Titkos küldetés 3

By: Kowi 121

5. fejezet: Véletlen találkozás

Nigah abba az erdőbe ment, ahol van a kút és ottan egy vízeséshez. Lefürdött és kimosta a ruháit.

-Végre. Most már nem érszem rajta a mocskos bűzét. -mondta és visszavette a ruháit. Elindult Atisz felé. Mindenki meg volt döbbenve, hogy itt van. Úgy tudták nem lesz itt a harcok során. Sesshomaru, Yomay, Ashi és Yuku is meglepődtek és rögtön a tanácsterembe mentek.

-Hogy kerülsz ide lányom? -kérdezte Sessy.

-Véletlenül apám.

-Mi hozott ide? -kérdezték tovább.

-Semmi. Véletlenül kerülten ide. -mondta, de mindenki kiolvasta a szeméből a csalódottságot és a szomorúságot.

-Most nem érünk téged visszavinni. Itt maratsz és segítesz anyádnak, amiben tudsz.

Rendben?

-Igen apám.- és kiment a teréből egyenesen a szobája felé. Átöltözött, hogy a ruhája korhoz illő legyen és ledőlt az ágyára.

-Mi történhetett? -kérdezte Yomay.

-Nem tudom. -válaszolta Yuku.

-Ashi te tudod?

-Sajnos nem. Mostanában nem beszélünk, mivel én a harccal vagyok elfoglalva.

-Van egy ötletem. Maronnal ugye jól kijönnek?

-Igen. Barátom, csak nem arra gondolsz?

-De bizony Yomay.

-Akkor el van intézve. Megyek máris.

-Apám mit tervezel?

-Ugye két barátnő mindent megoszt egymással.

-Az akarod, hogy Maron derítse ki? -kérdezte Yuku.

-Igen. -és ezzel elzárták a beszéltetést.

*

Másnap a katonák Sesshomaru és Yomay vezetésével gyakoroltak.(Képzeljétek el a Sessy és Nigah gyakorlást, csak ők egész végig kardal harcolnak.) Sahi a haditervet beszélte meg a többi vezérrel. Yuku hivatalos dolgokat vérzett. Nigah meg a nagy fa alatt ült. Maron megígérte, hogy megtudja mi a baja és ő is a fa alatti padra ült.

-Minden rendben? -kérdezte.

-Igen.

-Én nem ezt látom rajtad. Nekem elmondhatod, hisz barátnők vagyunk.

-Szerelmi bánat. Úgyse tudsz segíteni.

-Miért?

-Nem lehetnék együtt akármit is, tennénk érte. Meg még azt hiszem csak egyirányú.

-Értem. Ó! Majdnem elfelejtettem valamit. Bocsáss meg.

-Semmi baj. -és tovább nézte a kis tavat. Maron meg ment az apjához, hogy elmondja mit is tudott meg.

-Apám.

-Igen, lányom. -és a fülébe súgott valamit. -Menj a tanácsterembe.- Maron nem válaszol csak ment arra. -Kapitány folytassák az edzést. Sesshomaru megvan. -és elkezdtek a tanácsterem felé ment. Bennetek és ott volt Ashi, Yuku és Maron.

-Mit tudtál meg lányom? -kérdezte az apja.

-Szerelmi bánata van.

-Az meg magyarázza a csalódottságot, de a szomorúságot is. -mondta Yuku.

-Meg azt is megtudtam, hogy nem lehetnek együtt.

-Akkor démon lesz az illető. Véletlenül nem említette a nevét? -kérdezte Ashi.

-Nem. De lehet, hogy viszonzatlan szerelem.

-Még egy ok. -mondta Sessy.

-Köszönöm lányom, elmehetsz. -Most mit tegyünk?

-Többet nem nagyon tudunk kiszedni belőle. -mondta Ashi.

-Én azért megpróbálom.

-Biztos Yuku?

-Igen. Eleve meg kell tanulnia, hogy mit kell csinálnia mikor itt az idő, és ő fogja átvenni a helyemet.

-Anyunak igaza van apa.

-Rendben. Holnap elkezded. -Yuku csak bólintott. Mindenki eltűnt egészen vacsoráig, mindenkinek volt sok dolga és azokat csinálták. Vacsoránál az összes vezért és a fiaikat vendégül látták a dugig rakott asztalhoz, mindenki megjelent kivéve Nigaht. Ez Yukut aggasztota.

-Bocsássanak meg uraim. -és ezzel felállt a helyéről.

-Rendben.- mondta Sessy mivel, ránézet és látta az aggodalmat. Tudta, hogy hol találja a lányát és oda indult.

-Mi a baj lányom?

-Anyu. Neked nem az étkezőben kellene lenned?

-Ahogyan neked is.

-Nem vagyok éhes.

-Leülhetek melléd?

