3. fejezet: Elemi erők együtt
Az elemi erők hercegnője
By: kowi121
3. fejezet: Elemi erők együtt
Másnap minden békésen kezdődött. Inuyasha és kis csapata tovább indult.
-Mit csinálunk most Waterly?
-Utánuk megyünk! Kagoménak szüksége van a segítségünkre.
***
Estére megálltak. Tűzet aktak, Kagome vacsit főzött.
-Ha?
-Mi a baj Kagome?
-Semmi Shippou. Semmi.
-Majdnem lebuktunk.
-Majdnem Terraly. Csak majdnem. Menjünk vissza a többiekhez.
-Gyerünk Arily.
-Miért nem mondta, hogy Kagome érzékeli, hogy ott vagyunk?
-De az lehetetlen. –mondta Waterly.
-Miért? –kérdezte Firely.
-Azért mert csak akkor érezhet minket, ha már beötlötte a 16-ot.
-A szél hoz valamit. :
-JAJ, Kagome majdnem elfelejtetem! Boldog szülinapot!
-Köszi Sango.
-Akkor az erejét már ő maga irányítja. Most már csak a kéréseit teljesíthetjük.
***
Már mindenki elaludt. Valami készülőben volt. Hirtelen Kagome felriadt álmából.
„-Jézus isten. Úgy éreztem. mintha én lennék Akaye utódja. De miért történtek velem azok a furcsaságok 1 hónappal ezelőtt? A villa, a kutas, az erdőbeli hang, a vihar.” –ekkor Kagome visszaemlékezett mindenre. Szomorú lett mikor eszébe jutott, azaz ismeretlen hang, ami Kikyou nevét mondta. „-Miért emlékeztem vissza? Miért? Pedig már elfelejtettem.” –felállt és a közeli forráshoz ment. Szépen lassan, nyugodtan. Egész végig ezen járt ez esze. Leült a partra úgy, hogy látta a saját tükörképét.
„-Vajon hol lehet most Inuyasha. Ma újhold van. Általában sosem megy el ilyenkor. De most miért? Miért mente el?” –bedobott egy követ a vízbe azzal felkavarva a vizet és hullámok alakultak ki. Mikor kitisztult ismét a víz meglátta benne…
-FESZIK! –mondta ijedten Kagome. Inuyasha a földön terült el. –JAJ, ne haragudj. Csak megijesztettél.
-Máskor ne tedd. –állt fel.
-Rendben. –mondta és ismét szomorú lett de, nem mutatta ki.
„-Mi lehet a baja? Csak nem eszébe jutott az?”
-Miért jöttél Inuyasha?
-Beszélgetni. –mondta és lehuppant a földre. Kagome is leült és ismét a vizet nézte. Hosszú percekig néma csöndben voltak.
-Miről? –kérdezte Kago.
-Passz. –mondta. Végül találtak egy témát és elbeszélgetek. Mikor már nem volt hozzáfűznivalójuk ismét néma csönd lett.
-Ha?
-Mi a baj Kagome?
-Semmi, semmi. „Már megint az a fura érzés.” Elmennék sétálni.
-Veled tartok.
-Egyedül, ha lehetne,
-Rendben, akkor én itt várlak. -Kago elindult. Már vagy mehetett úgy 1 órája. Mikor hallott egy fura hangot.
~Naraku! Naraku! –hozta a szél. Kago rögtön felkapta a fejét.
-Inuyasha! -mondta és elkezdet visszafelé futni. „-Érzem, hogy Inuyashára fog támadni most, hogy ember. Sietnem kell!”
***
-Üdv Inuyasha!
-Naraku!
-Úgy bizony. Támadás! –adta ki a parancsot. Inunak nem volt sok esélye a szörnyek ellen.
„-Feh! Nem tudok semmit sem tenni. Kagome nincs a közelben és a többiek se. Ha most nem lesz végem, akkor nagy szerencsém van.”
***
„-Inuyasha! Megyek! Sietek, ahogy csak tudok! Kérlek, tarts ki! Sietek! Csak tarts ki!” –hirtelen elkezdet fújni a szél. Kagome felemelkedett ugyanúgy, mint a kútnál. És egyre gyorsabban és gyorsabban repült.
„-Hogy csinálom ezt? Inuyasha megyek!”
***
„-Hihetetlen. De még emberként is ügyes. De akkor is meg fog dögölni ma!”
„-Már nem sokáig bírom.”
-Támadjál legújabb teremtményem!
„-Ó a francba. Ezt a monstrumot csak a Tessaigával tudnám elintézni. Nincsen esélyem!”
-INUYASHA! –hallatszott Kagome hangja. És akkor futott ki a tisztásra. A szörnyeteg jobban megnézte. És elkezdett hátrálni.
