. Nem aggódott, mert tudta, hogy a bálteremben a zene miatt nem hallják a sírását, karjaiba vette és elkezdte nyugtatni. De nem akarta abbahagyni a sírást. De tévedett egy dologban! Kagome megérezte, hogy valami nem stimmel. Elkezdett a gyerekek szobája felé futni. Inuyasha utána. Kagome csomó folyóson keresztül ment, lépcsőn fel és végül eljutott a gyerekek szobájába. Közben a nő megérezte, hogy jönnek, kisietet az erkélyre. Mire Kago beért akkor már nem volt ott. Rögtön odasiettet a kiságyakhoz, s mikor látta, hogy az egyik üres elkezdett sírni. Inuyasha ekkor érte oda. Hirtelen kicsapódott az erkélyajtó. Kago odanézett és ekkor látta, hogy nyitva van az ajtó. Rögtön kiment. Inu megnézte a bölcsöt, és rájött miért sírt. Inu szíve elszorult, ő is kiment az erkélyre. Láttak egy alakot elszállni és a kezében tartott egy gyermeket. Kagome azonnal felismerte a karjában lévő gyereket.
-Sekayi!!! SEKAYI!!!!!!!!!!SEEEEEKKKKAAAAYYYYIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! –kiáltotta, és az egyik kezét arra nyújtotta. Inu kénytelen volt lefogni, mert még leugrott volna az erkélyről. Akaye még mindig sírt. Tudta, hogy testvérét egy ideig nem fogja látni! Mikor az egész palota megtudta mi történt, már nem ünnepelt senki. Mindenki gyászolt. Gyászolt, mert aki elrabolta a HALÁLT, az halált hoz a világra.
Mikor a nap lement. Két lélek bolyong a nagyvilágban. És ha találkoznak, akkor eljön az új nap. Mikor szétválnak, jön ismét az este. Ezt a körforgás végtelen.
Ameddig megvan a két lélek addig mindig lesz egy új nap, egy új élet. De ha az egyik szomorú, akkor a másik is. És ők így a viharokat alkotják. Mikor boldogok a nap is süt.
A lelkek kifürkészhetetlen ugyanúgy, mint az élet. Vannak jó oldalai, meg rosszak is, nem tudja elkerülni senki sem.
Mindennek meg van a maga oka de, ha nincsen rá, akkor a lélek magányos addig, míg választ nem kap. Ha egész életében keresi, akkor is tud találni egy választ. Akár hol is legyen.
Ha a két kélek egymásra, talál, minden bánatuk elszáll.
To be continul….
Vége az első résznek!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
