A gömb rejtélye

By: Kowi 121

2 fejezet: Dühkitörés egy levél miatt

-Na, kedves naplón! Elkezdem azt a felejthetetlen kalandomat, amiben részem volt.

2 hónappal ezelőtt:

-Lina hova megyünk?

-Egy faluba.

-Melyik faluba Lina kisasszony?

-A határ mentén lévő faluba megyünk?

-Zel, te ezt honnan tudtad? Egyéként igen.

-Csak kitaláltam.

-És mikor érünk oda?

-Jaj Gourry ne légy ennyire puhány. Egy kis gyaloglás nem árt.

-Egy kis gyalodlás! Már 2 napja gyalogolunk.

-Ígérem éjszakéra, megállunk.

-Jaj de jó! Mikor lesz este?

-1 óra mulva.-mondta Zel.

-Ja ne!-nyavajgott Gourry.

***

-Végre.-ült le Gourry.

-Én megyek és körülnézek.

-Rendben, van Lina kisasszony. Csak vigyázzon magárra.

-Amelia, úgy nézzek ki, mint akire vigyázni kéne?

-Nem, de a környezetedre igen.

-Mit mondtál Gourry? Delejgömb!-BUMMM!

-Ne szóltam.

-Na azért! Akkor én ment em.-és elindult.

***

Korom sötét van mindenütt. Csak egy fényt lehet látni, nem messze a fénytől egy alakot. Az alaknak vörös haja van de, a fényhiánytól csak ennyit lehet látni, és mintha várna valakire vagy valamire.

-Hol a csudába lehet? Azt mondta, hogy naplementekor az öreg tölgynél és már besötétedett!

-Szia Lina!

-Na végre! Azt hittem el se jössz.

-Bocs Lina. De a csapatomat még sem hagyhatom magára egy szó nélkül.

-Én azt mondtam az enyéimnek, hogy körülnézzek.

-Te ezt megteheted de én nem. Tudod jól!

-Hol táboroztok?

-Néhány méterre arrébb. Ti?

-Mi az útszéli tuja fánál.

-Régen mindig oda bújtál.

-Na most nem azért vagyunk itt, hogy a múlton rágódjunk.

-Igaz. Nektek menyi időbe telik oda érni?

-2 nap.

-Nekünk is.

-Rendben. Akkor ott találkozunk.

-Rendben. Viszlát Lina.

-Szia.-elköszöntek és visszamentek a táborukba. Lina mire visszaért a többiek már aludtak.

***

Reggel Lina ébredt fel először.

-Lina kisasszony mikor jött vissza?

-Nem tudom.

-elégé késsün az bisztos.-mondta Zel.

-Induljunk. 2 nap múlva oda kell érnünk.

-Na de Lina. Még is hova?

-Kedves Gourry, az rám tartozik.-mindenki elhallgatott és figyeltek, mert tőlük néhány méterre csatázást hallottak és az égbe egy varazslatott.

-NNEE!-kiáltotta Lina és arra kezdett futni.

-Lina kisasszony! Várjon meg minket.

,,-Nem, nem! Sietnem kell! Megyek barátom, megyek!’’

***

-Tüzes pöröly!

-Úram! Miért csinálta ezt?

-Csak!

***

-Hova sietsz Lina? -kérdezte Gourry.

-Miért nem válaszol Lina kisasszony?-nézett Amelia Zelre.

-Nem tudom. De valahova nagyon siet.

,,-Mindjárt ott vagyok! Tarcsatok ki!”

***

-Tarcsatok ki! Mindjárt itt a segítség!

-Honnan tudja nagyuram?

-Barát mindig van, ott amerre jár az ember!

-Uram vigyázzon!-a nagyúr nem vette észre és egy csapás tartott felé. De:

-Sárkány iga!-hallatszot egy hang.-Ugye nem késtem?

-Épp jókor jöttél Lina!

-Jól vagy?

-Igen.-váloszolta a nagyúr.