-MI vagy te? Egy gyáva nyúl! Az csak egy nyamvadt halandó!
-Téved hatalmas Naraku. –jelent meg egy harcos kinek arcát egy maszk védte, fekete volt a ruhája és a kardja markolata is.
-Mit tudsz? –kérdezte.
-Ő egy Elemi Angyal. Nehezen lehet elpúszítani.
-Mi vagyok én? –kérdezte az említett.
-Te is az vagy! Öld meg!
-Igen is Naraku nagyuram. –a harcos elkezdett feléje szaladni. Előhúzta a kardját. Le akart csapni de Inuyasha még az utolsó percben elvitte onnan így ő sérült meg a vállán.
-Inuyasha megsérültél.
-Nem vészes. „Na ez most nem hiányzott.”
-Ragaszkodó a Kutyus?
-Kit neveztél kutyusnak?
-Inuyasha! Kagome! Minden rendben?
-Én jól vagyok, de Inuyasha megsérült.
-Ne olyan hevesen Elem! „Nem tudom, megtenni!!!! Nem tudom!!!!” –mondta a harcos és ismételten le akart csapni. De most Kagome elment.
-Kagome! Mit csinálsz? –kérdezte Inu.
-Engem akar! Nem akarom, hogy titeket is bántson. –mondta. Alig tudta kikerülni az örült támadásait.
-Elég legyen! Végez vele! –a harcos a két kezét egymás felé rakta és…
-Elemi erők! Tűzet, hívom! TŰZ! –hirtelen egy tűzgolyó jelent meg. Kagome felé irányította.
-KAGOME!!! –kiabálta Inu. Kago letérdelt, végül a földön volt. Mindenki látta, hogy egy növény elkezd rákapaszkodni, a szél a tűz körül fúj csak, és az eső meg csak a tűz fölött esik de, mégsem oltja el.
-Kagome! –mondta döbbenten Inuyasha. Nem tudta elképzelni, hogy többé nem láthatja. A tűz egyre sötétebb lett. Már nem is lehetet látni Kago testét a növény miatt.
-Milyen megható! –mondta Naraku.
-Ennek nem így kellet, volna történnie. –mondta, a harcos, Naraku mellett.
-MI?! –BUMMMM! Egy nagy robbanás rázta meg a földet. Mindenki a hang irányába fordult. Ott állt Kagome egy kimonóbaj minek színei, kék, fehér, vörös és zöld volt. Nyakában egy nyaklánc min 4 db szimbólum, vízcsepp, egy forgószél, egy tűzrakás és végül egy növény. Előtte állt a 4 elem Waterly, Arily, Firely és Terraly. Mindegyikük összekulcsolt kézzel állt. Kagoménak a feje lehajtva.
-Kago… me? –kérdezte Inu.
-Mondtam, hogy nem így kellet, volna történnie.
-Mi történt ezzel a halandóval? –kérdezte Naraku.
-Asszonyom!
-Mit keresel itt te Farkas?
-Nyugi öcskös!
-Te meg mi a szöszt keresel itt Bátyó?
-Ő hívott ide mindegyikünket. –szolalt meg a szerzetes ki a barlanghoz vitte őket.
-De hogyan csinálta?
-Csinált 1 hónappal ezelőtt furcsaságokat?
-Mikor kijött a kútból mintha a szél hozta ki, és utána meg hallott egy hangot, és mondta, hogy a villa forró volt mikor először megérintette.
-Még kell egy.
-Mikor el akart menni utána mentem de ő visszatartott a széllel és a viharral. –mondta Inuyasha.
-Hány éves a lány?
-16. De miért?
-Mert ő Akaye utódja!
-MI? –döbbent le mindenki.
-Azaz Akayeának az utódja?
-IGEN! –szólalt meg Waterly.
-Mi vagyunk a 4 elem! (Firely)
-Mi segítetünk egész életében! (Terraly)
-És mindig segíteni fogunk neki és az utódjának is! (Arily)
-Támadj! –adta ki a parancsot Naraku. A harcos előhúzta a kardját és rájuk akart támadni.
-Szél. –szólalt meg szelíden és emelte fel fejét Kagome. Arily felemelte két kezét és a szél engedelmeskedett. A harcosnak sikerült megúsznia.
-Csak ennyit tudsz? „Egész ügyes vagy ahhoz képest, hogy nem én neveltelek!!!”
-Víz. –mondta még mindig nyugodtan. Waterly a tóra mutatott és utána a harcosra. Kiemelkedett egy kis víz és a harcost teljesen beborította.
-Ezzel nem mész semmire!
-Tűz! –mondta. Firely összecsukta a kezét, és mikor kinyitotta egy kis lángocska, éget ott. Behunyta a szemét és a tűz már az egész kezét bebódította. Kinyújtotta a kezét és rámutatott a harcosra. A tűz arra ment de a harcos ezt is kivédte.
