A TITKOS KÜLDETÉS
BY: Kowi 121

9. fejezet: A harc

Teltek a napok. Yuku még mindig nem ébredt fel. Végül.
-Hol vagyok?
-Biztonságba. Hogy érzed magad?
-Hát rosszul vagyok, szédülök, és hányingerem van.
-Kérdezhetek valamit, amire őszintén válaszolj!
-Rendben.
-Voltál már fiúval?
-Mi? -nem tudta, hogy miért kérdez jeneket tőle. -Hát...
-Szóval igen.
-Miért? És ki vagy?
-A nevem Kaede anyó és azét, mert valószínűleg terhes vagy.
-Micsoda? -kiáltotta el magát olyan hangerővel, hogy Sessy meghallotta és kunyhó felé kezdet futni. -Kérem, ne mondja el senkinek. -vette vissza a hangjából.
-Yuku jól vagy? -rontott be Sessy.
-Igen.
-Én akkor mentem.
-Minden rendben biztos?
-Igen.
-Akkor miért kiáltottá?
-Csak megijedtem. "-Nem tudhatja meg, még nem." -másnap útra keltek ismét.

*

Egy hét telt el azóta, hogy Kaede anyónál voltak. Találtak sok nyomot, ami Narakura utalt de még mindig nem volt meg a palotája.
-Nem hiszem el.
-Nyugalom Inuyasha az idegeskedéssel nem megyünk semmire.
-Sangonak igaza van. -hejeselte Miroku.
-De...... Mindegy.
"-Látom, nagyon aggódik Kagome miatt. Valószínűleg ha engem raboltak volna el Sessy is így aggódna értem? Nem tudom. Mi ez?" -Yuku megérzet valamit, amit Rózsa tovább küldött neki. "-Tudom, hol van Naraku. Érzem a gonosz aurát." -Figyelem. Tudom, hol van Naraku.
-Micsoda? -hökkent meg mindenki.
-Honnan?
-Érzem a gonosz aurát. És egyenesen előttünk van a palota. Vezetlek titeket. -és elindultak arra amerre Yuku ment.

*

-Alisa hol vagy?
-Mi a baj Jon? Miért jöttél?
-A húgom terhes, érzem. És te így engeded harcolni.
-Micsoda? Én nem engedem harcolni.
-De a szerelme fog így ő is. Megidézte a Tüzes villámot.
-Mi? Az nagyon sok erőt elvesz tőle és csak napok múlva, jön vissza.
-És a víz burok menyit?
-Ha támadás éri akkor rajta jön elő a sérülés. És attól függ, hogy milyen erőség a támadás.
-Mi lesz a gyerekkel?
-Az a varázslat védi, és az anya fel tudja használni az erejét ameddig benne, fejlődik.
-Tudom, mit fogok tenni.
-Mit?
-Emlékszel az én titkos küldetésemre?
-Igen. De neked kettő van.
-Igen tudom és abból is az elsőt, kell most megtennem.
-Mi???????? Nem teheted. Te vagy az egyetlen családtagja.
-Nem, most már ott van gyermeke és a szerelme. Eldöntöttem és kész.
-Rendben van te, döntöttél, én nem állítalak meg benne. Tégy úgy, ahogy a szíved súgja.

*

-Túlságosan is a közelben vannak. Kagura, Kanna.
-Igen nagyuram.
-Készüljetek fel hamarosan vendégeink, lesznek.
-Igen is.
"-Nem sok kell és kész. Vigyáz mágus, tudom ki vagy. Á! A végzeted elkészült. Már akkor meg kellet, volna, öljelek. De az anyádnak mégis sikerült kimenekítenie téged. Sajna rád nem hat az ékkő így valami mást kell kitalálnom. De mit?" -Örség.
-Igen uram?
-Hogy vannak a foglyok?
-Azt tetűk, amit parancsolt.
-Rendben. Hozzátok elém a nőt.
-Igen is. -néhány perc múlva Kagomét felhozták. Rondán nézet ki a sok kínozástól.
-Na most beszélsz?
-Soha.
-Na, na miért nem mondod meg, hogy hogyan közlekedsz a két világ között.
-Hogy megöld a családomat. SOHA.
-Azt is, meg hogy elfoglaljam.
-Megörültél? 500 év van a két idősík között. Ott már nem élnek szellemek se démonok.
-Akkor én leszek az első démon. Várjunk, csak azt mondod, hogy csak halandók élnek ott?
"-Hát én még ilyen hülyét nem láttam életemben. Még a macskámnak is több esze van, mint ennek a....a....a... Nem hiszem el, nem tudok mit mondani ere az hibbant dilisre. Meg van, tökfej." -mire ezt kitalálta addig Naraku teljesen beleélte magát abba a helyzetbe, hogy uralkodni fog egy másik világon.
-Hé Tökfej! Még mindig nem tudod, hogy kell átjutni az én világomba. Én addig nem élném bele magamat a dologba. -mondta neki erényesen.
-Minek neveztél az előbb?
-Tökfejnek.
-Örség vigyék vissza a cellájába.
-Igen is. Még tehetek valamit önért?
-Igen. Még egy kicsit kínozzák meg, hamarosan vendégeink lesznek.
-Értetem. -ezt Kagome nem halotta, mert ő már fél úton volt a börtöncellája felé mivel ketten jöttekbe és az egyik megfogta a másik meg beszélt. Valószínűleg ő volt a rangidős tiszt.

