A titkos küldetés 2

By: Kowi 121

6. fejezet: Minden a helyére áll

Délben elindultak. Nem tudták, hogy menyi ideig fog tartani ameddig meg találják az ujjá született Narakut. De mindegyikük elhatározta, hogy mindenkép meg kell ölniük. Nem beszéltek útközben. Mindenki a maga kis világával volt elfoglalva. Sessy Yukura és a fiára gondolt, Inu Kagomére és a születendő lányukra, Miroku Sangora és születendő gyermekére, Jon a stratégián törte a fejét, hogy hogyan lenne legyőzni Narakut. A testvérpár ment leghátul és halkan beszélgetek:

-Olyan rossz előérzetem van.

-Nekem mondod. Amióta találkoztunk azzal a fickóval az az érzésem, van, mintha ő lenne Naraku.

-De az nem lehet. Vagy mégis?

-Nem tudom Nigah, nem tudom. De én most inkább azon aggódom, hogy Atiszban télég biztonságban vannak?

-Biztosan. Ne becsüld alá a pap és mágus nőket.

-Oké. De Kagura megszülte, így még kevesebb esélyünk van.

-Megbirkózunk vele, meglátod. Hisz a titkunkat még fel sem használtuk és ahhoz nagyon nagy dühre van szükségünk.

-Igaz.

*

Lassan már vagy 2 hete úton vannak, de még mindig semmi nyoma Narakunak. Nem rég keltek útra a délutáni pihenésből.

-Egyre jobban fázom. -mondta Nigah.

-Az meg, hogy lehet? -kérdezte Miroku.

-Nigah mit érzel?

-Nagyon hideget.

-Mi van vele?

-Ez egyszerű Inuyasha. Valaki a közelünkben gonosz és ezt Nigah hidegnek érzi.

-De hogyan?

-Tűz démon az anyja Sesshomaru és a te erődnek egy része benne van, így a szervezete, ha nagyon hideg személlyel találja magát ez fog, történi. -mondta Jon.

-Nézzenek oda. Akiknél az ékkő van. Milyen nagy meglepetés! Na ide az ékkővel!

-Nincs nálunk. És minek kell az neked? -kérdezte Inu.

-Cccc.... itt csak én kérdezek. És nem mindegy!

-Nem. -hallatszott egy női hang.

-Nocsak egy fiatal nő is veletek van? De cukorfalat.

-Ne merészelj még egyszer így hívni!!

-Miért nem cukorfalat.

-Most húzta ki a gyufát.

-Miért Ashi. -kérdezte Miroku.

-Utálja, ha becézik. De jobb lesz, ha hátrébb megyünk, mert ha elkezd tombolni, akkor itt kő kövön nem marad semmi.

-Cukorfalat. Egész jól áll rajtad ez a ruha. Cukorfalat mond, meg szépen hol van az ékkő.

-Azt hiszed, így eléred, amit akarsz? Őt nem olyan könnyű felidegesíteni de te megtetted, most elszenveded a következményét. -kiáltotta oda Ashi.

-Ezt meg, hogy érted?

-Majd meglátod. -mondta Nigah és elkezdték a harcot. Már egy ideje harcoltak:

-Mikihisa! -hallatszott egy női hang

-Kagura! Mit szeretnél?

-Nincs időnk ilyenekre.

-Viszlát cukorfalat. -és felugrott Kagura tollára. Nigah nézte egy darabig utána összest.

-Nigah!

-Jól van?

-Igen. Sok erőt használt föl.

-Keressünk egy védett helyet az eső ellen.

-Rendben. -így elindultak és nem sokkal később találtak egy barlangot de akkor már javban tombolt a vihar.

*

Másnap nem tudtak útra indulni, mert még mindig szakadt az eső. Nigah még mindig nem kelt fel és ez Ashit zavarta.

-Mi a bajod fiam?

-Az, hogy Nigah még mindig nem kelt fel.

-Természetes nem? -kérdezte Inu.

-Nála nem. Mindig, ha elájult elég volt fél óra és minden rendben volt. Ez engem nagyon aggaszd. És Naraku bármikor ránk támadhat.

-Igaz. -mondta Miroku.

-Úgyse tudunk tovább menni addig, amíg el nem áll az eső és fel nem ébred Nigah. -mondta Jon. 5 óra múlva végre ellát az eső és Nigah is felébredt így folyatták az útjukat. Nem sokkal később elértek egy palotát mely mindegyiküknek ismerős volt. Végre megtalálták Naraku egykori palotáját.

-Mikihisa! Készülj a vendégeink, megjöttek.

-Jaj anyám. Nem küldhetnénk rájuk szörnyeket?

-Látszik, hogy nem vagy teljesen olyan, mint ő volt.

-Kiről beszélsz?

-Az apádról, egyetlen percet sem vesztegetett el arra, hogy e csapatnak a lelkébe ne gázolt volta. Ők ölték meg.

-Ez a szánalmas ki csapat ölte meg az apámat?

