Titkos küldetés 3

By: Kowi 121

7. fejezet: Béke

Sau mikor felébredt egy szobában találta magát. Nem nagyon emlékezett, hogy került oda, utoljára arra emlékezett, hogy Nigah mellette van és utána semmi. Körülnézett és megalapította, hogy ahova került elégé gazdag lehet az illető. Kinyílt az ajtó és bejött valaki, aki az ágyhoz ment.

-Jobban van uram? -kérdezte a szolgálólány.

-Igen. De hol vagyok?

-Kérem, öltözzön fel én, addig kint várok. -és kiment. Sau felöltötte a ruháját, amit kimosva talált. Kiment a szobából és látta, hogy két őr áll ott, követte a szolgálót és a két katona meg ment utánuk. Egyenesen a tanácsterembe vezették. Bementek de a két katona kint maradt.

-Meghoztam útnőm.

-Köszönöm. Elmehetsz.

-Igen is.

-Maga ki?

-A nevem Yuku és az országomban vagy.

-Köszönöm, hogy ellátták a sebeim.

-Nem nekem jár, a köszöntet.

-Akkor kinek.

-A férjemnek. Ő hozott Atiszba.

-És ő hol van?

-A hátad mögött. -Sau hátra fordult és szembetalálta magát Sesshomaruval egyik oldalán Ashival a másikon Nigahval. Sau nem hitt a szemének, hogy az ellenség mentette meg az életét. Nigah nem nézet Saura, csak lehajtott fejjel nézte a földet. Sessy Yuku mellé ment. Nem sokkal utánuk megjelent Yomay és Maron.

-Miért mentette meg az életemet?

-Van egy dolog, ami mind kettőnknek sokat jelent. Azért.

-Nem fogunk tőled semmit sem kérdezni. 3 nap múlva elmehetsz innen, de addig a kint álló két katona mindenhová követni fog. -mondta Yomay.

-Nem hagyhatod el a palota területét. Ha kérdésed lenne, akkor vagy apámhoz vagy Yomayhez intézheted. -mondta Ashi.

-Az egész palota tele van katonákkal. Szökésre nincs esélyed. -fejezte be Yuku. Sau kiment, ahogy megmondták a két katona most is, követte. Arra gondolt felfedezi a palotát és megkeresi a kertet.

-Biztos, hogy jó ötlet volt idehozni? -kérdezte Yomay.

-Nem tudom. De 3 nap alatt kiderül.

-Te tudod barátom.

*

Másnap Sau a palota ¼ tudta csak felfedezni, meg találta a kertet és oda akart menni de az egyik katona megakadályozta.

-Ön oda nem mehet be!

-Miért nem?

-Nem látja a kisasszony, ül ott. -mondta és arra nézett. Sau is.- Mindig ugyanebben az időben ül itt.

-Igen. Ezért nem mehetek be?

-Ez csak az egyik ok. A másik közvetlen parancs az úrtól, hogy nem mehet a közelébe. -Nem tehetett mást, mint, hogy az erkélyről figyelte.

-Szép a kilátás, hogy itt vagy?

-Nem.

-Akkor?

-Mit érdekli önt?

-Az ott ülő személy a húgom. Szóval rám is tartozik. Mi a neved?

-Sau. Nem értem miért mentetétek meg az életemet, ha nem akartok semmit se.

-Nem mi kezdtük a háborút. Apám azt mondta, hogy még annak idején a nagyapám kezdte el, és neki kellet átvennie ezt.

-A háborúban nincs se nyertes, se vesztes, mert mindkét csapatból esnek el személyek kik, fontos valakinek és miután a győztesnek volt pár nyugis éve jön egy újabb háború.

-Te beszélsz, hogy nem érted miért nem mentünk meg, pedig az előbb mondtad el. -és ezzel elindult.

-Ezt, hogy érted?