*

-Ott van.
-Igazad volt Yuku.
-Nem hiszem, hogy ma este kéne lerohanni.
-Miért Sango.
-Azért mert ma...
-Új hold van. -szólalt meg Yuku.
-Mi? Jaj teljesem megfeledkeztem róla. -és gyorsan a napra nézet, ami akkor bukott alá. Inu átváltozott emberré. -Francba, gyűlölöm ezt az estet.
-Ahogy én is. -mindenki Yukura nézet. És csodák csodájára nem egy vörös hajú nő volt ott, hanem egy barna hajú és kék szemű nő ált előttük.
-Mi történt veled Yuku? -kérdezte Sessy.
-Te tudod, de a többiek nem.
-Mit tud ő, amit mi nem? -kérdezte a szerzetes.
-Azt, hogy én csak félig vagyok tűz démon és félig mágus.
-De miko is vagy. Nem? -kérdezte Sango.
-Nem születésemtől kezdve én azt tanultam sok éven át.
-Menyi ideig tanultad? -kérdezte Inu.
-12 évig tanultam keményen és most már teljes miko vagyok. De mint Inuyasha is félig démon és én is, ezért vagyunk most emberek. Nekem egyszer az újholdra esik.
-Hogy érted hogy egyszer? -kérdezte tovább Inu.
-Én minden újholdkor ember leszek és minden teliholdkor meg tűz démon.
-Úgy érted, hogy teljes szellem leszel akkor? -kérdezte Sessy.
-Igen, de akkor nem tudom használni a mágusi erőmet se a mikoit. Mert ha elborul az agyam, akkor az erőm megfékezhetetlen. Így ez a biztosíték.
-Pihenjük ki magunkat holnap nagy csata elé, nézünk.
-Sangonak igaza van. -mondta Yuku. Mindenki elment lefeküdni de Inu és Yuku titkon fent vakoltak. A megszokás.

