|
14. fejezet: Bujkálás
Az elemi erők hercegnője
By: kowi121
14. fejezet: Bujkálás
Néhány nappal később minden rendben ment. Inu felgyógyult sérüléséből. Inuyashán és Kagomén látszott, hogy menyire boldogok. Minden napot együtt töltöttek. Kint sétáltak a városban kéz a kézben. Ez a nap is ilyen volt. Volt, hogy a városlakók ajándékokat adtak nekik. Hirtelen megjelent egy démon. Inuyasha rátámad de, eldobta és a földre eset.
-Te vagy Kagome?
-Igen. –mondta féléken.
-Pusztulnod kell! Pusztulnod kell!
-Anyám! Egy démon a város falain belül!
-Pajzsot fel!
-Pusztulnod kell! –hajtogatta a démon. Kagome nem tudta mit tegyen. –Pusztulnod KELL!!! –mondta és egyre közelebb ment hozzá.
-Hagyod őt békén! –ugrott rá Inuyasha. –Miért akarod megölni?
-Halált hordoz a szíve alatt! –mondta, és porrá éget egy Tűzgolyó hatásárra.
-Jól vagy Lányom?
-Igen apa. –mondta, de ez nem így volt. –Apa! Miért mondta, hogy „halált hordozok a szívem alatt”? –az apja nem válaszolt csak felnézet a palota ablakába és ott állt Teva. Ő bólintott és bejött az ablakból.
-Gyertek velem. –mondta. Mindenki bement a tanácsterembe. Pontosabban ott volt Kei, Teva, Terraly, Waterly, Arily, Firely és Monoky. A kis csapat leült és figyelt.
-Kagome tudnod kell valamit.
-Mit? És miért mondta az a démon azt, hogy halált hordozok a szívem alatt?
-Sajnos, ahogy érti, úgy kell értened. –mondta Teva.
-Nem értem. Csak nem arra célzol, hogy a gyerekeim???
-De…
-Az biztos, hogy erősek lesznek, mert Inuyasha egy Démon! És Kagome meg egy Miko!
-Ez nem így megy szerzetes! És így ez nem igaz! –mondta Yaku. Látszott rajta az aggodalom a félelem és a szomorúság is.
-Akkor, ha talán elmondok egy történetet megérted és többiek is. Amit hallani fogtok azt csak azok ismerik, akik 2500 évvel ezelőtt éltek azoknak a gyerekeik. Vagy akik az uralkodó családból származik. Minden egyes királynak vagy királynőnek ezt tudnia kell, kellet. Élt egy Király kit csak Jövendőnek hívtak. Ő egy átkozott napon megjövendölte, hogy egy lány szerelmes lesz egy Hanyouba és fordítva is igaz lesz. A lánynak hatalmas lesz az ereje és ő lesz az Elemi Angyalok legfőbb vezére. Ennek még örült mindenki de folytatta tovább a jóslást. És még hozzá jövendölte, hogy szülni fog a Hanyounak ikreket. Egy lányt és egy fiút. A lány az életet fogja jelképezni, a fiú meg a halált. Itt mindenki aggódni kezdett, aki hallotta. De még mindig nem fejezte be a jóslást így folyatta. A lány könnyei gyógyítóak. Ha az erejét jóra használja hatalmas lesz, akkor, mint az anyjáé. A fiú könnyei halált hoznak. Ha ideges, akkor a valódi ereje feltörik, és csak nagyon nehezen lehet megnyugtatni. És itt meghalt. Mindenki félt és a következő Király megígérte, hogy ha megszületik ezek a gyerekek, megöli őket, hogy a nép biztonságba legyen. És mind az utána következők a trónon ezt megígérték. De 4 ember nem fogadta el ezt sohasem.
-Azok a rokonaink voltak. A mamánk és a testvérei. –mondta Waterly.
-Teva! Meg akarod ölni a gyerekeimet???? –állt fel Kagome felháborodottan. –Mert ha igen! Ne is ábrándozzál róla!!!!! Mert…
-Nem! Éppen, hogy én nem fogadtam meg ezt!!! AKKOR MÁR ISMERTEM Yakut és láttam a jövőt, hogy az egyik kiválasztott lánya lesz.
-Nem fogadtad meg?
-Nem. És nem is akarom. Innentől kezdve már nem félnek a kiválasztott gyerekektől csak attól, hogy hogyan fogják használni az erejüket. Ezért akart megölni az a démon.
-Már mindenki tudja, hogy a két gyermek már megfogant. És most a legvédtelenebbek, míg az anya testében vannak. Minden démon most téged keres.
-De apa! Mit tegyek?
-Tényleg engem kérdezel ki elhagyott téged?
-Tudom az okát, hogy miért mentél el!