-Néz a kertbe. -és bement a palotába. Sau azt tette, amit mondott. Ránézett Nigahra és megértette mind azt, amit még Sessy mondott neki, meg amit Ashi most. A nap lemenőben volt Nigah még mindig a kertben ült és a vizet nézte, Sau meg őt nézte. A katonák kezdték unni a dolgot de, nem tehetek semmit. Sau úgy döntött elmegy aludni.

-Bocsánat. Megmutatnátok a szobámat? -és a két katona elindult. Sau bement a kijelölt szállására és kinyitotta a kis erkélyre vezető ajtót. Onnan beáramolt a friss levegő. A katonák odakint a fáradság miatt elaludtak. Sau tudta, hogy a friss levegő napféltekor és naplementekor álmosító hatása van. Kiosont és elkezdte Nigah szobáját keresni. Nagy nehezen rátalált és bekopogott.

-Igen? -Sau nem válaszolt csak bement. -Sau, mit keresek itt?

-Látni akartalak.

-De most nem jó. Most fordítva van.

-Tudom. És?

-Míg itt vagy nem szabad együtt lenünk.

-Miért? Apád?

-Igen. Bár ő hozott ide, azt még nem jelenti, hogy béke van.

-Tudom. -csak egy kevés választotta el Nigáhtól. Ismét fejük közeledett a másik felé és forró csókban értek össze. Hosszú percekig élvezték, mikor szétváltak:

-Most menj el, kérlek.

-Rendben. -és Sau visszaosont a szobájába. Nigah nem tudta mit csináljon. Ha letelik a maradék idő is, ő visszamegy a faluba, és újra kezdődik a háborúzás és annak már senki, sem mondja meg, hogy ki fog győzni.

*

Hamar eltelt a maradék idő. Eljött a menés ideje. Felültették egy lóra és előtte ment két katona és mögötte ment. Csodák csodájára Sessy is ment, ő ment legelöl. Mikor beértek az erdőbe a katonák ott megállta és csak Sessy és Sau ment tovább. Sau furcsállta a dolgot de nem tette szóvá.

-Parancsot tejesítenek.

-Mifélét?

-Nem rád tartozik. -mentek még egy darabi és kiértek egy tisztásra. Sessy leszállt a lováról és utána Sau is.

-Minek jöttünk ide? -nem kellet sokra várnia és megjelent a párducok vezére és még néhány párduc katona. Sau látott egy ismeretlen katonát is, rájött! Kicserélik arra a katonára. A katona nem állt meg mit a párducok, ment és Sessy előtt meghajol és felült arra a lóra, amelyiken Sau érkezett. Sau elindult az apja felé de még visszafordult.

-Miért menteted meg az élete? -Sessy nem válaszolt csak visszaült a lovára és elindult de még visszaszólt.

-Minek mondjak el olyat, amit már tudsz. -és ezzel elnyelte az erdő sűrűje.

*

Sau falujában:

-Mit csináltak veled fiam?

-Semmit apám. Begyógyították a sebeimet. Szabadon járhattam két katonával a nyakamon az egész palotában.

-Mondj el mindent, hogy hol a palota leggyengébb pontja.

-Nem tudom apám. A fal közelébe nem mehetem.

-Értelek. Elmehetsz. -Sau kiment és a bent maradt férfiak tanácskozásba kezdtek. Sau szomorúan nézett föl a csillagokra.

-Mire vársz fiam?

-Mi?! Anyám ezt, hogy érted?

-Tudom, hogy ő jár a fejedben. Miért nem mész el hozzá?

-Nem tehetem. A törvényeinkbe ütközik és az övéikbe is.

-Fiam! Ki tartja be azokat a hülye szabályokat? Holnap menj el és beszélj vele nyíltan és mond el neki, hogy menyire szereted.

-Rendben.

*

Ugyanabban az időben de máshol:

-Mi bánt lányom?

-Semmi anyám.

-De bánt valami. Az a fiú volt Sau?

-Igen.

-Lányom, lányom. Én nem mondhatom, meg mit kezdj az életeddel, de azt igen, hogy holnap beszélni fogsz vele.

-Én mi lesz apámmal?

-Majd én azt elintézem.