-Már csak egy maradt és nincsen több fegyvered.
-Föld! –mondta határozottan. Terraly 2 lépést tett előre és egy hirtelen mozdulattal a kézét a földre rakta. Behunyta a szemét és elkezdet szép lassan felállni. A föld elkezdett mozogni a harcos alatt. Ezt is könnyedén hárította.
-Már semmiféle trükköd nincsen!
-De van! –monda Kagome és felhúzta az íját. Kilőtte. –Tűz! –mondta, és mint a rakétát meghajtotta. Sokkal gyorsabb lett. –Levegő. –a levegő ide-oda repítette a harcos teljesen belebolondult. Végül a nyíl eltalálta a maszkját és leeset róla, látni lehetet az arcát.
„-MI?! Nem lehet, hiszen ő meghalt! Meghalt!” –Naraku és a harcos elmenekült. Most kezdett hajnalodni. Kagome a földre térdelt.
„-Nem lehetett ő… Hiszen meghalt.”
-Kagome! Minden rendben?
-Igen Sango. Minden rendben.
-Jól vagy asszonyom?
-Haza szeretnék menni.
-Elviszlek. –ajánlotta fel Inu. Sikeresen visszaváltozott hanyou alakjába.
-De hogy viszed pincsi! Majd én elviszlek!
-Nem. Egyikőtök se.
-MI?! –döbbentek le.
-Arily. Kérnélek.
-Megteszem Akaye.
-Kagome, ha lehet.
-Rendben. –Kago elkezdett emelkedni s vele együtt a 4 elem és elindult. Szálltak a kút felé. A kis csapatunk, na meg Sessy és Kouga csak döbbenten álltak.
-Ez Akaye egyik ereje.
-De miért hívta ide a bátyámat és ezt a koszos farkast?
-Sesshomarut az ereje vonzotta ide, Kougát meg Kagome illata.
-Honnan tudod a nevemet öreg?
-Mindkettőtök apját ismerem. De legfőképpen Inutashio ismerem a legjobban.
-Honnan?
-Apátok Akaye barátja volt. Ő volt az egyetlen barátja, aki nem halt meg azonnal miután barátok lettek. Bocsássatok meg de, mennem kell.
-Várj még egy szóra! –szólalt meg Shippou.
-Mit szeretnél?
-Miért ment el Kagome és mikor jön vissza?
-Azért ment el, mert egyszerre sok volt neki ez. És akkor jön vissza, ha megbékélt.
-Mivel? –kérdezte Kouga.
-Az erejével. Most már tényleg mennem kell. –mondta és elment.
***
Kagome nem tudta, hogy tényleg ő volt az, akit látott vagy csak képzelődött.
„-Nem! Ő nem lehetett!” –elővett egy fényképkeretet és benne volt egy kép. Megsimogatta a képet. Elkezdett könnyezni.
-Mit érsz vele, ha sírsz?- kérdezte Waterly.
-Nem tudom. –mondta és levágta a földre a képet. A lépkeretben az üveg darabokra tört. Az arcát a párnája közé temette. Nagy nehezen elnyomta az állom.
-Miért tette ezt? –kérdezte Arily.
-Szerinted? –kérdezte Firely.
-Csak 2 hetet maradhat itt. Utána vissza kell mennünk. –mondta Terraly.
Másnap Kago szomorúan ment suliba.
-Mi a bajod Kagome? Egész nap nem szóltál egy szót se.
-Bocs nem vagyok jól. –mondta és hazaszaladt.
-Mi lehet a baja?
-Fogalmam sincs. –Kago hazament és az ágyában, az arcát a párnái, közé temette. Egész nap sír megállás nélkül.
-Kagome! Kislányom! Kérlek, gyere ki!
-Nem mama.
-Miért? Mi a baj?
-Kérlek, hagyjál!
Mikor a nap lement. Két lélek bolyong a nagyvilágban. És ha találkoznak, akkor eljön az új nap. Mikor szétválnak, jön ismét az este. Ezt a körforgás végtelen. Ameddig megvan a két lélek addig mindig lesz egy új nap, egy új élet. De ha az egyik szomorú, akkor a másik is. És ők így a viharokat alkotják. Mikor boldogok, a nap is süt. A lelkek kifürkészhetetlen ugyanúgy, mint az élet. Vannak jó oldalai, meg rosszak is, nem tudja elkerülni senki sem. Mindennek meg van a maga oka de, ha nincsen rá, akkor a lélek magányos addig, míg választ nem kap. Ha egész életében keresi, akkor is tud találni egy választ. Akár hol is legyen.
***
Folytatjuk!!!
|