Az elemi erők hercegnője

By: kowi121

6. fejezet: Álomvilág (2/2)

-Mi tart ennyi ideig? –nyugtalankodott Yaku.

-Inuyashának meg kell ismernie az ott élő Kagomét és ez nem egyszerű. –mondta Terraly.

-De akkor is!

-Nem mondhatja meg csak úgy, hogy Ő az kibe szerelme! És nem mehet oda avval, hogy vissza kell jönnie az élők világába! –mondta Firely.

-Mindenki nyugodjon le! –mondta Kaede.

***

Eközben a balrangban már elfogyott az eltüzelhetni való fa.

-Ez az utolsó fa. –mondta Inu és rádobta a tűzre.

-Ki kéne menni és hozni.

-Kint még mindig tómból a vihar és a bejáratott is ellepte a hó.

-Honnan tudod?

-Hallom, hogy még mindig süvít a szél.

-Miféle démon vagy? Hozzád hasonlót még nem láttam.

-Hanyou vagyok.

-MI vagy? Hanyou?

-Félvér. Félig démon és félig ember vagyok. –mondta és átváltozott emberré.

-Mi történt veled?

-Ez az emberi alakom. Minden újholdkor elvesztem a démoni erőmet, és ember leszek. De mikor ismét felkel a nap, visszaváltozom Hanyouvá. „Utálom ez az alakomat! Feh! Miért nem vagyok teljesen szellem?”

-Helyes vagy emberi formádban. –Inuyasha megdöbbent ezek hallatán. A lányra nézet de ő csak mosolygott. –Jaj! Tessék visszaadom a felsődet. –vissza akart adni.

-Hazudsz! –mondta Inu.

-Miben?

-Hogy nem fázol, látom, hogy reszketsz.

-Nem kell a felsőd! –végül mindketten bebújtak a kabát alá. Közel ültek egymáshoz, hogy ne fázzanak. Érezték a másik mozdulatait, levegővételét.

„-Miért érzem úgy, hogy ismerem ezt a félvért? Miért, és honnan? Most látom először itt?” –Kagome elaludt Inuyasha vállán. Az álma nagyon különös volt. Futott egy férfi után, be az erdőbe. És megállt egy hatalmas fánál. A férfi mit üldözött azt megölte. Az alak áll ott, akinek piros ruhája volt. Megfordult és felemelte a fejét és szemei vörösek voltak. Nem tudta miért de nem félt tőle. Megjelent a barátai és harcállásba álltak. Ő közelebb ment a fiúhoz az meg csak morgott. Kagome egyre közelebb ment a démonhoz. Az hirtelen felugrott és le akart csapni de ő elkiáltotta magát és a szellem a földön volt.

„-KI ez? Hogy csináltam?” –közelebb ment szellemhez. „-De hiszen ez, azaz Inuyasha. Kinek az álma ez? Az enyém, nem lehet!”

~Pedig a tied. –hallott egy hangot. Minden sötét lett. ~Ez nem a valóság! A valóságban te Inuyashát szereted! És a szent ékkő szilánkjait keresitek együtt. Kouga csak a barátod nem a szerelmed! Te Inuyashát szereted!

-Ki vagy? –kérdezte. –Ez nem igaz! Nem lehet igaz!

~Tessék ha nem akarod elhinni! –megjelent mikor Kagome először beszélt Inuyashával. Meg még egynéhány szép emlék.

-Inuyasha? Nem lehet! –megjelent mikor Naraku meg akarta ölni Inuyashát emberi alakban de jött ő és megmentette. –Inuyasha! Elhiszem! Elhiszem! –mondta és elkezdett könnyezni.

-Kagome! Ébredjél! –mondta szelíden neki Inuyasha.

-Mi?

-Sírtál álmodban. Minden rendben?

-Igen! Most már igen! –mondta és megölelte amennyire csak tudta. Inuyasha nagy vágyat érzet arra, hogy megcsókolja. Kagome is ugyanúgy érzet. Egymásra néztek és fejük egyre közeledett, végül forró csókban értek össze. Kagome benyúlt Inuyasha felsője alá és végigsimogatta a felső testét. Inuyasha elkezdte csókolgatni a lány nyakát és haladt egyre lejjebb a válla felé. Kezei lejjebb húzták a kimonóját. Hamarosan már egyikükön sem volt ruha. Átadták magukat az érzelmeiknek mi már régóta bennük élt. Inuyasha csókokkal borította a lány minden porcikáját. Visszatért a szájához és ismét elkezdtek csókolózni. Végül Inuyasha behatolt a Kagoméba. Mikor erejük teljesen elszáll egymás karjaiban pihentek. Kagome elaludt a fáradság miatt, Inuyasha meg vigyázott a lány álmára.

„-Mindenre emlékezik. Akkor ennyi volt? Most visszamegyek a való világba és ő is, jön vissza velem?”

***

-Waterly! Jobban vagy? –kérdezte Firely mikor, kinyitotta a szemét.

-Inuyashának sikerült. –mondta még mindig elhaló hangon.

***

Kagome késő délután ébred fel. Körülnézet de nem volt ott Inuyasha. Amivel takarózott az nem egy kimonófeslő volt, hanem egy pokróc. Ruhája össze volt hajtva, és a kijárat már nem volt elfedve a hóval. Felöltözött és visszaindult a faluba.