-Igen. Pontosabban a húga ölte, meg aki most nincs velük. Úgy hívják: Yuku.

-Megfizetnek.

-Hát nem hittem volna, hogy még egyszer bemegyek ide. -mondta Inu.

-Na indulást. -mondta Sessy.

-Üdvözlet a palotában.

-Te vagy az a fickó.

-Á, cukorfalat! Te is eljöttél milyen kedves tőled.

-Ne nevezz így. -kezdett felmeni benne a pumpa.

-Mikihisa tegyél elesett a vendégeinknek. -jött ki egy alak a palotából.

-Igen is.

-Kagura. -mondta Sessy.

-Üdvözlet! Ó, látom most csak egyetlen nő, van veletek, de kár.

-Nem volt elég a múltkori?

-Cukorfalat, ne beszélj így vele!

-Miért ne Kígyó? -kérdezte Ashi.

-Csak.

-Mikihisa mondtam valamit.

-Bocsáss meg.

-Miért jöttetek?

-Ne nevetess. Tudod miért jöttünk. -kiáltotta oda Nigah.

-Soha ne fogom hagyni, hogy még egyszer megtegyétek. Penge Tánc!

-Nigah!

-Rendben.

-Víz fal! -kiáltották el magukat a testvérpár. A pengék majd nem elérték őket de, egy védőfalba ütköztek és semlegesítették a támadást.

-Látom mindenre fel, vagytok készülve.

-Úgy bizony. Na, mond, meg szépen hol találjuk, és már itt sem vagyunk. -vágta oda Nigah.

-Ccc... Yuku nélkül nem tudjátok elpusztítani.

-Majd meglátjuk. -kiáltotta Inu.

-Szörnyek! Gyertek, elő védjétek meg uratokat. -és több ezer szörny jelent meg.

*

Már egy jó ideje harcoltak. Nigah azon törte a fejét, hogy hogyan tudna Kagura közelébe menni.

„-Ha közel tudnék, meni akkor egy csapással, végezhetnék vele, de az viszont veszélyt jelent, de ha innen próbálom meg, könnyedén háríthatja. Végre.’’ -látott egy is rést. Elindult arra és elég közel volt Karurához de az ő figyelmét lekötötte Inuyasha. Elkezdet mormolni egy varázslatot.

-INUYASHA! MENJ ONNAN! TÜZES NYILAK! -Inuyasha megértette és elment onnan. Kagura a hang hallatára hátra fordult, észrevette a felé közeledő nyilakat, de már nem volt ideje hárítani és el találta. Holtan rogyott össze.

-Neeee!!! -kiáltotta Mikihisa. -Anyám!!! -és hozzá futott.

-Szóval te lennél az. -mondta Nigah dühe a hangjában. -Te lennél az a mocsok? Te vagy?

-Nem tudom, miről beszélsz de, ezért megfizetek! Mindannyian!

-Télég te vagy az. Minden egyezik. -mondta Ashi.

-Miről beszéltek? -kérdezte Miroku.

-Te vagy annak a mocskos Narakunak az utódja és a reinkarnációja.

-Mi?? -szólaltak meg a többiek.

-Igen. Én vagyok az, de ez titeket miért zavar?

-Tudunk egy kettő a jövőről.

-Még is mit cukorfalat? Miért kelltet megölni az anyámat és az apámat?

-Még te kérdezed? Apád sok fájdalmat okozott nekik. -és Inuyashára és a többiekre mutatott. -És anyád ugyanúgy benne volt.

-Ez nem ok. Most végetek. -és elkezdett támadni egy újabb szörnycsapattal. Nem kímélte őket. Miroku súlyos sérülést szerzet, ugyanúgy ahogy Sessy, Inu és Jon. A testvérpárnak az ereje fogyóban van.

-Itt már csak a csoda segíthet.

-Ne mondj ilyeneket Jon. -mordult rá Sessy.

-Már csak pár pillanatig bírjuk a pajzsot...-Nigah ájultan esett össze.

-Nigah! Fenébe, egyedül még nehezebb lesz visszatartani.

-Mi ez? -kérdezte Sessy. -Rózsa?

-Sesshomaru mit mondtál? -kérdezte Jon. -Yuku! -kiáltott föl Jon mikor meglátott egy lovast. Melléje még jött kettő és egy nagy macska. Elindultak feléjük és elkezdték irtani a szellemeket. Egy fél óra alatt majdnem az egésszel végeztek mikor:

-Vissza! -mondta Mikihisa és a szörnyek megálltak. -Kik vagytok? És miért teszitek ezt? -kérdezte.

-A nevem Kagome. A mellettem állok Sango és Yuku és éppen a jövendő beleink is ott vannak. -mutatott a pajzs felé.

-Szóval itt is meg akartok halni? Rendben!

-Tévedsz mi téted fogunk megölni! Nem, pedig fordítva. -mondta Nigah és felkelt a földről.

-Ó! Cukorfalat de felvágták a nyelvedet.

