Ősi jóslat 2

By: Kowi 121

4 fejezet: Új jóslat, mi halált is okoz

Végül mindent megtanult, amit kellet. Az apja kardját úgy forgatta, mint ő hajdan. Nyíllal is meg tanult bánni. Apja kardját inkább nem használta, íjjal és nyílajkak próbálokzott először, egy csatában, de ha azzal ment jött a kard. De ha avval sem ment, akkor az ereje. A mai nap egy gyakorló nap volt. Le kellet győznie egy szellet. Már harcolt vele egy ideje. A Tessaigaval harcolt az elejétől kezdve. Felmérte az ellenségett és utána döntött.

**

A gyermek mi születik, hatalma a legnagyobb. Megállítani lehetetlen!

Szerelem az egyetlen! Halált is hozhat, de mégsem. Szíve képes megállítani ha, rátalál szíve vágyára.

A démonok legfőbb úrra kinek döntése vitathatatlan.

-Miféle jóslat ez?

-Ryouga! Mit csinálsz itt?

-Találtam egy fura jóslatot Kouga. De valami jóslat gyermekről ír.

-Jóslat gyermek? „ Ez csak Kagome lány lehet!”

**

-Sesshomaru! Ma mi lesz az edzés?

-Befejeztem! Már mindent tudsz, amit kell.

-De akkor, egyet nem értek.

-Mit? Bár tudom, hogy meg fogom bánni.

-Mért engeded, hogy még mindig veled tartsak? Úgy tudom nem kedvelted apámat!

-Igaz, hogy nem kedveltem az apádat. Meg nincs hová menned, igaz?

-Nincs.

-Akkor a választ megkaptad. –és leült egy fa alá.

„-Nem nagyon értem a Bácsikámat. Utálja apámat és engem, meg valamilyen okból védelmez. De miért akarja, hogy vele menjek? Mi a pontos ok?”

„-Nem szabad, hogy Naraku megtalálja! Nem szabad! Akármennyire nincs kedvem a dologhoz! Muszáj megvédenem EZT A LÁNYT! Szánalmas mit ígértem apámnak! Szánalmas!”

**

Teltek múltak a napok.

-Megtaláltátok már azt a lányt?

-Méh keressük! De egy démonnal járja az utakat, és még vele van egy macska-démon és egy kis gnóm is.

-Miféle Démon?

-Annak a kosnak a bátyja, asszem.

-Sesshomaru?

-Igen! Egyszer összefutottunk és a kis gnóm agy hívta.

„-Mit keresel ott Sesshomaru? Miért véded azt a lányt? Nem fogok engedelmeskedni egy kölyöknek akármekkora is az ereje! Lehet, hogy a 7 király leszármazotta de nincsen joga uralkodni minden felett!”

**

Kouga megérezte Sesshomaru és Hanah illatát és Hanah illatát Kagoméjnek vélte, így elment megnézni.

-Nagyuram, hova megyünk? –kérdezte Yaken, de választ nem kapott.

-DE fura szagot érzek! –szólalt meg hírtelen Hanah.

-Ez Kouga a farkas-démon szaga.

-Kagome! Elhagytad a pincsit? –és úgy, mint Kagoménél megfogta az egyik kezét. –Sessy nem szólalt meg csak előhúzta a Touki-jinit és a torkának, szegezte.

-Most azonnal elengeded a kezét és elhúzol innen Farkas!

-Mit akassz tőle?

-A tanítványom és az unokahúgom, szóval enged el!

-Sesshomaru, erre semmi szükség! –Sesshomaru szó nélkül elrakta a kardot. Kouga elengedte Hanah kezét.

-Az én nevem nem Kagome hanem Hanah. Ő az édesanyám volt.

-Szóval te annak a pincsinek és Kagome lánya vagy?

-Igen. És ne nevezd pincsinek az apámat!

-KOUGA!!!

-Mi van Ryouga?

Megtámadták a falkát!

-Mi?! Indulás! –elindult és vele Hanah és Sesshomaru is. Elérték a falkát és alig voltak túlélő. A támadó démonok sok Farkas-démont öltek meg de, még voltak túlélők. Kouga a dühtől rátámadt az ellenségre.

-Kouga vigyázz! –kiáltotta Hanah. „–Erő mi bennem lakozik! Adj át végtelen hatalmadból! Tűz mentsd meg a végtől! Pajzsba foglald! –míg ezeket mondta magában, leült a földre és a két kezét összetette és koncertált arra, amire készült.

