A TITKOS KÜLDETÉS

BY: Kowi 121

10. fejezet: Boldog Vég?

-Na végre, hogy vissza értetek. -köszöntötte őket Shippou mivel ő, ott marat Kaede anyónál.

-Szia Shippou.

-Kagome!- és a nyakába ugrott. -De örülök, hogy újra látlak.

-Én is.

-Sessy. Mi történt? -Sessy elájult a vérveszteségtől.

-Hagy, nézzem!- és elkezdte vizsgálni és megtapintott egy pontot. -Jézus Mária!

-Mi van? -kérdezte Inu.

-Sesshomarunak egy nagy seb húzódik a hátán. És nagyon sok vért vesztet. Nagyon gyorsa el kell látnom.

-Vigyük be az egyik kunyhóba.

-Mirokunak igaza van. Inuyasha segíts!

-Rendben van Kagome. -így bevitték az egyik kunyhóba és ellátták a sebét és a többiekéi is. -Kész mindenki sebét elláttam.- Sessyt egy külön szobába rakták, hogy nyugodtan pihenjen a többiek meg egy másik szobába ültek.

-Kagome.

-Igen Yuku.

-Itt, van az ékkő többi része.- és ezzel átnyújtotta.

-Hogy kerülnek hozzád?

-Amint mondta Inuyasha, akaratlanul. Vonzom magamhoz az ékkő szilánkokat, mert...

-Te vagy a főpapnő, mind a papnők és a mikok kösz. -mondta egy idegen hang

-Te meg mit keresel itt?

-Nyugalom pincsi. Nem hozzád jöttem.

-Akkor meg kihez?- kérdezte Sango.

-Tessék. Nekem nem kell, ha te kéred.- és Yuku kezébe adta.

-Mi neki csak úgy oda adod?- háborodott föl Inú.

-Köszönöm Sek.

-Mi... minek nevezted?- kérdezte a szerzetes. -Seknek?

-Igen. Annak nevezet. Már rég óta így hív Hingá.

-Miért mit jelent?- kérdezte Kagome.

-A Sek az egy ősrégi szó és azt jelenti...

-Hogy örök barát.

-Myouga? Mi keresek itt te bolha?

-Kérem, ne bántson Inuyasha úrfi.

-Agy egy jó okot.

-Én tudok: Fekszi! -Puff!

-Ezt meg miért kaptam?- pár-perc múlva ismét talpon volt.

-Mert érzéketlen vagy.

-Viszlát. Sok sikert az uralkodásra.

-Mi te ezt honnan tudod?

-Emlékez csak vissza! Még találkozunk.

-Viszlát Sek. -kiáltotta utána.- Ezek is a tieid.- és átadta a szilánkokat Kagonak.

-Jaj!

-Mi a baj Kagome?

-Egyetlen szilánk se hiányzik.

-Micsoda?- szörnyedt el Sango.

-Az valószínűleg egy szellem bábu volt, ami Naraku halálával elporladt. -ölelte át a szerzetes a szellemírót.

„-Miroku beteg? Már másodora ölel meg tappi nélkül. Nem baj én ennek örökük.”

-Hagyjuk magukra.- szólalt meg Yuku. -Kagome?

-Igen?

-Bem...

-Igen.

-Köszi.- és Yuku oda ment, ahol Sessy feküdt.

-Hova megy?

-Nem mindegy?

-Végül is, igen.

-Gyere velem.- ragadta meg a fiú kezét. Kaede anyónál közben Rin, Shippou, Yaken és Kirara békésen aludtak. Az anyó látta hogy Kagome húzza maga után Inut.

„-Remélem, elmondják az egymás iránit, érzéseiket.”

-Hova viszel Kagome?

-Majd megtudod.

Eközben Sessy felébredt és az első, akit meglátott az Yuku volt.

-Yuku.

-Jól vagy Szerelmem?

-Igen. De mi történt? Arra emlékszem, hogy elájultam.

-A hátadon van egy nagy sebed és a vérveszteség miatt, ájultál el.

-Aha, akkor ezért fáj ennyire a fejem.

-Sesshomaru.

-Igen Yuku, mit szeretnél?

-El kell mondanom valamit.

-Mi lenne az?- közelebb hajolt és belesúgta a fülébe. -Komolyan?- Yuku csak bólintott.- Ez hihetetlen. Sosem hitem volna, hogy egyszer apa leszek egy olyan személytől, akit igazán szeretek.

-Én se.- mondta majd megcsókolta Szerelmét.

Kagome Inut a szent fához vonszolta.

-Kagome. Miért jöttünk ide?

-Inuyasha. Őszintén válaszolnál egy kérdésemre?

-Igen. Mi lenne az?

-Tényleg szellemé akarsz változni, mert ha igen, akkor itt az ékkő tedd, meg ha ez a szíved vágya. De tud én, úgy szeretlek, ahogy vagy, egy félszelemként. -s ezzel átnyújtotta az ékkövet.

„-Jaj most mit tegyek? Szeretem Kagomét és minden vágyam, hogy mellette élessek. Igen tudom, mit teszek.” -Inu kinyújtotta a kezét. Kagome már azt hitte el, akarja venni és elkezdet remegni a keze. -Nem, nem akarok szellem leni.- és a lány kezét becsukta. -Miattad.

-Miattam?

-Nem akarlak elveszíteni.- és ezzel megölelte.

-Inuyasha... -Kagome belenézett a szemébe, de többen nem tudott mondani, mintha varázs alatt lenne. Fejük egyre közeledett a másikéhoz végül forró csókban értek össze az ajkuk.

-Na végre összejöttek.

-Igen.- Sango és Miroku egy fa mögül nézték végig a kis jelenetet. -Miroku! Hogy merészeled?- mondta halkan Sango, hogy Inuék meg ne halják. De ütés helyet, csókot kapott. Miroku döbbenten ált, de pillanatok múlva ő is élvezte.

-Inu. Nézd!- mutatott valamerre Kagome.

-Hisz az Sango és Miroku. Ők is összejöttek.

-Ti volt az ideje.- kéz a kézben elsétáltak be az erőbe.

*

-Ahogy a szóbeszéd mondja: MINDE JÓ HA JÓ A VÉGE. Nem Barátom?

-Igazad van.

-Mi lesz most vele, hogy te meghaltál?

-Valószínűleg a Jégcsaphoz hozzá megy és majd ő fog rájuk vigyázni.

-Hogy érted hogy rájuk? Jon, te titkolsz valamit.

-Terhes a kedves húgunk. De mit érdekel az téged? Nem te akartad megölni Neku?

-De. Úgyse tudnám felhasználni azt az erőt itt a halott szellemek világában. Egyébként azért kérdeztem, mivel egy jó ideig együtt kell dolgoznunk.

-Igaz. Na akkor induljunk nem vár meg minket a munka.

-Hé, kimondta hogy te vagy a főnök?

-A bátyág vagyok, szóval, kuss!!!!

-Nem igaz.

-Mit mondtam!

-Befogtam. Hik?

-Tessék?

-Hova megyünk?

-Oda, ahova hívnak. Én se tudok többet, mint te.

De egyet tudok: HOGY A TÖRTÉNET, AZ ITT KEZDŐDIK.

*

VÉGE!