-Lina, miért jöttünk ide?-kérdezte Gourry.

-Hassra!-szólat meg az egyik katona.

-Mi?-mindenki a földre hasalt a támadás elöl. Lina felált és a nagyur mellé futott.

-Miért hívtál?

-Mi ő hívta Linát?-akadt ki Zel.

-Kellene egy kis segítség.

-Egy barátnak szívesen.

-Mi? Egy barátnak? Talán Lina kisasszony ismeri?

-Lina ne vesztegessük az időt.

-Oké.-és mind a ketten egy varázslatot szövegét kezdték el mondani magukban. Mikor befejezték, egyszerre kiáltották el magukat:- Sárkány iga!-a szörny mely előttük ált az semmivé lett. Lina és a nagyúr összenéztek, és egyszer mondták:-Ez az!

-Szép volt Lina.

-Tiéd is Zek.

-De a tiédben több volt az erő, mint az enyémbe.

-Nem igaz.

-De. A világ leghíresebb boszija vagy. Nem tagadhatod Verselő Lina.

-Micsoda?! Verselő Lina? Ő mentette meg az életünket?-mondták egyszerre a katonák és meghajoltak Lina előtt.

-Nem szeretem az ünneplést de, egyet szögezzünk le. Nem hajlongjatok előttem. Rendben?

-Értettük asszonyom.-mondta a randidős tiszt, akit úgy hívtak: Jeck.

-Még egyszer kösz Lina.

-Mondtam Zek, bármikor.

-Lina, ezért siettél?

-Igen. Zek egy régi barát.

-Azért nem olyan régi.

-Miért hány éve is történt?

-Várjál mindjárt eszembe, jut. Hamarosan 6 éve.

-Télég.

-Lina kisasszony, ő kicsoda?-kérdezte Amelia.

-Ó, bocsánat de udvariatlan vagyok. A nevem Zekosz Telbor.

-És a jövendőbeli Kreszpó trönörököse.

-Mi? Kreszpót mondtál Lina?-kérdezte Zel.

-Igen. Miért?

-Úgy tudom náluk, van az ősi írások közül a legértékesebb.

-Igen. Nálunk volt.-mondza Zek.

-Mi??? Hogy érted, hogy nálatok volt?

-Azért táviratoztam neked Lina. Hogy megkérjelek arra, hogy megkeresd és vissza ad nekem mielőtt még király, leszek. Tudod mi lesz, ha adrigra nem lesz meg.

Tudom. És egy barátnak bármit.-és sóhajtott egyet.

-Úgy is tartozol. Emlékszel a múltkori esetre?

-Jaj ne is emlékeztesd.

-Én már semmit nem értek.

-Te Gourry úrfi, csoda, ha értenéd!

-ezzel mire célzol Amelia?

-Semmire.

-És ti kik vagytok? Linát ismerem.

-Az én nevem: Amelia Will Tesla Seiyrun.

-Zelgadis Graywords.

-Gourry Grabriev.

-Őróla beszéltél?-és Gourryra mutatott.

-Igen.

-Nekem mindegy.

-De úgy nálad van?

-Ilyen alkalmat ki nem hagyok.

-akkor indulás.-mondta Lina vidáman.

-Lina kisasszony, ők is oda tartanak, ahova mi?

-Igen. Egy részben Zek hívott más részben személyes ügy.-és elindultak.

***

Lina és Zek egész út alatt beszélgetek. Gourry Jeckkel vitatott kardforgatási technikát. Zel és Amelia is beszélgetek. Az a maradék 6 db katona meg csönben menetelt utánuk.

-Amióta eljöttünk a csatatérről az óta beszélgetnek.

-Igen. Lina és Zekosz kiegészítik egymást.

-Ugye nem arra gongolsz Zelgedisz úrfi?

-Nem, barátilag úgy értettem.

-Úgy télég.

-Na, és miért pont ő? A leveleidben nem írtad meg.

-Nem tudom.-pirult bele Lina.

