A gömb rejtélye

By: Kowi 121

5 fejezet: Keresés

Lináék vagy egy órája mentek. Nem beszéltek. Némán ültek a lovakon és mindenki a kéziraton járt az esze.

,,-Miért nekem kell utána futkosnom? Na, mindegy. Csak azért aggódom, hogy nem fog az megtörténi az, ami a mútlkor? Ha meg is történik én... Nem is tudom, akkor mihez kezdjek.’’

***

Estére beértek egy városba és az egyik fogadóban megszálltak. Zel és Amelia megdöbbentek mikor látták, hogy Lina csak egy teát iszik és semmi mást. Gourry csak falta magába az ételt.

-Mond Szilárd. Mi változott a kéziraton?

-Semmi. Csak az, hogy nem bízik senkiben. Évekig próbálták meg mások, hogy az őrzője legyen de senki még a közelébe sem tudott menni. Ezért tudták ellopni.

-Aha, értem.

-Hogy érted, hogy nem bízott senkiben?-kérdezte Amelia.

-Azt hallottam, hogy saját tudata van. Igaz ez?-kérdezte Zel.

-Igen. Minden igaz, amit hallottál.-mondta Lina.

-És miért pont te?-kérdezte két falat közt.

-Azt magam sem tudom igazán. Egy gyerekkori történet kapcsolódik hozzá.

-Meséd el nekünk Lina kisasszony!

-Rendben. 10 éves lehetem, boszorkánytanonc. Kreszpóban tanultam, így ismerem meg Zekoszt. Mint mindenki csináltunk egynéhány butasságott. Én azt csináltam, hogy bementem egy olyan szobába, ahova tanonc nem tehette be a lábát. Ott őrizték az ősi kézíratott. Közelebb mentem hozzá és megérintettem, nagy fényesség lett így gyorsan elengedtem. De elbuktam. Mert néhány nappal később az erőm folyamatosan növekedett és azonnal a tanács elé vittek. Megmondták, hogy az az ősi kézírtat és elmondtak mindent, amit mertek akkor elmondani. De azt nem mondták el, hogy aki hozzá ér annak hatalmas ereje lesz valahogy. Senki más, azelőtt aki hozzá ért nem történt ilyen. A tanárok külön tanítottak, hogy kárt tegyek a többi tanoncban. 2 hónapig próbálták megfékezni az erőmet, de nem sikerült. Ismét a tancselé kerültem és felkértek, hogy legyek az írás őrzője, mert engem hívott az óta. Én akkor visszautasítottam és még aznap megszöktem. 4 és 10 hónap múltán az erőmet kiismertem és hivatalos boszi lettem és ez idő alatt lettem híres. De a kézírtat a mai napig engem hív és onnantól minden szülinapomon elájultam, mert akkor a testem magától megtisztult, vagy ha megtisztítják, és akkor hallom, hogy a nevemet mondja azért ájultam el a múltkor.

-Ez nekem nem tetszik!

-Micsoda Zelgadis?

-Nem értem, hogy hogyan lett az erőt, ami a kéziratban van megkapni, mint te Lina.

-Ez egyszerű. Linácska akkor még nem tett semmi rosszat, az az tiszta lelkű és tiszta szívű volt és az első tanonc, aki hozzáért a kézirathoz. Meg a kézírtat, bisztomságban érezte megát a jelenlétében.

-Xellos mit keresel itt?-kérdezte Lina. Jobb mutatouját felemelte és:

-Az titok.-nem sokkal később mindenki elment lefeküdni, Lina mindig még a kéziraton törte a fejét.

***

Reggel reggeliztek, és tovább akarták folytatni az utukat de:

-Linácska. Veletek tartatok?-jött feléjük Xellos egy lobon.

-Nekem mindegy. De lehet, hogy megbánom? Azért hasznom legyen belőled.

-Értetem Linácska.

***

Lassan egy hónapja keresték az íratott de, még nem találták meg. Éppen Atlasz városában voltak amikor:

-Lina kisasszony!

-Mi?!-nézzet lina a hang felé.

-Ó, én drága Linám!

-Te meg mi a fenét keresel itt?-dühöngött Lina mikor láta, hogy ki az.

-Utánad jöttem.

-Ő meg ki?-kérdezte Xellos.

-Nem tudjuk.-válaszolta Gourry.

-Lina akkor mit mondasz?

-Már egyszer megmondtam.-kezdett ideges lenni.-Hogy nem! És ha még egyszer meg kérdezte halál fia vagy.

-na de Linám.

-Ne mevezdes csak úgy kényed kedvedre és ne írjál nekem leveleket.

-Lina de én szeretlek téged és te is, szeretsz engem.

-Felfognád végre! Gregor én nem szeretlek téged rége...Mi ez?-kérdezte Lina és vissza, vette a hangjából.-Szilárd te is érzed?

-Tisztán.-Lina fogta, és összekulcsolta a letéz és koncentrált.-A városban van.

-Lina kisasszony mi van a városban?

-Az írás és az, aki ellopta.

-Micsoda? Te ezt honnan tudod?-kérdezte Zel.

-Linácska még nincs beszennyezve, és ezért érzi az írást.-mondta Xellos.

-Utánam, tudom, hol van. Viszlát Gregor.

-Na de Lina.

-Delejgömg!-BUMMM!!!-Mondom, viszlát.

-Szia.-Lina és a többiek elkezdek futni arra amerre Lina ment.

-Állj meg az igazság nevében!-kiáltotta Amelia.

-Már megint kezdi.-szólalt meg Lina. Az alak észrevette és az ellenkező irányba kezdett futni. Sokáig kergették az alakot de, hiába volt napalmtere elveszették az összes nyomott.

-Nem hiszem el, pedig nem sok kelet volna.-méggelödött Lina de utána rögtön a földre térdelt.

-Lina mi történt?-kérdezte Gourry.

-Az...írás...hív..engem..-mondta szaggatottan.

-Az meg, hogy lehet?-kérdezte Zel.

-Lina kisasszony a kötés a kezén.-mutatott Amelia rá. Mindenki nagy döbbenetére a kötés eltűnt onnan. Lina rögtön oda kapott.

-Naka nem lehet az, hogy fáj.

-Pedig nagyon is fáj.-nyögte ki.

-Valószínűleg ahogy a fájralom erősödik arra lesz a tolvaj rejteke.-mondta Xellos okoskodoan.

-Igazad van.-mondta Szilárd.

-Akkor indulás.-mondta Lina és elindultak arra amerre a legjobban fájt neki a keze.

***

Folytatjuk…...