-Igen.

-Köszönöm. Amióta véletlenül átkerülték, azóta mintha bántana valami. Mi az?

-Nem érdekes.

-Nem hiszek neked. Akkor miért könnyezel?

-Ezt meg honnan tudtad? -ránézet Yukura.

-Butuska. Tűzdémon vagyok félig és megérzem a közelemben a legkisebb vizet is.

-De..

-Tudom, hogy a tó is vízből van de, az messzebb van, mint te.

-Igaz.

-Mond el bátram.

-Nem mondod el senkinek?

-Ígérem.

-Tudod mikor volt az erőpróbám akkor, akit megtámadtam az elvitt a falujába az édesanyja meggyógyított én meg cserébe nem ölöm meg a fiát, ahogy kellene. És azt hiszem a fiúba, szeretem.

-Értelek. De hogyan kerültél ide?

-Kri nem értette a francia házit és átmentem, hogy segítsek. Elégé későn végeztünk és hazafelé menet egy, he banda rátámadt, én elkezdem elfutni előlük, de az egyik elkapott. Nem tudom, hogyan talált rám, de Sau ott termet és megölte őket, mikor elengedtek elájultam és itt ébredtem fel egy vízesésnél. Elkezdtünk beszélgetni, és azt mondtam, hogy egynéhány furcsaság történik itt és ő meg megkérdezte, hogy mifélék én nem válaszoltam rá csak megmondtam, hogy én nem fogok részt venni a csatában, és a szemébe vágtam, hogy azért viselkedik, így mert kellenek az információk, és tőlem akarja megszerezni és utána a kútnál lévő erdőhöz futottam.

-Te ott kimostad a ruháidat, hogy ne érezzük rajtad az illatát?

-Igen. -és megölelte az anyját és sírni kezdett.

*

Másnap reggel nagy harsonára ébredt mindenki. Maron, Yuku és Nigah kimentek az erkélyre és onnan nézték, mi folyik. Egy kisseb csapat indult el Sesshomaru vezetésével. Senki sem tudta megmondani meddig fog tartani a harc vagy a háború, mi mostanra bontakozott ki. Mindenki tette, amit tenni kellet. Yomay egy csapattal edzet, Ashi ugyanígy egy másikkal. Holnap a két csapat közül valamelyik elindul. Nigah egy lovon kiszökött a palotából.

„-Úgyse fog feltűnni senkinek sem, hogy kiszöktem. Anyu el van foglalva. Ugyanúgy ahogy Yomay és Ashi is.” -a vízeséshez lovagolt, ahol kimosta a ruháit. Leült egy köre és onnan nézte a vizesest. Nem vette észre, mikor elkezdte valaki figyelni egy fa mögül.

-Órákon keresztül el tudnám nézni. -mondta és kinyújtóztatta a kezeit. -De ideje visszamennem.

-Ha órákon keresztül itt tudnál lenni, miért nem teszed meg? -kérdezte egy hang. Arra felé fordult és meglátta Saut.

-Mit akarsz?

-Én semmit. Csak erre jártam. És ne hidd, hogy kémkedni jöttem.- és elkezdett felé menni.

-Ne gyere közelebb. -parancsolt rá, de nem ált meg csak akkor mikor már csak egy centi választotta el tőle. -Mi...ért..jötték? -kérdezte remegő hangom. Sau nem válaszolt csak nézte a smaragdzöld szemeit. Nigah is belenézett az arany zöld szemeibe.

-Gyönyörű vagy. -mondta. Felnézett és mintha belátna az erdő sötétjébe látott valamit. -Mennem kell. Még találkozunk én kicsi rózsám.- és ezzel eltűnt, Nigah döbbenten visszaült a kőre.

-Na végre! Meg vagy hugica.

-Ashi mit keresel itt?

-Inkább te mit keresel itt. Apánk hazajött a győztes harcból. Nekem meg utánad, kell futkosnom.

-Bocsáss meg. -felült a lovára és együtt hazamentek. Otthon nagy ünnepséget csaptak a hazatérő katonák tiszteletére kivéve azokat, akik holnap mennek csatárra. Nigah nem törődött az ünnepelő katonákkal elment a nagy fához és elült az alatta lévő padra.

-Apám!

-Igen fiam?

-Asszem tudom kibe lett szerelmes a húgom.

-Mit mondasz? -elmentek egy csendesebb helyre. -Ki lenne az?

-Tudod mikor elmentünk megkeresni, akkor éreztem rajta egy különös illatot és ma is ugyanazt az illatot, éreztem rajta.

-Egy nevet is mondott nem?

-De, azt, hogy Sau.

-Szóval ő. Rendben majd később foglalkozunk vele, de ma nem, hiszen ünneplünk.- és visszamentek.

*

Folytatjuk!!!