Titkos küldetés 3

By: Kowi 121

1. fejezet: Gyakorlás

-Sarashina kisasszony! Nem órán kéne álmodoznia.

-Elnézést tanárnő.

-Rendben, folytatjuk az órát.

*

-Gyűlölöm a matekot.

-Mégis min álmodoztál már megint? Mostanában egyre gyakrabban csinálod ezt!

-A középkori Japánról álmodok. Milyen jó is volt ott.

-DE hiszen a több mint 2 éve volt!

-Tudom.

-Sziasztok. Hova tüntetek?

-Szia Kri. -mondták egyszerre.

-Sziasztok.

-Szia Ashi. -mondták egyszerre.

-Olyan helyes még mindig a bátyád. -mondta áradozva Kri.

-Ne áradoz róla Kri.

-Miért ne Ryouko?

-A bátyámnak már jegyese van.

-Mi?? Nigah azt mondtad, hogy jegyese?

-Igen.

-Ilyen fiatalon már jegyese van?

-Igen. -Nigah és Ryouko majd megszakadtak a röhögéstől de nem mutatták ki.

-Bocs Kri de menünk kell. Holnap talizunk.

-Rendben. -és ezzel elszaladtak.

-Láttad milyen képet vágott.

-Igen. Egy kicsi és elröhögöm magam előtte.

-Az is jó szöveg volt, hogy „ilyen fiatalon”.

-Igen. Ha tudná, hogy a bátyám 121 éves.

-Ja.

-Sziasztok! -szaladt feléjük Ashi.

-Szia Ashi. Hogy telt a napod?

-Kösz Ryouko jól.

-Ashi ugye nem felejteted el az eljegyzésedet?

-Francba, teljesen kiment a fejemből.

-Még jó, hogy 2 hetes tavaszi szünetünk lesz holnaptól. -mondta Nigah.

-Igaz. Sziasztok. Akkor majd holnap találkozunk. -és Ryouko felment a lépcsőn.

-Te sem felejteted el a próbatételedet?

-Azt, hogy is felejthetném el. Azon járt a fejem egész nap.

-Holnap délután megyünk a középkorba. Én a menyasszonyom miatt, te, meg gyakorlás céljából.

-Igen. Szerinted most anyu velünk jön?

-Remélem igen. Hé, ma pizza hét van!

-Remek akkor vasárnap pizzát süt. Siessünk haza, hogy megkérethessük. -mondta Niga és elkezdtek szaladni.

*

A másnap gyorsan és unalmasan telt el.

-Gyerekek készen vagytok már? Nem kell annyi cuccot vinni!

-Megyünk anyu.

-Ugye egyikőtök se felejtette el, hogy miért megy oda!

-Nem felejtünk olyan hamar apa. -mondta Ashi.

-Indulás. -mondta Niagh.

*

-Mi a baj Inuyasha?

-A bátyám szagát érzem.

-Szevasz drága öcsém. -hallatszott egy hang.

-Bátyám. De rég nem láttalak! ,,-Ennek is most kell felütnie?!”

-Mi járatban vagytok Yuku? -kérdezte Kagome. A fiúk már régen harcba kezdtek volta, de megígérték a kedves feleségüknek, hogy nem harcolnak soha többet egymással. De azért még magukba gyűlölhetik!

-Megyünk a középkorba.

-Igen? Mi holnap vagy este megyünk. De miért mentek?

-A gyerekeknek feladatuk van. Többen nem mondhatok.

-Jó utat.

-Köszönjük. -köszöntek el és mentek a kút felé.

*

Sikeresen megérkeztek a középkori Japánba. És a kastély felé vették az irányt. Pontosabban Atisz felé mentek. Bementek a palotába és mindenki elfoglalta a szobáját, átöltöztek (a közép köri ruhájukba) és onnantól vacsoráig azt csinálnak amit, akarnak. Ashi a kertben lévő hatalmas fa tövébe leült és a kis tavacskát nézte, ami előtte volt. Yuku elintézet egy, két hivatalos munkát (nem csoda, hiszen az országában vannak), Sessy meg elment valahová. Nigah lement az edzőterembe és gyakorolni kezdett. Felmérte a saját közérzetét, menyire tudja jól a kardot forgatni, és hogyan tudja a démoni erét használni.

*

Vacsora után mindenki a tanácsterembe ment, hogy néhány dolgot megbeszéljenek.

-Holnaptól kezdve gyakorolni fogsz, addig, amíg a nap el nem jön.

-Igen is apám. -mondta Nigah.

-Holnap délután jön meg a jegyesed. Legyél vele kedves! Egy régi barátomnak a lánya.

-Rendben apám. -mondta Ashi.

-Yuku neked mit kell tenni?

-Az ország keleti részénél él néhány párduc és azok betörnek az országba és tönkreteszik a vetést. Itt kevés férfi él és az asszonyok nincsenek felkészülve ilyen támadásra. Ezen kell változtatni.

-Segítek, amiben csak tudok.

-Köszönöm.