-Menjél vissza anyádhoz! –mondta Yaku és kiment a teremből. Monoky Kagora nézett, meghajolt és az apja után ment. Teva felállt és az ajtó felé ment. Kei utána. Mielőtt még kiment volna megfordult Teva.
-A te érdekedben tedd meg apád kérését. Hatalmas lesz az erejük. –megfordult és kimentek a teremből.
-Most mit fogunk tenni? –kérdezte Shippou.
-Régen láttuk Kaede anyót! –mondta Kagome szomorúan. Még aznap elindultak Kaede anyó faluja felé. Most a 4 elem nem ment velük.
„-Sajnálom lányom! De mint a Fellegváros védelmi főnöke a város védelme az első…”
-Apa! Ez a legjobb! Ha Kago visszamegy a világába, akkor ott nem bánthatja egyetlen démon sem.
-Igaz.
-De nem leszünk, ott mikor megszületnek és ez nagy baj! –mondta Kei.
-Majd megoldjuk! –mondta Teva.
„-Miért? Miért? , Miért? ÉS MÉRT??? Miért volt ilyen apa? Tudom, hogy szeret de, nem kellet, volna elküldenie!!!!”
-Kagome! Jól vagy?
-Igen Inuyasha. Jól vagyok! –mondta és hozzábújt így mentek tovább. Sango, Shippou és Miroku csak mosolyogtak a jeleneten.
***
Néhány nap múlva elérték a falut. Könnyedén elérték nem történt semmi sem.
-Végre! Visszajöttetek! –köszöntöttek őket Kaede anyó.
-Üdvözlett! –mondta Kagome egy kicsit jobb kedvvel. Bementek a kunyhóba.
-Meséljetek! Mi történt veletek?
-Nem sok minden. –mondta Sango. –Kagome terhes lett, és az apja azt mondta nemrégen, hogy menjen vissza a világába.
-Ó! Sajnálom és gratulálok. Gondolom Inuyasha az apa!
-Igen. –mondta büszkén az említett.
***
A nap lement. Minden csöndes és nyugodt. Valaki áll a Szent Fa előtt.
-Kagome! –jött utána Inu. –Mit fogsz csinálni?
-Hazamegyek egy időre. Míg nem látszik, hogy terhes vagyok addig járni, fogok suliba.
-Akkor én is megyek veled! –mondta és hátulról átölelte. –Szeretlek Kagome!
-Én is Inuyasha! Én is!
***
-Na! Hogyan döntöttél?
-Hazamegyek egy időre. És addig suliba fogok járni, míg a hasam meg nem nő.
-Rendben!
-Inuyasha velem jön. Ha bármi baj történne véletlenül.
-Oké! Akkor, míg ma induljatok, hogy semmi se jöjjön közbe. –Kagome összepakolt és indulásra készen állt.
-Mikor látunk úja?
-Nem tudom Sango. Sziasztok!
-Gyertek minél hamarabb vissza! –kiáltotta utánuk Shippou. Kagome és Inuyasha a kúthoz mentek. Kagomén az iskolai egyenruhája volt rajta. A kút szélénél ott volt összehajtogatva az a ruha, amit a Fellegvárosban kapott és rajta egy levél. Kagome odaszaladt és kibontotta a levelet. A levélben ez állt:
Bocsáss meg Kagome! De a te érdekedben mondtam azt, amit. Anyád jobban fog tudni rád vigyázni, mint én. Ő jobban ért a terhességekhez, mint én és a Fellegváros lakói. A jövőben könnyebb lesz, mint itt. És már a család többi tagja aggódik érted.
Üdv: Yaku
-Apa! –mondta Kagome. Fogta a ruhát és elrakta.
-Vigyem a táskát?
-Igen, megköszönném. –Inu elvette tőle, átkarolta és beleugrottak a kútba.
-Megjöttünk. –mondta Kagome. Kimásztak a kútból és a házba bementek. –Hahó! Anya! Nagyapa! Souta!
-Kagome! Te vagy az? –jött ki a konyhából Kago mamája. –Jaj de jó, hogy visszajöttél! Miért nem jöttél hamarabb haza? Már nem tudtunk mit kitalálni a sok hiányzásaid miatt.
-Majd mindent elmesélek de most nagyon fáradt… –Kagome hirtelen elájult de Inuyasha elkapta. -Mi...Mi…MI történt?
-Elájultál! Minden rendben van?
-Kagome el kellene mondani a mamádnak.
-Mit?
-Rendben. Mama azért ájultam el, mert terhes vagyok!
-MI??? Mióta????
-Hát… úgy lassan 3 hónapja.
-És ki az apa???
-Inuyasha.
-Egy démon a gyerek apja?
-Pontosítok mama. Gyerekeke! Ikreket várok.