-Ashi gyógyítsd be a sebeiket.

-Rendben. De te mit akarsz csinálni?

-Segíteni. -és oda sétált Yukuhoz és a többiekhez. -Mi a terv anyu?

-Harcolunk.

-De..

-Ne velem törődj!

-Rendben.

-Támadás! -adta ki a parancsot Mikihisa. Elkezdtek ismét harcolni. Nigah Mikihisaval harcolt, pontosabban kardal vívott csata zajlott köztük. Óráknak tűnő percek következtek. Yuku, Kagome, Sango és Kirara hamar végeztek a szörnyekkel és most a fiuknál, vannak.

-Jól vagytok? -kérdezte Sango.

-A gyógyító varázslatnak által igen Kész ennyi volt apa.

-Kösz. Nigah hol van? -és mindenki a párbajozok felé nézett. Mindegyikük ki volt fáradva, sok sebet ejtetek a másikon és mindegyikből folyt a vér. Nigah kardja hirtelen fellángolt és lecsapott. Hatalmas fényáradat keletkezett. Mindenki kénytelen becsukni a szemét. Mikor abbamaradt senkit sem láttak csak a harcteret.

-Nem halhatott meg. -hitetlenkedett Jon.

-Képtelenség. Anyag nem vész el csak átalakul. -mondta Kagome.

-Akkor hol vannak? -kérdezte Sango.

-Nézzétek. -mutatott valamerre Miroku. néhány színes gömböcske jelent meg és kezdet alakot ölteni mire kivehető lett az alak mindenki megkönnyebbült. Nigah volt az, ájultan ereszkedett le a földre (tudniillik, hogy a gömbök tartották a testét). Mindenki odament.

-Csak elájult semmi baja. Menjünk vissza Atiszba. -mondta, nyugodta Ashi és visszaindultak.

*

-Hol vagyok? Mi történt? -ébredt fel Nigah. Megdöbbent, mert egy pihe puha ágyban találta magát. Körülnézet és észrevette, hogy egy szobában van. Léptek zaja közeledett felé, majd az ajtó kinyílását.

-Húgom! Hát felébredtél?

-Ashi! Hol vagyok?

-Atiszban.

-Mi történt? Csak arra emlékszem, hogy a kardom fellángolt és mintha ösztönből nekitámadtam Mikihisanak.

-Nem csodálod? Az erődben megbíztál és ő cselekedett, egyéként 5 teljes napig voltál ájultan, már kezdtem aggódni. És végleg meghalt Naraku.

-Igen? A többiek?

-Ők jól vannak. Megszületet Sango fia és Kagome kislánya, na meg természetesen te is.

-Akkor ma?

-Igen ma. Öltőz fel, és rögvest indulunk.

-Rendben. -Nigah felöltözött és megkereste a bárját.

-Télég mennetek kell?

-Igen anyu. De otthon találkozunk.

-Mindent köszönünk. -búcsúztak el a „kis’’ csapat.

-Viszlát. -köszöntek a testvérpár és a kút felé, vették az irányt.

*

-Nem hiszem el! Ezzel vége a kalandnak.

-Ne nyavalyogj Nigah. Agyuk vissza az ékkövet Ryoukonak és menjünk haza.

-Rendben. -kimentek a személyből és rögtön összefutottak Ryoukoval.

-Hogy hogy ilyen hamar visszajöttek?

-MI??? -mondták egyszerre.

-Vagy egy órája menteket el.

-Nem lehet. 1 és fél évet ott voltunk.

-Talán csak egy órát késtünk, mert erre az idősikra gondoltunk.

-Igaz. Tessék.

-Köszönöm.

-Ryouko! Hova tűnt ez a lány? Ryouko, gyere telefon!

-Anyu? Tehát sikerült. Itt vannak a ruháitok most akartam vinni a tisztítóba.

-Köszi. Akkor mi mentünk.

-Sziasztok és köszönöm.

-Ryouko! Hol vagy? -kiabált Kagome

-Itt vagyok! -és boldogan szaladt felé.

-Ha Kagome él akkor nekik is élni kell. Itthon vagyunk.

-Anya, apa?

-Igen. Mit szeretnétek gyerekek?

-Anyu!! -szaladt felé a testvérpár és szorosan átölelték.

-Na de gyerekek még megfolyjátok anyátokat. -Hallatszott egy mély hang.

-Apu! -kiáltotta Nigah és megölelte Sessyt és ő is a lányát.

-Mi ez a nagy ölelgetés? -kérdezte Sessy.

-Ti télég nem emlékeztek semmire?

-Mire kelet volna fiam? -kérdezték egyszerre. Így hát a délután hátra levő részét meséléssel töltötték. Ashi és Nigah mindent elmesélt az elejétől a végéig.

,,-Hát így történt. Nem egy átlagos lány vagyok de nem bánom. A szülein élnek és ez a fontos számomra. A kalandomat sosem fogom el felejteni.’’

VÉGE!!