-Elmondhatod nekem. Az öcsém is beléd szeretett annak idején és nekem mondta legelőször, hogy miért.

-Nem tudom, hogy miért pont ő.

-Szóval. Minden hülyeségét leszámítva szerelmes vagy belé. Igaz?

-Igen, azt hiszem.

-Egy csatában biztos kiderül.

-Hogy érted?

-Majd megtudod.

-Mi van közted és Luna között?

-Mi?? Ezt meg honnan tudod?

-Tudom és kész. Na meséj?

-Nem tudom.

-Szóval azért akarsz vele találkozni, hogy megmondjad?

-Igen.-mondta szégyellősen Zek.

-Uram! Meg kéne állnunk éjszakéra.

-Igazad van Jeck, megállunk.

-Mi? Itt a pihenés ideje?-kérdezte hülyén Gourry.

-Igen.-válaszolta kedvesen Lina. Zel és Amelia döbbenten álltak a hejzett előtt. Megvacsoráztak és mindenki elment lefeküdni, aludni kivéve azokat a katonákat, akik őrködtek. Lina nem nagyon tudott aludni mindig a kézírtat jutott az eszébe,

,,-Miért kérték meg annak idején arra? Igaz akkor még nem voltam híres. De ha most kérnének meg arra, akkor biztosan ekválalnám. De akkor még csak tanonc voltam, hogy lehetem, volna olyan híreken őrző? Na mindegy majd a tanácstól megkérdem.’’-végül csak sikerült elaludnia.

***

Reggel miután megreggeliztek elindultak.

-Kösz Zek. Rég nem ettem Kreszpói ételt. Te mindig tudtad mi a gyengém az ételnél.

-Szívesen Lina. Nektek, hogy ízet?

-Közönyük finom volt.-mondta Amelia Zel nevében is.

-Nekem nem.-mondta Gourry.

-Látszik, hogy nem vagy hozzá szokva az ételeinkhez.-mondta Jeck.

-Pedig azok a legfinomabbak. Igaz Zek?

-Ne hízelegj. Tudom mire mész ezzel. Nem lesz könnyű, amit kérsz. Azóta csak engedéllyel lehet bemenni hozzájuk.

-Kiről van szó?-kérdezte Zel.

-Télég? Akkor megmondtam, hogy miért nem vállaltam. Nem fogták föl?

-Nem ez a gond. Azt akarták megelőzni, hogy ellopják.

-Nem fogom az egész életemet elrontani, hogy vigyázzak arra.

-Pedig ha elvállaltad volna, akkor most nem itt lennék.

-Akkor meg nem lennék ilyen jó boszi és nem lenének ilyen jó barátaim.

-Kiről van szó?-ismételtemeg a kérdészt Zel.

-A palotámban van egy úgynevezett ősök tanácsa. Oda csak azok léphetnek be, akiket oda hívatnak vagy a királyi családból, származik.

-Lina kisasszony már járt ott?

-Sajnos igen.-válaszólt Lina.

-Miért sajnálod?

-Gourry, oda csak mehetnek be, akinek küldetésük van.

-És Linának mi a küldetése?

-Zel. Azt csak Lina tudja, én csak a kapuig kísértem el onnantól Lina tudja de, azt nem mondhatja el, amiről odabent szó volt egy ősrégi szabály.

-Nem érdekel akkor is, beszélek a tanáccsal.

-Te tudod-mondta Zek.

***

-Luna! Ha, hó! Itt vagy?

-Lina te vagy az? Húgocskám.

-Nővérem

-Üdv Luna.

-Szia Zekosz.

-És ti kik vagytok?

-Ők a társaim. Gourry, Amelia, Zelgadis.

-Örvendek a nevem Luna.

-Mi is.-mondta Amelia a fiúk nevében is.

-Luna.

-Igen Lina?

-Boldog Szülinapot.-és elővett egy csomagot.

-Ó! Köszönöm. Ezért jöttél ide?