*

Reggel mindenki frissen ébredt, még Yuku és Inu is aludtak egy keveset.
-Siessünk már. -sürgete őket Inu. "-Minél hamarabb ott vagyunk annál hamarabb, elmondhatom Kagoménak, hogy SZERETEM." -végül csak elindultak.
-Akkor hát, támadás. -mondta Inu. Berontottak a palotába pontosabban az udvarára.
-Üdvözlet szerény hajlékomban.
-Naraku. -mondták egyszerre.
-Úgy bizony. -mire ezt kimondta több ezer szörny jelent meg. -Megölni mindegyiket. -adta ki az utasítást. A harc javában folyt mikor:
-Hald szavam pusztító átok, segíts nekem ezen órában. Életemet feláldom, hogy gonosz pusztítsak e világban. Hatalmas erő, jöjj, segíts nekem, hogy elemségem semmivé legyen. PÚSZTITÓ ÁTOK! -mondta Yuku és az összes szörny, akiket rájuk küldtek azok semmivé lettek.
-Ez meg mi a fene volt? -kérdezte Inu "picit nyugodtan".
-Egy támadás. Tudod jól, hogy nem csak démon vagyok. -adott kitérő választ. -"Ha meg tudják akkor én nagy bajba, kerülök. Nem szabad rájönniük, hogy nem egyszerű miko vagyok. Sessyben megbízom, de a többiek még nem nyerték el a bizalmamat. Mi? Ez...ez lehetetlen...!!"
-Á, szóval te lennél a mágusnő?
-És ha igen?
-Akkor neked meglepetésem van a számodra.
-Mi..... .-nem folytat a mondandóját, mert össze csuklott és leült a földre. -"-Semmi hitelem mozdulat. Mágia kicsit elvet az erőmből és még ő is." -és ekkor a hasára tette a kezét.
-Minden rendben? -kérdezte a szellemirtó.
-Igen, csak elvette az erőmet a mágia de, néhány pillanat múlva és rendbe jövök.
-Én azt kétlem.
-Ezt meg, hogy érted Naraku?
-Mint mondtam neked, van egy, meglepi. Gyere csak ki! -mindenki Narakut nézte és az egyik oldalán egy páncélos alak jelent meg. -Neked nem kell bemutatnom. Úgy-e?
-Légy átkozott!! -Yuku mikor meglátta az alakot, elkezdet sírni.
-Ja, van még egy a biztonság ért. Gyere elő szépen! -Naraku másik oldalán egy másik alak jelent meg. Ő úgy mézet ki, mint Yuku de neki barna haja és gyémánt kék szemei voltak, a ruhája hasonló volt, mint Yukué de neki a színe kék. -Sajna ennyi idő alatt csak ezt a kettőt tudtam elkészíteni. Nem baj ez a kettő is elég lesz ahhoz, amit kiterveltem ellenetek.
-Légy átkozott Naraku. -kiáltota torka szakarából Yuku.- "-Meg kell egy kicsit nyugodnom. Nem csak magam miatt." -és ismét a hasára tette a kezét így ált fel.
-Kagura. Kanna, Kohaku gyertek ti is, csatlakozatok "kis" összejövetelünkre. -a három említett megjelent, Narakutól egy kicsit arrébb. -Támadás. -adta ki az újabb utasítást. A harc ismét elkezdődött: Inu Kágurával, Sango az öcsével, Miroku az újabb adag szörnnyel, Sessyvel és Kirárával együtt. Kanna Naraku mellé sétált és ott várta az utasítását. Yuku még mindig ott ált, lenem mozdult a helyéről.
"-Miért álldogál csak ott?" -kérdezte Inu magától.

*

-Mi ez a hang? -kérdezte Kagome mikor, meghallotta- "-Csonttörő" -Nem hiszem el, itt vannak. -mondta félhangosan, nehogy az örök meghalják.
-Kinyitni! -hallatszott egy mély hang.
-Igen is Uram.
-Hozza mindegyiket, siessen a nagyúr személyes parancsa!
-Máris. -és az őr már nyitotta ki is a cellaajtót.
"-Mi a fenét akar megint a Tökfej?" -Hé óvatosabban!
-Nincs kívánság műsor!
-Pedig én azt hitem!
-Fogd be te, tetves rab.
-Egy nem vagyok tetves, kettő: IIIINNNNUUUUYYYYAAAASSSSHHHHAAAA!!!!!!!!!-és torka szakarából elkezdte kiáltani a nevét. Szegény őr, egy hangfokkal feljebb, kiabál megsüketült, volna.

