Titkos küldetés 3

By: Kowi 121

6. fejezet: Apa vs. Apa

Másnap is a hangos harsonára ébredtek. Nigah elcsodálkozott, hogy hol aludt. Felült és látta, hogy egy ismeretlen pokróc van rajt.

-Sau. -suttogta. Körülnézett de semmi jelét nem látta annak, hogy a kertben lenne. Összehajtogatta a pokrocott és beindult a palotába. Próbált nem nagy fejes Kutyadémonok mellet el meni és végül sikerült elérnie a szobáját. A szobában volt egy íróasztalként funkcionált darab, meg egy szépítkezős asztal, az ajtóval szemben volt egy hatalmas nagy ágy, természetesen két személyes. És egy nagy szekrény is tartozott hozzá, meg egy kis könyvespolc. Letett a pokrocott az íróasztalra és a szekrényhez sietett. Felvette a lovagló ruháját és előszedett egy nyeregtáskát, abba berakta a pokrocott és kifelé ment a szobából egyenesen az istálló felé. Felnyergelte a lovát és kifelé ment a palota udvarából.

-Hova mész Nigah?

-Apám! Én lovagolni. -egy kicsit zavarban volt. Tudta mit tenne az apja, ha megtudná, hogy egy párduc szellemet megkedvelt és most vissza akarja adni a pokrócát.

-Reggeli előtt?

-Nem vagyok éhes.

-Rendben de ne maragy sokáig.

-Oké. -felült a lóra és kifelé vágtatott.

-Ti ketten utána és egy percre se veszítsétek szemellől. Ha visszajöttetek azonnal jelentést, teszek.

-Értetük. -mondták egyszerre és felültek két lóra és utána indultak.

*

Nigah a vízeséshez ment, ahol múltkor találkoztak remélte, hogy ott találja.

-Én kicsi rózsám.

-Egy mióta vagyok a tulajdon?

-Én nem mondtam ilyet.

-Oké. Tessék és köszönöm Sau. -és átadta a pokrócott.

-Szívesen.

-Hogyan jutottál be a palotába?

-Én csak a kertig és a nagy fáig mentem. Tovább nem.

-Értem.

-Te nem tudod, de mikor egyedül voltál ott, én is ott voltam és figyeltelek.

-Mi?! De, bármikor lebukhattál volna.

-Megérte a kockázatott, hogy lássalak. -és megint egymás szemébe néztek. Egymás felé közeledett a fejük végül megérezték egymás forró ajkait. Hosszú ideig élvezték a csókot. Nigah szakította félbe.

-Mennem kell.

-Még ne menj. -kérlelte a fiú.

-Sajnálom, ha apám megtudja, hogy találkoztam veled nem is, tudom, mit tesz. Bocsáss meg de nem maradhatok tovább. -és még egy rövid csókot adott neki. Felült a lóra és haza vágtatott. Nem is sejtették, hogy mindkettejük után küldtek katonákat. Nigah mikor hazaért gyorsan bement a szobájába és átöltözött és a lovagló ruháját meg kimosta. Közben az utána küldött katonák, jelentést tettek Sesshomarunak.

-Értem. Igazad volt fiam. -mondta.

-Miben apám?

-Abban, hogy ellenségbe szeretet bele a lányom.

-Nigah?

-Igen és nem is akárkibe.

-Kibe?

-A párducok vezérének a fiába.

-Nem lehet igaz.

-Hol van a lányom? -rontott be a tanácsterembe Yuku.

-A szobájába. Egyébként jó, hogy jötték, mert akkor beszélhetünk vele.- Néhány pillanat múlva megjelent Nigah. Kapott egy kis fejmosást és nem hagyhatta el a palota területét.

-Miért? -kérdezte Yuku. -És ne ad azt a kifogást, mert az ellenség.

-Akkor is az ellenség fia. -Yukut nem érdekelte a kifogásai és szenvedélyesen megcsókolta.

-Próbáld meg végig gondolni. -kérlelte a smaragdzöld szemeivel. -Akkoriban Jon csinálta ezt, de nem hallgatunk rá és most az asszonyod, vagyok, de ne tedd meg azt, hogy elkergeted a saját lányodat, mert szerelemes lett.