-Kagome! Már annyira aggódtunk érted! Minden rendben?

-Igen Sango. Kouga hol van?

-Nem jött vissza.

„-Állom volt az, ami tegnap történt velem? Vagy tényleg együtt voltam Inuyashával? De miért ment el? Nem akarom, hogy elmenjél Inuyasha! Nem akarom!”

-Miért hagytad ott?

-Elvégeztem mindent nem?

-De nem kellet, volna ott hagynod! Így amit eddig csináltál tönkre, megy!

-Nem fog! Tudom, hogy nem fog!

***

-Á! Kivagyok! Jó lenne, ha Inuyasha sietne egy kicsit!

-Monoky! Ne legyél türelmetlen!

-Én nem vagyok az Apám! Csak amióta Kikyou Kagot abba az álomvilágba küldte egyre több szellem, jön és akar végezni vele, és hogy megszerezze az ékkőszilánkokat.

-Még egy kicsit bírd ki…-szólalt meg elhalóan ismét Waterly.

***

Ismét eltelt 1 hónap az álomvilágban és a valósban, pedig csak 1 hét. Kagome sokszor gondolkodott azon, hogy mit higgyen. Egyik nap megkapta a választ. Békésen sétált nem is sejtve, hogy egy nagy veszély leselkedik rá. Elérte a tót mi a kedvenc helye volt. Előugrott egy hatalmas démon.

-De jó! Fincsi emberhúst fogok ebédelni!

-Azt lesheted te ocsmány szörny! –mondta valaki. Kagome előtt egy idegen állt. Az idegen és a démon elkezdtek csatázni. A démon megsebezte a férfit. Az leguggolt a földre mit sem érdekelve a sérülését.

„-Mit csinál? Ki ez? Mi csinál? Megsérült súlyosan!”

„-MI történt ezzel a Hanyouval? Megváltozott a szagának az illata!” –a szörny meggondolta magát és el akart menekülni. A férfi utána eredte, és Kagome meg ő utána. A férfit a Szent Fánál érte utol. Ott megölte a démont és most a Szent fával szemben áll. Ekkor ért oda Kagome. Megfordul és a férfinak vörös szemei voltak. Nem félt tőle.

-Kagome! Jól vagy? –kérdezte Miroku. Harcállásba álltak. Elindult közelebb a férfihoz, de ő csak morgott. Ő ment előre megállás nélkül. A férfi felugrott a levegőbe és le akart csapni.

-FEKSZIK!!!!!!! –kiáltotta és a férfi a földön volt eszméletlenül. Közelebb ment, hogy megnézze. „-Hiszen ez Inuyasha!” Miroku! Segítenél nekem?

-Persze. –elvitték a faluba, ott ellátták a sebét. Mikor magához tért csak egy róka kölyök volt bent a házban.

-Te meg ki vagy?

-Inuyasha a nevem.

-Az enyém meg Shippou! –mondta büszkén.

-Aaaaahhhhh!!!!! De fáj az oldalam.

-Nem is csodálom. Elégé mély sebet kaptál. –jött be Kagome. –Kimehetsz Shippou.

-Oké. –mondta és kiment.

-Miért mentél el? –kérdezte miközben kicserélte a kötést.

-Mennem kellet. ÁÁÁ!!!

-Bocs. De akkor is egy szó nélkül?

-Add a jobb kezedet. –Kagome odaadta. Inuyasha kifordította, hogy lássa a belső felét a kezének. Ott volt egy kis írás. Elolvasta és megkönnyebbült.

-Bocsáss meg.

-Semmi baj.

-Jézus isten!

-Mi van?

-Nem akar elállni a vérzés, sőt erősödik!

~De figyelmeztetlek! Ha ott megsérülsz a való világban is! És ugyanez vonatkozik Kagoméra is! ~Inuyashának ismét eszébe jutott.

-Arily! –mondta.

-Ki, azaz Arily?

-Inuyasha! Mondtam neked, hogy jobba kell vigyáznod! –Kagome nem látott senkit de érezte a jelenlétét. –Mindent elvégeztél ideje visszamennünk! –Inuyasha megpróbált felállni.

-Ne tedd még jobban el, kezd vérezni.

-Mennem kell. Köszönök mindent. –mondta és megcsókolta. Kagome becsukta a szemét, érezte mikor elvált az ajkától Inuyasha ajka, addig nem nyitotta ki a szemét, míg Shippou be nem jött.

-Miért hagytad elmenni? –kérdezte. Kagome a földre rogyott és elkezdett zokogni. Megállás nélkül zokogott.

***

-Arily! –mondta boldogan Terraly.

-Mi?!

-Hogy van Kagome?

-Még mindig olyan állapotban van, de Waterly egyre jobban van.

-Inuyasha mindjárt felkel. Sikerült neki.

-Miroku! Inuyasha felébredt! –szaladt ki Shippou abból a szobából a hol Inuyasha feküdt. Mindenki bement hozzá. Kaede anyó ellátta a sebét.

-Most pihenned kell. Később beszámolsz, amit láttál.

-Rendben. –mindenki kiment. Kagome teste is babban, a szobában volt. Odament hozzá így a sebe ismét leszakadt. Megsimogatta az arcát és egy csókot adott neki. –Ébredj fel! Kérlek!

***

Folytatjuk!!!