*

-Mi? -kérdezte, mindenki, mert csak annyit hallottak hogy valaki Inuyasha nevét kiáltja, de még kint is erőteljesnek hallatszót.
-Kagome!! -ismerte fel a hangot Inu. Már elkezdett arra felé futni de néhány szörny az útját állta. Egy perccel később a kiáltás abbamaradt. Mindek felfigyelt erre. De sok igéjük nem volt tanakodni.
"-Ne Kagome. Tarts ki mindjét, ott vagyok." -gyorsan elintézte a szörnyeket de:
-Penge Tánc.
"-Ó, a szent szarba. Ennek is most kell engem piszkálnia, le kell érnem Kagomét." -ezeket gondolta miközben Kagura szüntelenül támadta.
-Miroku!!!!!!!! -kiáltotta el magát Sango mikor látta a szerzetest összeesni. Rögtön hozzá akart futni de mikor félre nézet nem vette észre és egy ütés telibe találta, ájultan zuhant a földre. Inun, voltak már kisebb sérülések de hajtotta az a tudat, hogy Kagome bajban van. Sessy se sokáig bírja, sok sérülései volt és a legsúlyosabb a hátán volt. Ömlött belőle a vér és nagyon csúnya és mély seb volt. Kohaku elmenekült miután Sangot leütötték. Kirárát senki sem látta, mintha eltűnt volta. Yuku még mindig mozdulatlanul ált a helyén.
-Yuku miért nem támadsz? -kérdezte Inu, mikor kitért egy csapás elől.
-Nem tehéni. Igaz? -mondta gúnyosan Naraku.
-Mit ártott neked ők?
-Nekem semmit.
-Akkor miért tartod fogva?
-Nem érted látom. Nekem csak te kellesz.
-Mi? -mindeki rájuk nézet.
-Kell a hatalmad, Atisz birtokában van a legnagyobb erő a szent ékkő után. Kell a nekem és csak te, tud oda vezetni Hingá.
-Ne nevez így!
-De így foglak hívni. Tudok mindent rólad. Tudom, ki voltál egykoron.
-Ő meghalt velem együtt.
-Sosem tudtál rendesen hazudni Hingá.
-Ha tudod ki voltam egykoron, tudnod kell az akkori képségeimet is.
-Igaz.
-Ne hoz ki a sodromból, mert az irányítja egy részben.
-Ezek meg miről beszélnek?
-Fogalmam nincs.
-De hisz te utaztál vele egy ideig.
-Öcskös nekem se mindent mond el csak, mert velem utazik. -beszélgetett a testvérpár. -De inkább figyeljünk, hátha kiderül.
-Hingá. Jobban vigyáznod kellet, volna rájuk, akkor nem történik meg ez.
-Ne idegesíts Neku.
-Na, rájöttél. Nem hitem volna, hogy emlékszel még rám.
-Csak, azért mert te voltál olyan aljas, semmit nem változtál.
-Bóknak veszem.
-Vedd, ahogy akarod.
-Na, ezt már unom. Támadás Hi és Ty.
-Ne, mert még egyszer kimondani ezt. -a két ember ki ezekre a nevekre hallgatott elindult Yuku felé. Yuku nem mozdult vára, hogy közelebb érjenek.
"-Nem tehetem meg. Egyszer már elrontottam még egyszer nem fogom." -Yuku behunyta a szemét. A két ember közül a páncélos a háta mögé ment a másik ellőről támadott. Már lecsapni készültet mikor:
-Jon gyere! Segíts nekem ebben.
-Kérésed számomra parancs.
-Mi? -majd nem hanyatt vágódott a döbbenetül Sessy. -Ő meg mi a fészkes fenét keres itt?
-Talán ismered?
-Igen. Ő Yuku bátya. Teljes tűz démon. De többet énes tudok róla.
Vissza Yukuhoz:
-Testvér pajzs!- a tevétek körül egy rózsaszín pajzs alakult ki.
-Hik de rég láttalak.
-Sajnos én nem.
-Titeket akkor az erőtök megmentett de most az nem fog. Hi, Ty öljétek meg őket!
-Enyém Ty, tiéd Hi és tudok a hasadról.
-Honnan?
-Hugica?
-Bocs elfelejtetem. Akkor kezdhetjük.
-Igen.
-Pajzs fel! -kiáltották el egyszerre magukat. Ahogy megbeszélték úgy harcoltak. Yuku Hi ellen, Jon meg Ty ellen.
-Villám.- kiáltotta Hi.
-Tüzes villám.- úgy Yuku. A férfi harcból semmit nem lehetet látni. (szerkesztő: aki nem tudná kikövetkeztetni, Hi=nő, Ty=férfi.) Csak a kard csatódást hallani.
"-Nem sokáig bírom. Erősebb, mint valaha. Várjunk csak az ereje. Hisz egyértelmű és neki is ez." -Jon. -kiáltott oda a bátyának. -Meg van.
-Mi?
-Emlékszel, mit mondtak nekünk, mikor először tanítok?
-Igen.
-Mi volt az a szó, amit mondtak a végén? Emlékszel?
-Igen. Akkor mire várunk.
