A TITKOS KÜLDETÉS

BY: Kowi 121

7. fejezet: A rablás

-Nagyuram, Jól van? -kérdezte Yaken.

-Igen. –válaszolta hűvösen. –„Mi ez az illat?” -és beleszagolt a levegőbe.

-Sesshomaru, valami baj van? -kérdezte Rin, mert látta, hogy Sessyt izgatja valami.

-Érzek egy furcsa illatot, ami ismerős de mégsem emlékszek rá. -az illat, amit érzet Yuku illata volt, de mivel Rózsa a védelmezője így egy kicsit megváltoztatta azt. Yuku feltűnt a domb tetején.

-Az meg kicsoda? -kérdezte Yaken.

-Nem lehet. -hüledezett Sessy mikor felismerte az alakot. -Yuku? -mondta ki félhangosan, amit csak Rin hallott, mert ő ált a legközelebb hozzá. A lovas elérte őket és már látni lehetet, hogy ki az.

-Üdvözletem. -üdvözölte őket, és leszállt Rózsáról.

-Yuku, de örülök, hogy újra látlak. -szaladt hozzá Rin. Yaken még mindig döbbenten ált a helyzet miatt.

-Én is Rin. -és megölelte. -Szia Yaken, Sesshomaru. -és rá nézett. Sessy nem szólalt meg csak nézte. Yuku tudta, hogy örül, hogy újra látja, a szeméből ezt olvasta ki.

*

A tájon csak egy fény világított: a tűz. Sessy és Yuku volt csak fent a többiek aludtak.

-Hiányoztál.

-Te is.

-Miért jöttél vissza?

-Főpapnő lettem és azt csinálok, amit csak szeretnék. Na jó nem egészen. Alisa a volt főpapnő helyettesít addig, amíg nem érzem magam készen az uralkodásra.

-Uralkodásra? -kérdezte Sessy.

-Van egy ország, amelyet úgy hívnak: Atisz. Ott élnek a teljes papnők meg néhány miko is.

-De te nem vagy teljes papnő.

-Tudom. Anyám volt a főpapnő Alisa előtt mivel ő meghalt, Alisa került a helyére. Alisa tanított meg a mágusi erőm használatára, a bátyja meg a démoni erőmet segítet megértenem, a szertartásokat végző papnő meg a papnői erőmet segített felfedeznem.

-egész este beszélgetek.

*

Teltek a napok. Sessy ugyanúgy érzett, mint hajdan. Rin örült, mert újra érezte a családi szeretetet. Yaken nem nagyon mérgelődött, hogy újra velük tart Yuku. Yuku nagyon boldog volt, hogy Sessy még mindig szereti azok után is, hogy elhagyta.

-Hova mész Yuku? -kérdezte Rin.

-Fürdeni. -Válaszolta kedvesen Rinnek.

-Sesshomaru nagyuram. Ön hova megy?

-Sétálni. -válaszolt Yakennek. Nem volt félig igaz, Yuku után ment, mert féltette szerelmét nem akarta ismét elveszíteni. Meg találta a folyóban fürdeni és elbujt egy fa mögé, onnan figyelte. Yuku megérezte, hogy ott van, köszönhetően Rózsának. Mert Rózsa tudta, hogy Sessy igazából utána indult nem, pedig sétálni. Befejezte a fürdést, kijött a vízből és felöltözött, miután megtette:

-Sessy, gyere, elő tudom, hogy ott vagy a fa mögött.

-Honnan? -jött elő rejtekéből.

-Mielőtt elindultam egy őrrel szabadott eljönnöm és Rózsa lett az, ő megérzi a veszélyt vagy bármi mást, én meg érzem, vagy látom azt.

-Aha.

-Miért jöttél utánam?

-Mert veled akartam lenni, kettesben. -mondta és megcsókolta, amit Yuku viszonzott. Leültek egy fa árnyékába és a nap további részét, ott töltötték egymás karjai közt.

*

Eközben Rinnéknél:

Rin és Yaken ott maradtak a barlangban, ahol tábort vertek. Yaken elment fáért és tüzet gyújtottak és egy kisseb tűz égett.

