EGY ANGYAL ÁLOM

(1. rész)

Esik az eső. Kinézek az ablakon szürke farkamat magam köré csavarom. Ne értsétek félre. Macska vagyok. Egy beszélő macska. A nevem Anna. Ebben a világban már nem csak emberek élnek... Hanem úgy mond démonok.

Igazából mindig is léteztünk. De elfelejtettek minket. A feledés homályába űzve éltünk, idáig míg meg nem jelent az én kis tanítványom. Kék írisz. Az ő végzete lett a mi kezdetünk... Elmesélem. Szerintem egy tanulságos történet kis humorral erről a csacska lánykáról, akit még régen Regés Rebekának hívtak.

Hatalmas csattanás és a szobájából egy szemüveges bozontos hajú lány rohant ki.

-Elkésem! Viszlát nagyapa majd benézek hozzád, a boltba!

Csókot nyom nagyapja arcára és elrohan.

-Jó tanulást Rebeka!

Rebeka egy zöld szemű vöröses barna hajú lány, aki sajnos nem éppen büszkélkedhetett szépségével. Szülei még gyermekkorában meghaltak és most nagyapja vigyáz rá. Egyetlen egy dologra lehet büszke. Gyönyörűen fuvolázik és rajzol. Ez a nagy vágya. Hogy rajzoló lehessen. Éppen beér az iskolába, amikor állandó rossz akarója Dani elélép.

-Szerbusz cicus. Hová sietsz ennyire?

-Sehová. És nem vagyok cicus.

-Egy számomra cicus vagy! Kettő. Ne feleselj velem!

-Csak azért tartod annyira, nagyra magad, mert gazdag vagy!

-Túl megélesedet a nyelved cica! Megjárod itt a végén.

-Majd meglátjuk!

Rebeka elrohant a terme felé a termetes fiú mellől.

Bent a tanár ránézett.

-Ilyen sem volt még hogy elkéstél Rebeka. Mi történt?

Rebeka elvörösödve és szégyenkezve állt.

-Elnézést elaludtam.

-Most még elnézem Rebeka, mert csak most fordult először elő ilyen.

De ez már a nyolcadik nem nagyon szabad késni.

-Nem fog még egyszer megtörténni. Ígérem.

-Jó most ülj le.

A lány leül a padjába és előszedi a holmiját.

-Új iskolatársatok lesz.

Hirtelen mindenki felnézett a könyvéből.

-Ő csak félig magyar félig angol. A neve Krisz Joutan.

-Angol okos tojás. Nem elég egy is?

Ez Dani volt, aki mondatánál Rebekára nézett.

-Nem szép dolog volt ez Dániel! Ma jön hozzátok legyetek vele kedvesek.

-Igenis Mari néni!

Ezzel a tanárral még Dani, sem mert packázni, mert iszonyú büntetéseket tudott adni. Ugyanis ő volt a tesi tanár. Plusz a matek.

-Ma 10-kor érkezik. Na jó ez volt osztályfőnöki rész kezdjünk a tanuláshoz.

Elkezdték a tanulást és hirtelen 10 óra lett. Kinyílt az ajtó és egy hosszú bőrkabátos fiú jelent meg. Haja dús sötét barna, amiben fekete csíkok voltak.

Szeme sejtelmes halvány kék, ami komolyságot mutatott.

Minden lány Rebekán kívül hirtelen olyan széles vigyorral köszöntötte hogy az már fájdalmas volt.

-Sziasztok.

A tanár Kriszre szólt. Ülj, le valahová mondjuk...-Mivel tudta hogy Rebekán kívül bárhová ülteti fecsegés lesz a vége.. -Ülj Rebeka mellé.

-Rendben.

Úgy látszott Krisz is inkább jobban örült, annak hogy egy olyan lány mellé ültetik, aki nem piszkálja. De persze a lányok, mint Rebekára néztek a ki flegmán nézett vissza rájuk. Eközben Krisz leült és köszönt.

-Krisz vagyok.

Kezet nyújtott.

-Engem Rebekának.

Elfogadta az üdvözlést majd a tanulásra koncentrált. Erre Krisz elmosolyodott és ő is a tanulással foglalkozott. A szünetben Krisz rögtön Rebekához szaladt.

-Szia!

-Szia.

-Nem vagy valami beszédes lány… beszélgessünk!

-Rendben, miről?

-Miért vagy mindig egyedül?

-Nincsenek olyanok, akivel beszélgethetnék.

-Most már van.

Krisz a szavai után elmosolyodott.