-MI??? Hát nem is tudom, mit mondjak! Nem is gondoltam volta, hogy ilyen hamar nagymama leszek.
-Ki lesz nagymama? –jött be a szobába nagyapa.
-Apa! Megjöttél! Mi volt az orvosnál?
-Ki lesz nagymama? –tette fel megint a kérdést még egyszer.
-Én! –mondta Mami. –Kagome terhes.
-MI???!!!! –akadt ki. -Ki az APA???
-Miért ki terhes?? –jött be Souta. –Á! Szia nővérkém! Látom, hoztad magaddal a Kutyafülű barátodat is.
-Én vagyok terhes! És Inuyasha az APA! És most kérlek, menjetek ki, pihenni szeretnék. –mindenki kiment a szobából. Mama a konyhába ment, valami finomságot főzni a kismamának. Souta tanulni ment, Nagyapa meg a kertet ment gondozni, mikor Inuyasha ment volna ki Kago megszólalt.
-Te hova mész? –kérdezte.
-Hát ki, ahogy kérted. –kimenni készült.
-Inuyasha!
-Igen?
-Maradjál! Kérlek!
Rendben. –mondta. Visszaült az ágy mellé, Kago elaludt és Inuyasha még mindig ott ült.
***
Reggel Kagome felkelt eléggé korán. Kinyitotta a szemét és az első, aki meglátott az Inuyasha volt. Ülve aludt el és még mindig ilyen pózban van. Felkelt az ágyból felöltözött, valamilyen kényelmes ruhába és lement a konyhába.
-Jó reggel Kagome!
-Jó reggel Mama!
-Souta az osztálytársánál van és ott is, alszik. Nagyapa a korházba ment kivizsgálásra. Én meg az egyik barátnőmhöz megyek, mert meghalt a mamája. Kész a reggelid! –mondta, és a tányért letette az asztalra és Kago odaült.
-Köszönöm.
-Inuyasha felébredt már?
-Még nem.
-Ha igen és éhes lesz, van, neki tészta csak meg kell melegíteni.
-Rendben.
-Ugye nem lesz baj, hogy elmegyek?
-Nem.
-Oké! Akkor én megyek is. –Kagome megette a reggeliét. Eközben Inuyasha felébredt.
-Kagome! –mondta halkan és kinyitotta szemét. „-MI!? Hol van??? Hol vagy Kagome??????” –beleszippantott a levegőbe. „-Fenébe! Mindenütt Kagome illatát érzem!” –lement az emeletről.
-Kit keresel? –jött ki Kago a konyhából.
-Téged! –Kago csak mosolygott.
-Éhes vagy?
-Igen!
-Akkor van neked tészta!
-Hol? –Inu beviharzott a konyhába és szagolgatni kezdett. Kagome megmelegítette a tésztát.
-Köfy! –mondta teli szájjal. Miután megette Kagome megszólalt.
-Elengednél egyedül valahova?
-Hova?? Mikor?? Kivel???
-Egyedül.
-Nem!
-Akkor elkísérsz?
-Nana! Hova?
-Sétálni.
-Nem fog megártani? És a családod elenged?
-Souta egyik barátjánál van és ott is, alszik. Mama egy barátnőjénél és ott alszik ne, hogy valamit csináljon. Nagyapa meg a korházba ment kivizsgálásra. És ne aggódj, nem fog megártani.
-Rendben. –Kago felhúzta az emeletre. Adott neki egy kék farmert, egy fehér pólót, rá egy kék kockás inget és még egy baseball sapeszt a fülei miatt. Mikor már Inu készen volt, Kagome kezdet el öltözni. Fel akart venni egy testhez álló gatyát de már nem ment rá a hasa miatt. Így egy ruhát vett fel és rá egy garbót. Inuyasha szemrebbenés nélkül nézte végig, ahogy a lány átöltözik. Még egy kicsit el is pirult, mert még nem szokott hozzá a látványhoz. Elindultak Kagome belekarolt Inuyashába és így mentek.
-Mi a baj?
-Hogy tudsz így élni? Ennyi illat között?
-Meg lehet szokni. –útjuk a temetőbe vezetett. Kagome kint a virágosnál vett egy szál vörös rózsát. Egy sírkőnél megálltak. Kagome a rózsát odarakta. A sírkőn ez állt:
Itt nyugszik Yaku Higurashi.
Ki autóbalesetben halt meg.
-Ez meg hogy lehet? Hisz apád még él.
-Itt már nem él. Menjünk innen! -mondta és kimentek a temetőből. Elsétáltak a parkba. Vettek fagylaltot és leültek egy padra. Megették a fagylaltot. Kagome Inuyasha vállára hajtotta a fejét.
***
A nap kezdet lemenni. Kagome szunyókál Inu vállán.