-Tohis.- kiáltották el magukat egyszerre Jon és Yuku. Erre Hi és Ty mintha lefagytak volna úgy álltak le.
-Kezdjed.
-Halottak, halljátok meg szavam! Térjetek vissza örök nyugalomba.- kezdte Yuku.
-Hi és Ty térjetek vissza az ősök ősi csarnokába.- folytatta Jon.
-Melyben megtaláljátok az ősi világot. Térjetek haza anya és apa.- mondták ki egyszerre az utolsó sort. A két testből, két kék gömb távozott.
-Ne!! Mit csináltatok velük.
-Megadtuk a végső nyugalmat a szüleinknek.
-Hik ezt, hogy érted?
-Úgy kedves Neku. Onnan sohasem tudod elvinni a lelküket.
-Az arany csarnok a papnők számára van. És apánk mivel az életét áldozta fel érte így ő is odajuthat.
-23 ével, ezelőtt már megöltelek titeket. Most is sikerülni fog.- és Naraku támadásba lendült az egyik kezében egy furcsa kardot tartott.
-Mi hogyan szerezted meg a Vízi villámot?- döbbent le Yuku.
-Yuku!!!! - kiáltotta el magát Sessy.
-Mi?- Yuku nem figyelt. Naraku már nagyon közel volt hozzá.- "-Francba nincs esélyem, túl közel van."- és várta, hogy elcsapjon, de az nem érkezet meg. Kinyitotta a szemét, mivel becsukta és elszörnyedt.
-Jon!!!
-Nem baj, ez nekem így is jó.- ugyan is a csapás Yuku helyet Jont érte, mivel elé ugrott.
-De nekem nem.- hallatszott egy hant a háta mögött.
-Mi?- meg fordult és:
-Véged van Tökfej! Allergiás vagyok, ha bántják a barátaimat.- és kiölt egy szent nyílvesszőt. Az eltalálta Narakut de még élt.
-Még nem öltél meg!
-Igazad van, mert az nem én fogom megtenni.
-Mi?
-Hanem én kedves bátyám. Tüzes villám! -Narakunak se, színe se hamva. Na jó hamu azért marat belőle és ott volt a maradék ékkő. Kagome odament, felvette és megtisztította. Sango és Miroku ébredezni kezdett. Kirara is előkerült. Kaome mögött volt, ő nemzete meg az ötöl és rajta volt Rin és Yaken is.
-Mi történt?- kérdezte Sango.
-Meg halt Naraku. Nincs többé.- örvendezett a szerzetes.
-Mi honnan tudod?
-Eltűnt a fekete lyuk. -és Miroku megölelte Sangot és a lány is őt.
-Kagome jól vagy?
-Igen Inuyasha. Jól vagyok.
"-Nem merem."- Bisztos? -kérdezte és elpirult.
-Igen.- úgy szintén Kagome.
-Jon!!!! -kiáltott föl Yuku. -Jon nem hallhatsz meg. Érted?
-Saj...nál...om- mondta szaggatottan.
-Nincs többé Neku. Meg halt.
-Az... jó...-Egyre lassabban vert a szíve.
-Jon nem teheted meg ezt. - Yuku nem bírta tovább és elkezdtek hullani a könnyei.
-Neked...már...van másik.....családod....-Sessy ekkor ért oda és halott mit beszélnek .-Az...kit...kit vársz...a ...Jég...Jégcsap...tól... . Nekem...ez ..volt...a... Küldetésem, hogy az...öcsém ne öljön meg.....és, hogy te legyél a........ Főpapnő... -lehunyta a szemét és többet nem kelt fel.
-Jon! Jon! Ébredj, nem teheted ezt meg. Halod! NNNNNEEEEEEEE!!!!! -Sessy letérdelt mellé és átölelte, ott sírt tovább Yuku.
-Szegény Yuku. Harcolni kellet a szülei ellen és a testvérét is, elveszítette.
-Tévedsz Kagome.
-Mi?- mindenki meghökkenve néztek Yukura.
-Naku is bátyám volt.
-Micsoda?- kiáltottak föl mindenki.
-23 ével ezelőtt a falummal együtt megölt minket, de anyámnak sikerült valahogyan Atiszba jutatnia minket. De utána rögvest meghalt. Engem és a bátyámat próbáltak megmenteni de nem sikérült nekik így kitalálták, hogy újjá fognak éleszteni minket. Ez hosszú folyamat volt, 5 évig tartott. Mikor készen volt egy faluban helyeztek el minket, Naraku megtudta, hogy még mindig élünk, 8 évig próbált rájön, hogy ölhetne minket aztán kitalálta. A egész falu oda veszett. Akkor az erőnk megvédett minket. Alisa ép akkor járt nálunk a bátyával és Alisá elvitt engem Atiszba, Jont meg valahova máshova. Ott tanultam 18 éves koromig. Ennyi az élettörténetünk.
-Ájunk...
-Minden kérdésre válaszolok csak menyünk innen.
-Rendben.- egyezett bele mindenki. Néhány méterre arrébb egy fa tövébe eltemették Jont és Narakunak egy kis részét, Yuku kérésére.

*
Folytatjuk!