-Köszönöm.

*

Másnap mind a ketten a vízeséshez mentek (Ki nem tudná: oda, ahova Sau vitte, miután visszahozza a középkori Japánba Nigáht.) nem sejtették, hogy ott fognak találkozni. Nigah ért oda először és leült a (hirtelen kinőtt) fa tövébe.

-Látom nem felejtetted el ezt a helyet.

-Sau! Mit keresel itt?

-Én is kérdezhetném. Egyébként ez a kedvenc helyem. Szabad?

-Igen. -és Sau leült mellé. A nap további részét ott töltötték és beszélgettek.

*

Mindenütt besötétedett. Sau falujában a férfiak gyülekeznek egy utolsó haditanácsra. Ugyanakkor Atiszban is a vezetők haditanácsot tartanak. Nigah és Sau, még mindig a fa tövénél ültek.

-Azt hiszem nekem mennem, kell.

-Nigah, még maradjál! -kérlelte.

-Miért? -nézett rá. Eddig egyikük sem mondta azt, amiért akartak eleve találkozni.

-Mert el akartam mondani, hogy....

-Hogy?

-Szeretlek. -mondta ki nehezen. Nigah a választ, jutalmazta egy csókkal. Sau meglepődött de utána ő is élvezte. Nigah levette a fiú felsőjét, és végig simította a kezével azt. Sau is elkezdte levenni a lány ruháit. Hamarosan nem volt rajtuk ruha és egymáséi lettek. Nem is sejtve, hogy mindkét oldalon a végső összecsapásra készültek, ami másnap lesz. A csapatok már a csatatéren vannak és csak a napfelkeltét, várják, hogy az elindítsák a támadást.

*

Pár perc és a nap mindjárt a napfelkeltét jelzi. Sau és Nigah a fa alatt békésen aludt egymásba ölelkezve.

-Sau, Nigah! Keljetek! -hallatszott egy hang mire felébredtek. -Öltözetek! -körülnéztek de, nem láttak senkit sem. Felöltöztek, ahogy a hang kérte. -Siessetek megakadályozni azt, amit nem szeretnétek.

-Ki vagy és hol vagy?

-Nézz hátra. -mindketten hátranéztek. A fa törzsében egy arc volt. -Én vagyok a fa szelleme, és belőletek születtem. A nevem Agata.

-MI?! -mondták egyszerre.

-Mikor idehoztad Nigaht, akkor erre a helyre, ahol most állok, egy kevés vér csöppent ide. Abból van a testem, neked akkor két könnycsepp gördült le az arcodról. Abból van a tudatom. Az éjszakát, amit itt tölttetek, abból lesz majd a BÉKE HIRNŐKE. Siessetek megakadályozni a végső háborút. Mi napféltekor kezdődik.

-Mi?! Azt, hogy érteted, hogy a béke hírnöke?

-Tudod a választ Nigah, csak rá kell jönnöd.

-Mire kell neki rájönnie? -kérdezte Sau.

-Csak az ne mond, hogy a béke hírnöke a mi gyermekünk lesz?

-De igen és ezzel az éjszakában fogant meg.

-MI??? Azt akarod mondani, hogy apa lettem?

-Igen! De ezt majd később megvitatjátok. Most akadályozzátok meg a háborút. -felültek Nigah lovára és elindultak.

-Ez a ti titkos küldetésetek. Ha nem sikerül egyikőtök meghal. És az Nigah lesz. Sikerülnie kell!

*

Siettek, ahogy csak tudtak. Elérték a csata helyszínét pont akkor mikor napfelkelte elkezdődött. A csapatok megindultak. Nigah tudta, hogyan vonhatja a figyelmüket maguk. A lovát felágaskodásra kényszeríttette és ő közben egy nagyot nyerített, így mindkét csapat rá figyelt. Látta és elindult a csapatok vezetői felé. Minden katona leesett a szája, mert Nigah mögött Sau ült. Nigah megállt a két vezér közé és Sau és ő is leszálltak a lóról. Nigah Sessy elé ment és Sau meg az apja elé.