-Rendben. -és most ő csókolta meg.

*

Nigah a nagy fához ment és felnézett rá. Nem látott semmit de megérezte, hogy ott van Sau és őt, figyeli. Leült a fa alá. Éjfélig ott volt mikor meghallotta a harsonát. Sau leugrott mellé.

-Mi ez a hang? -kérdezte.

-A harsona és háromszor ez asz jelenti, hogy három nap és elkezdődik a ...

-Háború. -mondta Sau.

-Sajnos igen. És többet nem találkozhatunk.

-Mért?

-Nem fogtad föl?! Te párduc, én kutya, nem élhet együtt. -és ezzel visszament a palotába. Sau nézte, aztán rájött, hogy az ellenség területén van és hazament. Mikor hazaért barátja fogadta.

-Hol a csudába voltál?

-Hagy békén Mik.

-Á! Olyan, vagy mint a mosott szar! (szerkesztő: bocsi a kifejezésért) Mi bajod van?

-Semmi.

-Még, hogy semmi? Szerelmes vagy, igaz?

-És ha igen?

-Semmi. És ki a szerencsés?

-Egyikünk se szerencsés.

-Mért? Jaj!!! Csak azt ne mond, hogy abba a kutyába lettél szerelmes, amelyik itt volt. -Sau nem válaszolt csak felnézet az égre.- Szóval igen. Reménytelen a helyzet barátom.

-Tudom.

-És 2 nap múlva háború lesz.

-Még szerencse, hogy nem lesz ott.

-Mi?! Ki nem lesz ott? És hol?

-Nigah a csatában.

-Újabb ok hogy ne legyen fájdalmas neki, mikor megöljük az apját.

„-Mik te olyan hülye vagy. Még, hogy jó?!! Igaz, ha látná, hogy ki ölte meg szó szerint lefejezné. De én nem vagyok képes megölni se, az apját se a családja közül valakit. Bárcsak ne lenne ez a háború.”- és még mindig az eget kémlelte.

-Mi a baj fiam? -kérdezte Kino.

-Szerelmes vagyok anyám.

-És kibe?

-Ép ez a baj, hogy kibe.

-Abba a kutya lányba, aki itt volt?

-Igen. De az apja és az én apám sem kedvelik egymást. Miért van ez az értelmetlen háború?

-Nem tudom fiam, nem tudom. Szereted?

-Igen.

-Akkor miért nem mész el hozzá?

-Onnan jöttem.

-Értelek. Ugye nem lesz ott a harcban?

-Nem az apja megtiltotta. És azt is, hogy elhagy a palotát, ezt olvastam ki a szeméből.

-A háborúban nincs döntetlen. Csak egy nyertes és egy vesztes. Azt még nem tudjuk mi lesz a háború végkimenetele de, lehet, hogy ez a szerelem lesz a béke hírnöke. Ezt még én sem tudom, ki meg tudja jövendölni a jövőt.

*

Eltelt 3 nap a csapatok mindkét oldalon fel voltak készülve. Nigaht reggeli után azonnal a tanácsterembe hívatták.

-Mit parancsolsz apám?

-Te is velünk jössz.

-Mi??!! -nem érette, hogy miért gondolta meg magát. -De apám..

-Semmi de. Vegyed föl a páncélodat és indulunk.

-DE...

-Azonnal! -parancsolt rá egy kicsit ideges hangon.

-Igen is. -Nigah jól tudta mikor így mond valamit az már egy, kicsit idegesíti, és mindig belemegy ilyenkor akármennyire nincs kedve. Így hát elment a szobájába felvette a ruhájára a páncélját és felkötötte tűzvörös haját lófarokba, mint ahogy az erőpróbán tette. Az oldalára közötte a Levegő Villámot és indult megkeresni az apját. Az összes katona tisztelget előtte és csodálkozott, hogy ő is jön. Miután mindenki a csatarendbe ált megszólaltak a harsonák egy hosszú szóra, elindultak a csatatérre. Sesshomaru vezette a haderőt, utána ment Nigah és Ashi, mögöttük csapatokban mentek a katonák és előttük mindit a csapat vezére.(Mondhatni Sesshomaru volt a legfőbb vezér és utána a gyerekei.) Délre érték el a csata helyét ott tábort vertek és beosztották az őrjáratokat, hogy egyetlen párduc szellem se tudjon a vonalaik mögé menni. Most már csak a feszült várakozás maradt ugyanis a párduc szellemek csapata, utánuk fél órával láthatóvá váltak. Sessy egy dombon ált, ahonnan többéletesen látta mind az ő katonáit mind az ellenségét.

