Ősi jóslat

By: Kowi 121

(FIGYELEM!!! EZ A RÉSZ OLYAN RÉSZT TARTALMAZ, AMIT 12 ÉVEN ALULIAKNAK CSAK SAJÁT FELEŐSÉGGEL AJÁLOTT!!!)

7 fejezet : Magányos keresés

„-Már lassan egy hete keresem a katonák nyomát, de még mindig semmi, és egyedül nem is olyan jó. De ők tuti biztonságban vannak. Mi ez? Ez az, egyik katona illata!”-és követe a nyomott.

-Francba, már megint elvesztettem!-mérgelödött Inu. Estére egy vízesésnél táborozott. Arra gondolt, hogy most Kagome hol és mit csinálhat, és ugyanakkor a többiek.

-Fenéb.-ríadt fel álmából.-Már megint ugyanaz. Mit akar ez jelenteni? Kagome és az a gyerek. Mit jelent ez?? Jaj, Kagome, bárcsak itt lennél.

*

-Már 1 hete nem tudunk semmit sem Inuyasháról és ő sem jött vissza.

-Addig nem is fog, míg meg nem menti Kagomét. Te is tudod Sango.

-Szerzetes! Érzed ezt a fura energiát?

-Igen Sango.

-Jaj ne! Azonnal kifelé!-és mindenki kifutott a kunyhóból. A következő pillanatba a kunyhó a föld színével lett egyenlő.

-Mit jelentsen ez Mosu?

-A fura energia az őt jelezte!-mutatott egy pontra, a füstből egy alak kezdett kirajzolodni.

-Ne!-kiáltott föl Sango.

-Kagome!-kiáltotta Shippo.

-Manipulálva van. Most a démon Sárkány király uralkodik felette. Tudja, mit cselekszik, de nem tud ellene semmit sem tenni.-Kagomén egy fekete top és egy fekete szoknya volt rajta, haja lófarokba. Felhúzta az íját és kilőtte, a nyílat. A nyíl körül méregzöld színű aura övezte. Mosu mindenki elé állt.

-Jég Fal!!!-és egy szürke fal jelent meg. A nyíl beleütközött és porrá égett.-Míg erőm teljében vagyok addig őket nem bántod Sárkány király!

-Jól ismersz. De a manipulásomat ebben az esetben nem fogod olyan egyszerűen megtörni.

-Én nem is tudom megtörni, de valaki igen.

-De ő nincs itt, ha jól látom!

-Csak szólni akartam, hogy 1 hét és mindenek vége! 1 heted van.-és ezzel eltűnt.

*

Inu végre rátalált a palotára. Sikerült bejutnia, lement a cellákhoz. Megölte az őröket és a cellákhoz ment.

-Te ki vagy?-kérdezte Aguri

-Mit érdekel az téged?

-Ne legyen olyan nagy a szád hanyou! Te az a lányért jöttél, akinek furcsa ruhája van.

-Igen! De honnan tudod?

-Ismered Mosut?

-Igen.

-Én is ismerem és megérzem, aki a közelében volt valaha. Én a vízi király lánya vagyok.

-És most hol van?

-Nem tudjuk. Mikor utoljára megpróbáltam megszökni akkor segített nekem és azóta nem láttuk.

-Akkor én is segítek.-és kinyitotta a cella ajtót. Ő felment a lakrészbe.

-Nem teszem meg mégegyszer.-hallot egy ismerős hangot.

-De meg fogod tenni! Én uralom az erődett!-és kijött a Sárkány király egy szobából. Odabent írás hallatszott.

„-Kagome?”-bement a szobában és meglátta a földön a kezeibe temetve az arcát. Inu nem hitt a szemének.

-Kagome?-az említett felnézett, elmosolyodott.

-Inuyasha!-és szorosan megölelte.-Hogy kerülsz ide?

-Érted jöttem.

-Nem tudok elmenni.-és felemelte a láncot, ami a nyakára volt csatolva és a falhoz.-Ez tar vissza és még a mikoi erőm sem tudja elporasztani.

-Valahogy ki tudlak szabadítani.

-És a többiek hol vannak?

-Nem tudom. Egy ideje egyedül kereslek. Megpróbálom a Tessaigával.-rávágott a láncra és az eltört.

-Gyere.-és kimentek a szobából, sikeresen kijutottak a palotából.

„-Túlságosan is könnyű volt be és kijönnünk.”-gondolkodott Inuyasha egy erdőben és ott nézték Kagoméval a teliholdas eget.

*

-Minden a terv szerint megy?

-Igen nagyuram. Minden az ön ragyogó terve szerint megy. Sikerült kijutniuk.

*

-Mit tettek veled?

-Semmi különöset. Csak nagyon féltem.-jó szorosan megölelte és a fiú is őt. Mindketten valami különös érzés kerittette hatalmába. Egymásra néztek, mindketten elpirultak és elkapták a fejüket. Nem tudták, hogy mit mondjanak a másiknak. Végül Kagome szólalt meg.

-Téllég aggódtál értem?

-I...gen.-dadokta. Kagome ránézett de rögtön elpirult, de nem kapta el a tekintetét. Hosszan nézte a fiút. Inuyasha megérezte a lány tekintetét, de nem törődött vele. Gondolkodott, hogy mit mondhatna. Hirtelen eléfordult és az orruk összeért. Még vörösebbek lettek mindketten. Belenéztek egymás szemeibe és ajkuk forró csókban ért össze. Egymás felé fordulta. Kagome letolta a fiú felsőjét és végig simította a felsőtestét. Most a fiún volt a sor. Pár-perc múlva már egyikükön sem volt ruha. A fiú behatolt a lányba és átadták magukat az érzelmeknek. Nem tudtak betelni a másikkal. Megállt számukra tér és idő. Az számított, hogy együtt vannak, és nem akarták elveszíteni a másikat. Egész éjjel nem aludtak.

*

Folytatjuk !!!