-Nigah mit keresel itt?

-Apám abba kell hagynotok az értelmetlen harcot.

-Miért?

-Apám hagy abba! Nem változathatod meg a múltat, egy értelmetlen harccal.

-Sau! Hogy kerülsz ide, és milyen okból akadályozol meg? -nem sok sikert remélt Nigah és Sau. Hatalmas robaj tört ki és megmozdult a föld. A két csapatott, körbefogta egy ismeretlen hadsereg és beszorították őket.

-Mi ez?

-Nem tudom.

-De mi viszont igen. -mondta egyszerre Sau és Nigah. Agatának köszönhetően tudták.

-Mi?! Honnan? -kérdezte a párducok vezére.

-Majd elmondom apám.

-DE kár, hogy két gyermek megakadályozta a tervemet. Miszerint elpusztítom a nyamvadt párducokat és a korcs kutyákat és, hogy enyém, legyen Atisz hatalma.

-Egy sárkány. -mondta Sau apja amint látta, hogy kivezeti az ismeretlen sereget.

-Nem elég nekem a párducok harca, még a sárkányokkal szem vagyunk puszi pajtások. -mondta Yomay.

-Mi már évezredek óta harcolunk ellen, de mindig vissza kellet vonulnunk. Mert valamivel mindig vissza kényszertett. De annak nagyon nagy az ereje.

-Buta párducok. Csak ezzel a kardal állítalak meg benneteket, semmi mással. -és megmutatta a kardját.

-Hiszen ezt a Föld Villám. -mondta Nigah, Ashi és Sau.

-Honnan tudtok róla? -kérdezte a Sárkány vezér.

-Mit érdekel a téged? -kérdezte Nigah és az egész teste fellángolt.

-Mi a? Látom, szeretsz játszani a tűzzel.

-Ne becsüld alá a húgomat.- és egy enyhe szellő kezdett fújni körülötte.

-Egyre érdekesebb lesz.

-Úgy bizony ronda sárkány. -mondta Sau és ő fölötte egy kis felhő jelent meg miből elkezdett esni az eső.

„ A NÉGY ELLEM EGY HELYEN, VAN! MOST FOG ELDŐLNI KI NYERI A HÁBORÚT A SÁRNYOK VAGY AZ ÖSSZEFOGOTT PÁRDUCOK ÉS KUTYÁK” -hallatszott egy hang. Amely Agata volt.

-Szóval ti vagytok a tű, a víz és a levegő őrzői. Milyen megható.

-Ne becsüld alá a gyermekeim erejét. Hallatszott egy női hang a domb tetejéről.

-Se a fiamét. -jelent meg mellette egy másik nő.

-Minél többen vagyunk annál élvezetesebb lesz leigázni titeket.

-Nem olyan biztos az.- mondta Nigah.

-Majd meglátod! Támadás, mindenkit öljetek meg. -a sárkány sereg elkezdett támadni.

-Harci állás. -kiáltotta Sessy és a Párduc vezér.

-Asszonyok! Ne hagyjuk cserbe az urakat. -mondta Kino és Yuku. Megjelentek miko, mágus és párduc asszonyok. A mikok nyílvesszővel, a mágusok varázslattal, a párduc asszonyok meg dárdákkal irtották a sárkány sereget. Most itt nem a győzelem számított, hanem két nemzet sorsa, ez itt most életre halára ment. Ma itt csak élve az fogja elhagyni a csatateret, aki győzött. Nigah, Sau és Sahi farkas szemet nézett a Sárkány vezérrel. Nem telt bele sok idő és mind a hárman rátámadtak a Sárkány vezére.

*

Egy jó ideje, hogy harcoltak a sárkány sereg megfogyatkozott ugyan de még mindig támadott. Ashi a földön és ebben a pillanatban kerül Sau is. Már csak Nigah ált a lábán. Elégé fáradt volt de hajtotta az a tudat, amit Agata mondott folyamatosan az agyának.