-Hányan vannak?

-Úgy egy-két ezren. -mondta Yomay.

-Mi?

-Három és fél ezren. -mondta.

-Az jó. -mondta és körülnézett a csapatában. -Hol van Nigah?

-Nézd apám! Ott van a vonalaink szélén.

-Yomay ide hívnád?

-Persze barátom.

-Igen apám?

-Mi a bajod? Olyan szótlan vagy.

-Nem tudom még magam sem.

-Pihenj le. Hónaptól kezdve, bármikor kitörhet a háború.

-Rerndben. -és elment talált magának való fát és leült a tövébe és a csillagokat kezdte kémlelni.

-Ashi tartsd rajta a szemed.

-Értetem apám. -és indult is.

„-Nem hiszek neked Nigah. Tudom mi bánt, de nem tehetek a háborúról, mit apám kezdett el annak idején. Reméltem, hogy nem rám hagyja ezt a felelőségett. De nem tehetek ellene semmit.” -ezeket gondolta Sessy a csillagos égre nézve.

*

Másnap mindenkin lehetet látni a nyugtalanságot kivéve a csapatvezetőket, Sessyn és Ashin. Nigah nem azon aggódott mi vár rá, mint a többiek, hanem a harcban megismeri e majd Saut vagy ő őt. Egy hangos kürtszó és mindenki a vonalakhoz rohant. Látták, hogy ők kezdték a harcot. Csatarendben felálltak és nem sokkal rá már el is kezdődött a harc. Egyik csapat sem kímélte a másikat. Ütötte, vágtak, ahol csak tudtak. Nigah akaratlanul is rá volt kényszerülve, hogy megölje a rátámadó párducokat és közben figyelte, hogy hol lehet Sau. Nem látta de egy párduc szellem rá akart támadni de a hallásának köszönhetően sikeresen kivédte. Egymás szemébe néztek, és teljesen lefagytak. Nem hittek a szemüknek. Nem tehetek mást így egymásnak estek, de a csata hevében is:

-Azt mondtad, nem leszel itt.

-Nem tehetek róla, az apám ma mondta, hogy én is jövök.

-Mindkettőnknek nehezebb így.

-Azt hiszed, nem tudom? De nekem többet jelentesz mind az életem.

-Te is. -mondta. Sesshomaru éppen harcolt a párducok vezérével. Én nem nagyon figyelt másra. Ashinak nem volt harcoló párja és figyelte hol az apját hol Nigaht. Látta, hogy hátba akarják támadni.

-Apám a hátad mögött! -kiáltotta. Sessy még időben fordult hátra kivédte a támadást és megölte az illetőt. Ismét időben fordult vissza, mert a vezér is le akart csapni.

-Ashi! -kiáltotta és felé kezdett futni. Mert mikor az apjához kiabált egy párduc katona hátorról meg akarta támadni. Niga megölte a támadót.

-Kösz.

-Nincs mit. -és együtt kezdtek harcolni, mint annak idején. Már vagy egy órája harcolnak mikor a párducok, kezdtek visszavonulni. Mindkét csapatban nagy volt a vesztesség. Nigah körülnézett a harctéren és megakadt valamin a szeme. Saut látta a földön, oda rohant és látta, hogy már nem sokáig bírja.

-Sau!

-Nigah. -mondta ki nehezen.

-Meg fogsz gyógyulni, ne félj. Én nem tehetek semmit, mert elfogyott az erőm.

-Nem kell...-többet nem mondott, mert elvesztette az eszméletét. Nigah megdöbbent mikor az apja megjelent mellet és felvette az ájult Saut a földről és Atizs felé ment vele.

*

Folytatjuk!!!