A titkos küldetés 2

By: Kowi 121

1. fejezet: Rokonok

-Nigah! Gyere már! Elkésünk!

-Egy pillanat Ashi!

-Egy pillanat? Fél órával ezelőtt is ezt mondtad!

-Oké! Kész vagyok.

,,-Üdvözlök mindenkit. A nevem Nigah Sarashina. Nigah jelentése jótevő az anyám adta a nevemet. Van egy bátyám, Ashi az ő neve jelentése, hogy harcos, ő az apánktól kapta a nevét. És a Sarashina jelentése, furcsán hangzik: örök és ezt büszkén viseljük. Ma pontosan 2115 jan. 30.-átírunk, 10 nap múlva leszek 118 éves. A bátyám tegnap töltötte be a 119 évét. Hogy ez, hogy lehetséges? Azt majd megtudod! Nem átlagos gyerekként születtünk. Nekem tűzvörös hajam és smaragdzöld szemeim vannak, a bátyámnak ezüstős haja és aranysárga szemei vannak. Külsőre nem látszik de, belsőre mások vagyunk, mint a többi gyerek.’’

-Szia Nigah!

-Szia Ryouko!

-Ma, hogy, hogy nem késtél el?

-Souta nagybátyám utazik, így kikísértem.

-Ja, vagy úgy.

-Szia Kri!

-Sziasztok csajok!

-Nigah, mikor végzel? -kérdezte Ashi.

-2-kor.

-Rendben. Akkor, 2-kor itt. Ne kés!

-Rendben, szia!

-Annyira helyes a bátyád.

-Mi?! -akadt ki Ryouko és Nigah.

-Neked tetszik az unokatesom?

-Mióta az unokatesod? -kérdezte Kri.

-Amióta meg születtünk.

-Ezt eddig miért nem mondtad?

-Ez titok, azért. -adott kitérő választ Nigah.

,,-Szóval én egy átlagos gimnazista lányként szeretném élni minden napjaimat, de ez nem lehetséges. 103 évet arra használtam, hogy apámhoz méltó kardforgató legyek. Sajnos a szüleim hamar meghaltak, ugyanúgy ahogy Ryouko szülei is. Alisa azt mondta, hogy én aznap voltam 1 hetes, a bátyám meg 1 éves. Mi nem itt születünk, hanem az ősi Japánban és az unokatesonk is. Mi most Alisánál lakunk. Ryouko meg a nagybátyánál, de mind a hármunknak ugyanaz a vágya.’’

-Jaj, ne az a hülye csengő! -mondta egy lány.

-Üdvözlet mindenkinek! Á, Higurashi ma nem késett el? Ez meglepő! Mi történt?

-Csak a nagybátyám elutazott.

-Ó, valóban. És menyi időre?

-2 hónapra.

-Rendben. Akkor kezdjük az órát! -mondta a tanár.

*

-De uncsi volt a mai nap.

-Igen.

-Hol van Kri?

-A tanár akart vele beszélni.

-Szerinted miről?

-Nem tudom. Nézd, ott jön a bátyád.

-Szia Ryouko!

-Szia! -köszönt Ryouko.

-Indulhatunk?

-Még nem! -mondta Ryouko.

-Miért nem?

-Az ékkő. Az otthon van a szentélyben.

-Téllég. Siessünk. Hosszú az út odáig.

-Szia Ashi!

-Szia Kriszta!

-Hívjál csak Kri-nek.

-Nigah induljunk. Sok dolgunk van!

-HÉ, várjatok meg! Nem tudjátok kivenni a szentélyből! -szaladt utánuk Ryouko.

*

-Tessék. Itt van! De vigyázatok rá kérlek!

-Rendben.

-Várjatok! Kaptok illő ruhákat, ilyenekben feltűnőek vagytok.

-Közi.

-Mind azt akarjuk, hogy ne történjen, meg ami történt.

-DE hiszen ezek a szüleink ruhái.

-Tévedsz annyi időm volt, hogy varrtam nektek hasonlót. Anyád ruhája vörös a tiedé meg zöld. Apád ruhája fehér a tied világos kék csak hiányi róla a prém és a páncél. Tessék ezt jobb, ha magatokkal viszitek. -és oda adott két kardot, a vöröset Nigahnak a fekete markolatút meg Ashinak.

-De hiszen ez apám kardja.

-És anyámé.

-Igen. A Tessaiga és a Tensaiga is itt van. Mindent, amit örököltünk az anyám szobájában van.

-Azt csináltátok meg szentélynek?

-Igen. De most már téllég ideje menetek.

-Falazol?

-Igen.

-Köszi.

-Sok szerencsét és változtassátok meg.

-Megtesszük!

„-A kalandjaink itt kezdődtek. Visszamegyünk az időnkbe, hogy megváltozassuk azt. Hogy mégis mit szeretnénk megváloztatni? Azt majd megtudjátok. Életben kell maradniuk, Sesshomarunak és Yukunak! Muszáj! Ugyanúgy ahogyan Inuyashának és Kagoménak!”

*

Folytatjuk!