-Én is segítek apám! -mondták egyszerre.

-Nem nektek megvan, a feladtok, és most menjetek. -és a testvérpár kiment a teremből.

-Nem hiszem, hogy direkt csinálná ezt apánk.

-Nigah kibírjuk, hogy nem fogunk harcolni.

-Te nem de én igen. Elfelejteted?

-Ja, peresze.

-Na és, hogy néz ki a jegyesed?

-Fogalmam sincs, most látom először. Asszem a neve: Maron.

*

Másnap reggel Nigah és Sessy kimentek az erdőbe gyakorolni. Ott mindent felmért, amit tudni szeretett volna a lánya képességeiről. Eközben a palotában megérkezett a jövendőbeli és az apja.

-Üdvözlöm Atiszban önöket! -köszöntötte egy szolga.

-Köszönöm! Sesshomaru hol van?

-Ő most nincs itt, de vacsoránál itt lesz. -jött le a lépcsőn Yuku.

-Önben kit tisztelhetek meg?

-A nevem Yuku. Ennek az országnak az úrnője vagyok.

-Gyönyörű az országa Milady.

-Köszönöm. Ő lenne a lánya? -kérdezte.

-Igen. Maron. -és az említett meghajolt.

-A fiam hamarosan csatlakozik hozzánk. Jöjjenek körbe, vezetem önöket.

-Szabad megkérdeznek, hogy érti azt, hogy a fia?

-Sesshomaru nem sok démonnak mondta el, én vagyok a felesége és, hogy van egy fia és egy lánya.

-Ó! És miért nincs itt?

-A lányunk gyakorló és ő felügyeli. Az erőpróbára készül.

-Aha. Értem.- útjuk közben, ahogy Yuku mondta Ashi is csatlakozott és megismerkedett a jövendőbeliével. Miután körbevették, megmutatták a szobáikat és lepihentek. Vacsora előtt 1 órával érkezet meg Sessy és Nigah. Sessyn nem látszott de kapott egy néhány sebet a lányától mikor felmérte, hogy hogyan tudd harcolni kardal. Nigah többet és egy kicsivel mélyebb sebeket kapott. Nigah elfürdött és átöltözött és úgy ment az étkezőben. Ashi, Yuku és Sessy is átöltözött és már ott voltak. Már csak a vendégekre vártak de nem sokáig. Bementek az étkezőbe és leültek az asztalhoz. A szolgák hozták a finomabbnál finomabb ételeket. Miután befejezték a vacsorát, beszélget.

-Szép nagy ez a palota kedves barátom.

-Köszönöm. Habár Yuku elődje érdemli az elismerést. Ő építette.

-Értem. Mi történt az óta amióta nem láttalak?

-Nem sok minden...

-Nem sok minden? Van két gyermeked és egy gyönyörű szép asszonyod.

-Jól van, na barátom! Majd egy kicsit részletesebben elmondom.

-Bocsássanak meg de, én elmennék aludni. -ált fel az asztaltól Nigah.

-Biztos lányom? -kérdezte Yuku.

-Igen. Engedelmükkel. -és ezzel elhagyta a termet.

-Én is megyek apám, ha nem zavarja. -mondta Maron.

-Rendben van kislányom. -és Maron is elhagyta a termet. Látta, hogy Nigah merre megy, és követni kezdte ő. Kiment a kertbe és egy nagy fához ment ott már valaki ült és ő is leült mellé. Ashi volt az, aki már vagy egy félórája elment. Közelebb ment, hogy halja, mit mondanak egymásnak.

-Mi a baj kedves Bátyám?

-Semmi.

-Nem tudsz átverni! Valami aggaszd, igaz?

-Nem igaz!

-De bizony, igen az! Mi az mondjad!

-Mi vagy te? Vallató bizottság?

-Nem csak egy egyszerű hugica. Na mondjad már! -kezdett türelmetlenkedni.

-Talán á! Nem is tudom igazán mi bajom, van. Megyek, elteszem magam holnapra.

-Akkor én is megyek. -és visszaindultak a palotába.

*

Másnap mire mindenki felkelt és az étkezőben voltak:

-Hol van Sesshomaru és a lányod? Miért nem jönnek reggelizni?

-Ők nem fognak reggelizni. Ők már kint vannak és edzenek. Csak vacsorára jönnek haza. Ebédet meg küldünk nekik.

-Értem.

-Bocsánat mi az ön neve? -kérdezte Yuku.

-Én kérek bocsánatot. A nevem Yomay.

*

Eközben az erdőben:

-Tudod te ennél jobban is! -mondta Sessy a lányának. Mert ismét egymás ellen harcoltak és így tanítja. Kb. egy 3 órán, keresztül ezt csinálták utána mást 2 órán keresztül utána ismét egy 3 órás harc következett és ez így ment egészen vacsoráig. Mikor haza értek, jobb állapotban volt Nigah mint tegnap. Sessy meg egy kicsit rosszabbul nézet ki.

*

Folytatjuk!!!