-Igen. Meg Zek is hívott.

-Szóval ezért jöttünk ide.-mondta Zel.

-Nem is mondtad Lina kisasszony, hogy van egy nővéred.

-Persze. Sosem szeretett rólam beszélni. Igaz?-és összeborzolta Lina haját.

-Asszem kár volt ide jönni.

-Miért?-kérdezte Gourry.

-Nem volt szép emlékem a nővéremről!

-Kár. Na megyek, előkészítem a szobákat.

-Zek nem kérdezed meg?-kérdezte meg halkan Lina.

-Majd késöbb.-sutogta vissza.

-Ahogy akarod.

Egy kis idő múlva:

-Kész a szobák. Lina te Ameliával alszol. Zegagis és Gourry együtt.

-Hé, csak 3 szobánk van.

-Tudom. Én meg Zek jól megférünk egyszobában. A katonák meg ott alszanak ahol, akarnak.

-Értettük!-mondta Jeck.

***

Luna kint ált a ház előtt és a csillagokat kémlelte. Bent már mindenki aludt.

-Luna.

-Zek. Te nem alszol?

-Nem. Kérdezhetek valamit?

-Persze. Mi lenne az?

-Van valaki az életedbe most?

-Nem, miért?

-Ö… ö… ö… semmi.

-Ne legyél ilyen szégyellős.

-Mi?

-Már évek óta tudom, hogy tetszek neked és te is nekem.

-Akkor, tessék.-adott át egy kis dobozkát.

-Mi ez?

-Születés napodra.-Luna kinyitotta és benne volt egy gyűrű.

-Ez az enyém?

-Igen a tiéd.

-Köszönöm.-és egy csóktót kapott. Minden a ketten elmentek lefeküdni és egymás karjaiban aludtak el.

***

Mire mindenki felkelt a reggeli készen volt hála Lunának.

-Semmit nem változtál.

-Te se. Beszéltem Gregorral.

-Mit akar már megint?

-Megtudta, hogy hazajöttél és megint elkete.

-Na ne. Hol van?

-Tessék.

,,-Mi a fenét akar megint?’’-Lina elkezdte olvasni a levelet, és mire befejezte falfehér lett.-Ez már mindenek a tetteje!-kezdett el kiabálni. A többiek csak néztek, hogy mitől lett ilyen ideges.

-Mi a baj Lina kisasszony?

-Luna!!

-Igen?

-Hol van a többi levél?

-Nem tudom hova raktad. De léci ne csináld meg azt, amit a múlt kor. 10 napig volt komában szegény srác.

-Nem is fogom. Most 20 napig lesz komában!-kiment a házból és maga mögött bevágta az ajtót.

-Luna még mindig probálkozik?-kérdezte Zek.

-Igen. De nem fogja fel.

-Mit és kiről van szó?

-Van egy srác a városban, a neve: Gregor és minden vágya, hogy Lina a felesége legyen.-Gourry majd nem kiköpte azt, amit a szájába tömött.-Leveleket írogat neki, amiben megkéri a kezét. Eleinte csak azt akarta, hogy járjanak, de ahogy egyre híresebb lett úgy nőtt a szerelme íránta.-néhány óra múlva Lina visszajött. A száján egy nagy mosoly díszelgett.

-Látom sikerült.

-Luna.-szalatt be az egyik nő.

-Mi történt Kata?

-Valaki megint elintézte Gregort. Azt mondják most 20 napig lesz komában.-és szaladt tovább.

-Nem vitted kicsit túlzásba?

-Még, hogy én. Ő írt nekem ilyen levelett!-és a kezébe nyomdta.

-Na ez már téllég túlzás Gregor részéről.

-Nekem mondod? De ha most sem fogja fel én, megölöm!

-Nekem mindegy.

***

Néhány óra múlva elköszöntek egymástól és elindultak Kreszpó felé.

-Lina, miért csináltál Gregorral olyan szörnyűséget?

-Én? Ő írt nekem olyan levelet, mint a legútibbit.