-Elégé fáradtnak tűnsz. Pihenj le egy kicsit.

-Majd meggondolom, miután levágtam a fejed.

-Nem bírod sokáig egyedül. Bár azt hittem te fogsz kiesni legelőször de, mindegy az erejüket nem tudod felhasználni.

„-Ez az! Nem tudom felhasználni, de ha megszerzem az utolsó elemet sikerülni fog.” -Tévedsz! -mondta és valamit mormolni kezdett. -Szélkatapult! -kiáltotta és a Sárkányok vezérének, a szemébe por került így nem látott semmit.

-Te boszorka mit tettél? -Nigah megszerezte a kardot. -Mi hol van a kardom?

-Azt mondják, akinek nincs fegyvere, az olyan, mint egy gyermek. Nem tudja megvédeni magát semmitől és senkitől.

-Add vissza a kardomat. -Nigah csak ment megállt Sau mellett elvette a Vízi villámot és ment a bátyához a Levegő Villámért.

-Mit akarsz kezdeni három kardal? Egy hiányzik.

-Nem hiányzik egy se! -mondta Yuku. -Mert nálam van az utolsó.

-Mi? -lepődött meg a Sárkény vezér. Yuku a lányához dobta a kardot és az előtte szúródott a földbe. Nigah megfogta úgy hogy mindkét kezében volt két-két kard.

-Hatalmas őr! Ki uralod e elemeket, kérlek egyesíts most e szent órában! Tűz a testem. Levegő a lelkem. Föld a szívem. Víz a tudatom. Felajánlom erőm egy részét, hogy gonoszt pusztítsam! -hatalmas nagy fényáradat keletkezett. Minden egyes harcoló odanézett és mindent láttak. Mikor Nigah elkezdte mondani a szöveget akkor tértek magukhoz Sau és Ashi. Abbamaradt a fényáradat és egy alakot lehetett látni de azt nem, hogy ki. Kezdett kirajzolódni az alak. Teljesen eltűnt a fényáradat és tisztán látszott Nigah. A sárkány katonák amint látták, hogy uruk elpusztult ők hamuvá lettek. Nigah tett néhány lépést, a kardok kiestek a kezéből és ájultan esett a földre.

*

Nigah a szobájában ébredt. Felöltözött és kiment a szobájából egyenesen az udvarra. Nagy meglepetés érte ott. A Párducok és a Kutya démonkatonák együtt ünnepeltek. A csata délután volt, így az összes katona ünnepelt, hogy életben maradtak. Mikor meglátták Nigáht, először meghajoltak utána éjezésbe kezdtek. Nagy nehezen de megtalálta az apját.

-Apám! Mi ez a nagy ünneplés? -kérdezte

-Az, hogy megmenekültek a haláltól, hála neked és a Békéért.

-MIT mondtál? Jól hallottam?

-Jól halottad. -jött feléje Sau és az apja.- Kiderült, hogy ők ugrasztottak össze és nem a Nagyapád és az apám között volt a bonyodalom oka. -mondta a vezér. -És jól tudom, hogy a fiam táplál iránta érzelmeket és te is iránta?

-Igen. -mondták egyszerre.

-Áldáson rátok. -mondta Sessy és a vezér egyszerre. És elkezdek nevetni rajta. Sau és Nigah kihasználta és lement a kertbe a nagy fához.

*

1 hónap múlva kettős esküvőt tartottak. Ashi elvette Maront és Sau meg Nigáht. Nem sokáig maradt titokban az-az est, amit együtt töltöttek, mert Nigah elájult az esküvője előtti napon és akkor megalapították, hogy terhes. Nagy örömben úszott mindkét család. Nagyszülők lettek és még béke honol a két nemzett között.

Aki nem hiszi el, az csak mennyel el a csodák vízeséséhez és kérdezze meg személyesen Agatát, hogy is történt pontosan. Ő is ugyanazt fogja mondani, mint én. Hogy miért? Mert én maga vagyok a BÉKE HÍRNŐKE!

VÉGE!!!