-Mit csinál? –kérdezte Ryouga.

-Koncentrál az erejére ami benne lakozik. –mindenki azt hitte, könnyedén megölhetik a farkasokat de, tévedtek. A maradék farkast Tűz pajzs fogta körül és minden támadástól megvédve.

-Erő mi bennem lakozik! Adj át végtelen hatalmadból! Varázslatok szólítalak téged! Nyilak sokasága öld meg a gonoszt démonokat ki előttem álnak! –kiáltotta Hanah dühvel a hangjában. Az összes démonba egy-egy nyíl szállt és mikor elérte elporladtak. Kouga és az életben maradt farkasok csodálkozva néztek Hanahra. Ő felállt és akkor hirtelen elájult és Ryouga fogta meg.

-Veled meg mi történt? –Sesshomaru kivette a kezéből és elindult vele.

-Most meg hova viszed? –kérdezte Kouga.

-Segített neked. Most más semmi közünk nincs egymáshoz. –és a táboruk felé ment.

**

-Hol vagyok?

-A táborban.

-És hol vannak a farkasok?

-Elájultál és visszahoztalak.

-Nem hiszek a szememnek! Sesshomaru és egy korcs.

-Naraku! Milyen okból jöttél ide?

-Te is tudod! Add át önként!

-Saját maga dönt a sorsáról. Én nem parancsolgatok neki!

-Támadás!

-Penge Tánc! –kiáltotta Kagura. Sesshomaru és Hanah könnyedén kivédte a támadást.

-Hanah! Tűnj innen!

-DE bácsikám!

-Semmi de! Nem kaphatnak el téged! Menj el az öreg Jasuhoz ő tudni fogja, mit kell tenni.

-És ő hol van?

-Az Átkozott erdőben. Ez az utolsó parancsom a számodra! –Hanah egy kicsit furcsának találta Sessy viselkedését de, nem törődött vele.

-Kirara! –megjelent a nagy Kirara. Felült a hátára és meg egyszer Sessyre nézett. Ő harcolt a démonok ellen, amiket Naraku küldött.

„-Remélem életben maradsz bácsikám! Már csak te maradtál nekem, mint család!” –elindult és nem nézet vissza tudta, hogy ha megtenné akkor nem tudna elmenni.

**

Nem tudta mi lehet Sesshomaruval és Yakennel. De volt egy érzése, hogy életben vannak. Ő ment az Átkozott erdő felé. Ahogy egyre közelebb ért, úgy érezte ereje, növekszik. Leszállt egy tisztáson, az erdő közepén. Nem tudta, hogy néz ki ez a „Jasu” vagy ki.

-Vártalak. –szólalt meg egy idegen hang.

-Ki vagy? –kérdezte Hanah. Kirara elkezdett morogni és Hanah is arra nézett. Egy alak közeledett.

-Az én nevem Jasu. A tiéd meg Hanah. És a démoné meg Kirara.

-Honnan tudod?

-Sesshomaru mesélt rólad. 2 hónappal ezelőtt volt itt.

-Nekem azt mondta öreg Jasuhoz jöjjek.

-Igen, nem látszik rajtam de, már magam sem tudom hány éves vagyok de, Sesshomarunál 2000 évvel vagyok idősebb, azt tudom. Na mindegy! Gyere velem.

-Hova?

-Hát a szállásomra. Megvárjuk míg Sesshomaru ideér. –és elindult elégé furcsa démon volt. Hosszú kék haj, a ruhája meg fekete, a kardja nyele vörös színű, és a páncélzata olyan, mint Sessyé. Átvágtak az erdőn és ismét egy tisztásra értek és a tisztáson egy falu volt. Végigmentek a falun. Hanah nagy meglepetésére ott csak démonok voltak. Nők és férfiak. Gyereket és idősek. Meghajoltak mikor Jasu és Hanah elhaladtak egy-egy falusi mellet. Hanah nem nagyon értette.

-Itt is volnánk.

-De ez az egész faluban a legnagyobb ház!

-Úgy bizony! Nálunk az a szokás, hogy a legidősebb a legbölcsebb és neki kell engedelmeskedni.

-Ezért hajoltak meg?

-Nem. Az neked szólt.

-Mi?! De miért pont nekem?