-Kagome! Nem kéne mennünk?
-MI?! ÁÁÁ!!!! –egy hatalmasat ásított.
-Mennünk kéne, még megfáztok.
-Rendben. Lehűlt a levegő eléggé.
-Tessék! Ez valamelyest melegít. –Inu rárakta az ingjét. Tudta, hogy nem sokat segít de, azért valamit segít. Végül hazaértek.
-Nem világít semmi sem. Akkor nagyapa a korházban maradt. Inuyasha…. –megfordult de ott már senki sem volt.
-Kagome!
-Á! Szia Eri! –köszönt neki Kago.
-Jobban vagy?
-Igen.
-Most jöttél meg a magán korházból?
-Ööö….Igen! „Nagyapa!!”
-Hétfőn már jössz?
-Igen.
-Oké! Akkor Hétfőn találkozunk! –és elment. Kagome becsukta az ajtót és felment az emeletre. Bement a szobájába és az ágyán Inuyasha ült.
-Hova tűntél?
-Hangokat hallottam közeledni és felugrottam ide.
-Rendben.
-Megbocsátasz? –ment oda.
-Igen.
-Biztos?
-Igen. –mondta. Inuyasha megcsókolta, elváltak és most Kagome csókolta meg Inut.
***
A nap nemrégen kelt fel. Besütött az ablakon és egy fiú szemeire világít. Avval felkeltve. Kinyitja álmos szemeit. Nem mozdul, fejével lejjebb viszi, hogy valakit lásson. A karjai közt egy lány szunyókált zavartalanul. A nap az ő szemeit is elérte és ő is felkelt.
-Jó reggelt Inuyasha!
-Neked is Kagome! –mondta és megcsókolta. Kikászálódtak az ágyból. Inuyasha visszavette megszokott ruháját. Kagome meg valami laza ruhát. Délben megjött Kagome mamája és nagyapja.
-Kagome! Hétfőn fogsz menni?
-Igen!
-Oké!
***
Másnap reggel Kagome felkelt korán. Felvette az egyenruháját. Lement reggelizni.
-Jó reggelt Kagome!
-Neked is Inuyasha! Jó reggel Mama!
-Kész a tészta! Jó reggel Kagome!
-Ide vele! –mondta Inu. Gyorsan befalta a reggeliét. Kagome is megette az ő reggeliét. Souta most jött le, ő is megette a reggeliét.
-Kagome! Megyünk együtt Suliba?
-Persze.
-Én is elkísérlek!
-DE vissza el fogsz tévedni!
-Nem! Megjegyzem az utat. –így Inuyasha elkísérte őket és Kagoméért ment mikor vége volt. Ez így ment naponta, azután hetente végül 1 hónapja vannak itt Kago és Inu. Még 1 hónap eltelt és Kagome nem járt Suliba. Túl feltűnő lett volna a nagy hasával. Egyik reggel felkelt és Inu nem feküdt mellette. Felöltözött és lement.
-Kit keresel Lányom?
-Inuyashát.
-Ma még nem láttam.
-Pedig már mindenütt kerestem. –Kagome esszébejutott valami és megnézte a jobb kezének a belső felét. Ott egy kis szöveg állt:
A középkori Japánba mentem. Holnap valamikor jövök.
Inuyasha
-Nem keresed tovább?
-Nem. Tudom, hol van.
-Rendben. Venni kéne neked egynéhány dolgot! –Kagome és a Mamája elmentek vásárolni. Lejárták a lábukat de megérte. Kagomének vettek egynéhány kismama ruhát és a kicsiknek is. Mire hazatértek 7 óra is eltelt.
-Köszi Mama!
-Szívesen Kagome.
-Mentem lefeküdni.
-Jó éjszakát kislányom!
-Neked is!
***
-Kagome! Ébresztő!
-Mi van mama?
-Inuyasha lent vár. –Kagome felöltözött és lement.
-Mit szeretnél?
-Jól vagy? Semmi sem történt, amíg távol voltam? Veled meg a kicsikkel?
-Minden rendben. Inuyasha! Döntöttem!
-Miben?
-Visszamegyek a Középkori Japánba.
-Biztos? De mi lesz Ya….
-Rosszul vagyok!
-Ülj le! Majd én összepakolok!
-Köszi! –Kagome mamája felment összepakolni. –Mama előtt ne említsd meg Aput.
-Bocs, elfelejtetem. De nem fog megbántani megint?
-Itthon voltam egy ideig. Elég legyen neki ennyi!
-Rendben.
-Kész vagyok!
-Köszi! –elköszöntek és elmentek a kúthoz, beleugrottak. Megérkeztek. Inuyasha segítet kimászni a kútból.
***
Folytatjuk!!!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