-Miért mi áll benne?-kérdezte Zel.

-Tessék olvasd el mielőtt elégettem.-adta oda neki. Zelgadis arckifejezése teljesen megszűnt, szemei kidülledtek és teljesen ledöbbent, amit olvasott. Aztán nagy nehezen visszaadta a levelet Linának.

-Igazad van Lina.-nyögte ki végül.

-Miért mi ál benne Zelgadis úrfi?

-Tudod mit Amelia olvasd el.-ő se tudott többet mondani, mint Zel az olvasottakon.

-Én is.-kérte Gourry.

-Te úgyse értenéd.

-Ezzel mire célzol Zek?

-Semmi. Elolvashatom?

-Rendben de, utána megsémisítem.

-Oké.-Zek elkezdte olvasni a levelet, amiben ez ált:

,, Ó, drága egyetlen Linám!

Legfőbb vágyam, hogy te legyél álmaim asszonya.

Azt szeretném, ha felkelek, akkor téged átölelve ébredjek.

Ugye te is ezt szeretnéd?

Mert én minden nap erről álmodok és most, hogy hazajöttél meg szeretném kérdezni:

Hogy leszel-e a feleségem?

Ameddig csak élünk, szeretni foglak és az életemet is neked adnám csak légy a feleségem!

Üdvőzletel Gregor!

Örök szerelmed!’’

-Nem csodálom, hogy kibuktál.

-Add ide ezt a szemetett.-Lina kitépte a kezéből, és egy varázslattal elégette. Lina még utána vagy egy óráig tombolt a levél miatt.

***

Folytatjuk…....

A gömb rejtélye

By: Kowi 121

2 fejezet: Dühkitörés egy levél miatt

-Na, kedves naplón! Elkezdem azt a felejthetetlen kalandomat, amiben részem volt.

2 hónappal ezelőtt:

-Lina hova megyünk?

-Egy faluba.

-Melyik faluba Lina kisasszony?

-A határ mentén lévő faluba megyünk?

-Zel, te ezt honnan tudtad? Egyéként igen.

-Csak kitaláltam.

-És mikor érünk oda?

-Jaj Gourry ne légy ennyire puhány. Egy kis gyaloglás nem árt.

-Egy kis gyalodlás! Már 2 napja gyalogolunk.

-Ígérem éjszakéra, megállunk.

-Jaj de jó! Mikor lesz este?

-1 óra mulva.-mondta Zel.

-Ja ne!-nyavajgott Gourry.

***

-Végre.-ült le Gourry.

-Én megyek és körülnézek.

-Rendben, van Lina kisasszony. Csak vigyázzon magárra.

-Amelia, úgy nézzek ki, mint akire vigyázni kéne?

-Nem, de a környezetedre igen.

-Mit mondtál Gourry? Delejgömb!-BUMMM!

-Ne szóltam.

-Na azért! Akkor én ment em.-és elindult.

***

Korom sötét van mindenütt. Csak egy fényt lehet látni, nem messze a fénytől egy alakot. Az alaknak vörös haja van de, a fényhiánytól csak ennyit lehet látni, és mintha várna valakire vagy valamire.

-Hol a csudába lehet? Azt mondta, hogy naplementekor az öreg tölgynél és már besötétedett!

-Szia Lina!

-Na végre! Azt hittem el se jössz.

-Bocs Lina. De a csapatomat még sem hagyhatom magára egy szó nélkül.

-Én azt mondtam az enyéimnek, hogy körülnézzek.

-Te ezt megteheted de én nem. Tudod jól!

-Hol táboroztok?

-Néhány méterre arrébb. Ti?

-Mi az útszéli tuja fánál.

-Régen mindig oda bújtál.

-Na most nem azért vagyunk itt, hogy a múlton rágódjunk.

-Igaz. Nektek menyi időbe telik oda érni?

-2 nap.

-Nekünk is.

-Rendben. Akkor ott találkozunk