-Majd megtudod. Gyere, megmutatom a szobádat. –kapott egy szobát és ott az ágyon feküdt.

„-Miért titkolóznak folyton körülöttem? Miért nem mondod meg bácsikám, hogy miért kellet meghalnia Anyunak meg Apunak? Miért nem? És miért védesz meg amikor tudom, hogy nem kedvelsz? Miért? Miféle erő lakozik bennem, hogy ezt kell átélnem? Miféle? MIFÉLE???!!! MONDJA MEG VALAKI!!!” –elkezdett zokogni és nem tudta abbahagyni. Végül elnyomta az állom

Az álma:

-Hol vagyok?

-A tudatalattidban.

-KI vagy?

-Nem ismersz fel?

-Anya?

-Igen kislányom. És vagyok az.

-Annyira hiányoztál. –és szorosan megölelték egymást.

-Hanah! Nincs időnk erre. Néhány kérdésedre tudok válaszolni. De szorít az idő.

-Miért kellet meghalnotok?

-Hogy téged megmentsünk. Ha akkor apád nem parancsolja azt, hogy vigyelek el onnan, akkor te is meghaltál volna. És ezt nem engedhette egy jóslat miatt.

-Miféle jóslat?

-Az áll benne, hogy én és apád össze fogunk jönni és lesz egy gyermekünk. De nem közönséges gyermek. Kérdezd meg Sesshomarut, hogy kik voltak a 7 király. És tudni fogod, honnan van az erőd.

-Honnan tudsz Sesshomaru?

-Tudom, hogy a tanítod és nem bánom. De tudnom kell. Nem mutatja de, szeret mit, egy rokonát. Neki ilyen a természete és ezt nehéz megszokni. Az ékkőre nagyon vigyáz! Egy Naraku nevű démon meg akarja szerezni és rossz célokra használni. De enged, hogy ez megtörténjen! Megértetted?

-Igen. Megértettem.

-Hamarosan előkerül a végzet jóslata. Annak te vagy az őrzője. Apád meg az élet jóslátának az őrzője volt. A Tessaigaba van elrejtve. Vedd ki belőle és égesd el!

-Rendben mami. De még sok kérdésem van! Ki az a Kouga?

-Az időm lejárt mennem kell!

-Ne anya! NEM MENJ! KÉRLEK, MARADJ! KI AZ A KOUGA?

-ÁÁÁ!!! -ridadt fel álmából Hanah. „-Csak egy állom volt. Semmi több. Reggel van. De mégis nem érzem a nap sugarait, ahogy mindig is szoktam. Valami történi fog. Érzem és tudom!”

**

-Végre! Mér azt hittem történt veled valami barátom!

Hanah szobája előtt beszélt Jasu és egy idegen.

-Hol van? –Jasu csak a fejével bilentett a szobára és az idegen a szoba felé ment. Kopódót.

-Ki az? –nem válaszolt csak bement.

-Sesshomaru?! Minden rendben?

-Gyere velem! –Hanah követe. Kimentek a házból egyenesen az erdő felé. Egy másik tisztásra mentek. Ott volt egy vízesés és egy furcsa fa ált a vízben.

-Hol vagyunk?

-Ez itt az Átkozott erdő szíve. Itt lapul a halál és az élet, ezen a vidéken ő mondja meg ki hal meg vagy ki születik meg.

-Ebben van a te sorsod. –szólalt meg Jasu aki most ért ide.

-Hogy lehet ez a sorsom?

-Meny közelebb a fázhoz és érintsd meg. Akkor bejutsz a szívébe de, neked egy tekercset kell elhoznod, miben a sorsod áll. –Hanah azt tette, amit mondott neki Jasu. Elkezdett a víz felé meni de, mikor beledugta a lábát, egy tűkör, olyan sima lett. Nem tudta senki sem megmondani, hogy ez egy perce ezelőtt víz volt.

„-Ezt, hogy csináltam?” –tűnődött Hanah és egyre közelebért a fához. Megérintett, és ahogy Jasu mondta a szívébe került. Ott több 1000 tekercs volt.

-Most melyik az igazi?

„-Ha kilátástalan a helyzet. Tudod, mit kell tenned?

-Igen.” –visszagondolt Sesshomaru tanítására és eszébe jutott valami.

-Erő mi bennem lakozik! Adj át végtelen hatalmadból! Segíts nekem sorsomat megtalálni! –egy tekercs szállt felé és mikor megérintette egy erő, kitaszította a fa szívéből. Kijött a fából és visszamentek a házba.

