3. fejezet: Döbbenet
Tigris121 2005.12.22. 01:44
Itt van a Folytatása kis regényemnek. ;)
A titkos küldetés 2
By: Kowi 121
3. fejezet: Döbbenet
-Nem hiszem el! Na végre megvannak.
-Most már csak várnunk kell. Nézd, ott van.
-Igen. -éppen Sessy vitte Yukut az öccse felé, mert megsérült súlyosan. Hallották, ahogy Kagome és Inu veszekednek. De tudták, hogy még nem jött el az idejük. Másnap reggel feszültek voltak. Tudták, hogy ma mi fog történi. Kagura megjelent és egy csapat szellem. Elkezdtek harcolni. A testvér pár még mindig a rejtekhelyén voltak de nem sokéig.
-Mérges karmok! -kiáltották el magukat egyszerre és kiugrottak a csatatérre.
„-Már megint az a testvér pár.’’ -gondolta Sessy.
-Ugye nem késtünk el? Vagy igen? -kérdezte hülyén Nigah. -Á, szerbusz Kutyuli. -Inu nem válaszolt csak magában mérgelődött.
-Itt meg kik vagytok? -kérdezte Kagura.
-Az én nevem Sarashina Nigah a bátyám neve Sarashina Ashi. És azért jöttünk, hogy megakadályozzunk egy szörnyűséget.
-Igen? És mi lenne az?
-Azt nem mondhatjuk meg.
-Akkor Penge Tánc.
-Tüzes pajzs. -kiáltotta Yuku aki most kelt fel az ájulásból.
-Te még mindig élsz?
-Igen. Nem bánthatod őket, amíg én itt vagyok.
-Tévedsz. -és megjelent mellette egy szörny, aki elfogta Kagomét.
-Kagome!!! -kiáltotta Inu.
-Viszlát.
-Vigyél egy kis ajándékot. Mérges karmok. -kiáltotta Ashi.- Ez is meg volt.
-A következő lépésünk messe, van még.
-Kik vagytok? -kérdezte Miroku.
-A nevem Ashi és a húgomé Niga.
-Hogy értettétek, hogy meg kell akadályoznotok egy szörnyűséget? -kérdezte Sango.
-Azért jöttünk, hogy megelőzzük, hogy meghaljanak a szüleink.
-De, ti honnan jöttetek? -kérdezte Sessy.
-Télég kíváncsi vagy rá?
-Igen.
-Mi pontosan 2115-ből, az-az a jövőből.
-Mi?? -akadtak ki.
-És kik a szüleitek? -kérdezte Yuku.
-Ashi mond te el én nekem erre most nincs időm. Tudod jól.
-Rendben. -Nigah elfutott egy irányba.
-Hova megy? -kérdezte Inu.
-A feladatunkat csinálja.
-Kik a szüleitek? -kérdezte mag ismét Yuku.
-Rá fognak jönni az illetők, kik köztetek vannak. Az erőmet elmondom de többet a húgom jelenléte nélkül semmi mást. Mi félig mágusok és ¼ tűz és kutya démonok vagyunk.
-Micsoda?! -kiáltott föl Yuku és Sessy.
-Na, ebből se lesz semmi.
-Mi a baj kedves bátyám?
-Se...mm....mi. -dadogta.
-Ugye nem arra célzol, hogy mi? -kérdezte Yuku.
-De bizony. Te és Sesshomaru lesztek majd a szüleink.
-Mi??? -kiáltottak föl a többiek.
-Pontosítok apa lett.
-Mi??? -kiáltottak föl ismét.
-A barlangi esetkor fogantam meg. Szóval következtesd ki és rájössz.
-Te ezt honnan tudod?
-Alisa nevelt fel minket. Tanított minket és Ryouko.
-Ki az a Ryouko? -kérdezte Sessy.
-Kagome és Inuyasha lánya ő vigyáz a szent ékkőre. -mondta Nigah aki most jött meg. -Kész.
-Mi??? Én és Kagome? Kizárt.
-Inuyasha igaz lehet. -mondta a szerzetes egy széles mosollyal az arcán.
-Te disznó!!
-Elég legyen. Inkább induljunk kiszabadítani Kagomét, Rint és Yakent. -vágott közbe Ashi még mielőtt a szerzetest agyon vernék.
-Hova?
-Naraku palotájába. Ez is Naraku tervének a része az elrablás.
-Te ismered a többi részét a tervének?
-Sajnos nem.
-Csak annyit tudunk amennyit Alisa és Souta elmesélt.
-Ki az a Souta? -kérdezte Sango.
-Kagome öccse. -válaszolt Inu.
-Mi tovább élünk, mint ő de az ékkő segítségével ameddig kell életben, van akárhol is, legyen az ékkő.
-Mi az ékkő nálatok van?
-Igen Kutyuli a jövőbeli ékkő ezzel jöttünk ide. De most már télég induljunk. -és elindultak megkeresni Naraku palotáját.
*
Folytatjuk!
|