-Ez lenne a sorsom?

-Benne áll.

-Sesshomaru! Mesélj nekem a 7 királyról.

-Honann veszed, hogy tudok valamit róluk?

-Az álmomban anyával beszéltem és azt mondta, kérdezzelek meg és megtudom milyen erő lakozik bennem.

-Előbb olvasd fel mi áll benne, utána beszélünk róluk.

-Rendben. –Hanah kinyitotta és elkezdte olvasni.

A gyermek mi születik, hatalma a legnagyobb. Megállítani, lehetetlen!

Szerelem az egyetlen! Halált is hozhat, de mégsem. Szíve képes megállítani ha, rátalál szíve vágyára.

A démonok legfőbb úrra, kinek döntése vitathatatlan.

-Mi jelent ez?

-Azt, hogy az erőd minden démonnál nagyobb. És senki sem tudja megfékezni az erődet. Szerelmes leszel valakibe, aki megért téged. Az erőd halált is hozhat de még nem biztos. Ha a szíved vágya meglesz, akkor erődet meg tudod fékezni. Te vagy az összes démon királya és a döntéseidett el kell fogadnunk.

-MI?! De hisz én csak egy Hanyou vagyok! Nagy erőkkel! Jasu te biztos tévedsz!

-Nem tévedek! Ott voltam mikor az első jóslatott megjövendölték! És akkor is ott voltam mikor ezt megjövendölték! Az apám volt az aki mindig jegyzetelte az ilyen fajta üléseket és vele engemet is elvitt, hogy utána én legyek a jegyző. Mikor a másokdikat megjósolták akkor nekem, kellet mennem mert, apám beteg volt. Senki nem számíttot arra, hogy megtámadnak minket. Mindenki meghalt akkor, kivéve én. Mielőtt még meghalt volna a Démon király a kezembe adta a jóslatot. És azt mondta vigyázzak rá az életem árán is és mondjam meg a fiának, hogy eljött az ő ideje és a karjaim közt halt meg a legnagyobb démon, aki élt! És te ennek a démonnak vagy a leszármazotta! Az erejét uralod nagyobb mértékben, mint amit megjósolták! A Tűzet, a Vizet, a Levegőt, a Földet, a Hegyeket, a Varázslatokat, a Démonok és a Mikok összes erejét uralod! Egyetlen démonban megtalálható ez! És még te sem tudod igazán használni ezt a hatalmas erőt! Naraku azért akar megölni mert, nálad van a híányzó ékkő meg túl nagy veszélyt jelentesz a számára. Az ékkőnél is nagyobb hatalmad van a kezedben.

-Mért nem mondták meg nekem gyermekoromban?

-Azért mert akkor még nem tudták mit kezdjenek a nagy erőddel. –szólalt meg egy idegen hang.

-Te meg ki vagy? –kérdezte Jasu.

-A nevem Shippou és a kis csapat egyik tagja. Én vetem át Inuyasha szerepét. Megvédem a falut a szellemektől. A mellettem álló személy meg Michyo. Ő meg Kagome szerepét vette át.

-Mi?! Hiszen ő egy ember! Ide nem jöhetnek be emberek!

-Én hoztam ide. És amíg velem van, addig nem bánthatjátok.

„-Meg kell állítanom Narakut mint annak idején anya és apa csinálta. Az ékkő, ha összegyűlik, akkor minden elpusztul. De ha én szerzem, meg akkor még van remény. Az erőmet tudom uralni.” Rendben. –mondta halkan Hanah.

-Mi van rendben? –kérdezte Sessy.

-Átveszem a szerepet anya és apa helyet.

-A kis csapat nem a régi de segítünk neked. –mondta Michyo.

-Köszönöm. Bácsikám! Köszönöm a tanítást de most velük kell mennem. De tudom, még találkozunk valamikor.

-Tudom. És sok szerencsét Hanah.

-Most szólítasz elősször a nevemen. –és Sessyre mosolygott.

Így történt, hogy Hanah, Kirara, Michyo és Shppiou elindultak az ékkőszilánkok felkutatására.

Olyan volt, mint régen. Shippou volt Miroku (perverzség nélkül!), Michyo volt Sango (bumeráng nélük), Kirara maradt és Hanah meg Kagome és Inuyasha egy személyben.

**

Folytatjuk!