-Hol lehetnek már? A nap mindjárt lenyugszik.

-Ne aggódj a nagyurunk miatt, tud magára vigyázni, ugyanúgy ahogy Yuku kisasszony is.

-Igazad van. Ajjaj!

-Mi baj?

-Elkezdett esni az eső. -mondta Rin és aggodalmasan, nézte a bejáratott.

*

Sessy és Yuku a vihar elöl, behúzódtak egy másik barlangba és ők is tüzet gyújtottak.

-Nem sok mindent lehet itt most csinálni.

-Igaz. De legalább védett helyen vagyunk. Kissé lehűlt a levegő.

-Yuku fázol?

-Nem. -de ez a nem, nem úgy sikerült kimondania, ahogy szerette volna.

-Gyere. Búj hozzám így egyikünk se fog fázni. -Yuku szó nélkül oda bújt melléje. Sessy nem tudta, hogy mit mondjon így hallgatott, pedig tudta, hogy kéne valamit mondania. Yukuval is ez volt a helyzet. Aztán:

-Sesshomaru.

-Igen?

-Én... Nagyon boldog vagyok, hogy most veled lehetek.

-Én is. -megcsókolták egymást, de a csókból több lett...

*

„-Hát megint megtörtént. Yuku te tényleg nagyon szeretheted a Jégcsapot, ha már másodorra is megtörtént.” -nézett végig Sessyn és Yukun ahogy egymásba karjaiban békésen alszanak. „-Hoppá az időm lejárt.” -csettintett egyet és egy vörös rózsa lett a kezében azt letette a földre és eltűnt.

*

Yuku mikor fölkelt rögtön a rózsát vette észre.

„-Jon mit keresett itt? Tudom, hogy ő volt. Na mindegy.”

-Jó reggelt Yuku!

-Neked is Sessy. -és egy csókot adott. -Vissza kéne mennünk a többiekhez.

-Ne.

-De igen biztosan ag...-nem tudta befejezni a mondatát, mert Sessy megcsókolta és a csókból megint több lett...

*

Úgy kábé a felkeléstől számítva 4 óra telt el. Sessy és Yuku még mindig egymás karjaiban pihegetett.

-Most már tényleg vissza kellene mennünk.

-Rendben, megadom magamat. -felöltöztek és visszaindultak. (De természetesen szép lassan kéz a kézben. J )

Mire visszaértek már dél is elmúlt.

-Nagyuram, hol voltak idáig? -válasz helyet, taposást kapott.( Yuku és Sessy már elengedték a másik kezét, hogy ne tűnjön fel. )

-Nem hinném, hogy rád tartozik.

-Bocs..ás.son ..meg.. nagy..ur..am...-nyögte ki a szavakat, Sessy talpa alól.

-Most az utoljára elnézem. -Rin és Yuku csak kuncogtak a látottakon.

Nem időztek sokáig. Elindultak arra amerre ment Sessy.

Besötétedett mire megálltak. Yaken ment el fáért és tüzet gyújtott. Rin és Yuku már aludtak, Sessyvel egyetemben. Úgy nézet ki: Sessy egy fának dőlve aludt, Yuku az egyik vállára hajtotta a fejét, Rin meg az ölében aludt. Yaken volt a „nagy őr”.

*

Reggel mindenki friss volt. Rin koszorút font. Yaken mérgelődött a tegnapi taposás miatt. Yuku egy fa alatt ült és Rint figyelte. Sessy sehol sem volt, már korán reggel elment és ezt Yukut nagyon zavarta, hogy egy szó nélkül elment. Megérezte Naraku förtelmes szagát és azért ment el, de ezt nem tudta Yuku mert neki nincs olyan jó szaglása, mint neki. Dél felé járt az idő mikor Yuku felpattant a helyéről.

-Rin maradj mögöttem! Rossz érzésem van.

-Nocsak, nocsak. Sesshomarunak új csicskása lenne?

-Ki vagy? És mit akarsz? –belekezdet egy varázslat szövegébe, magában. Azt ami már az életét is sokszor megmentette.

-Nevem: Kagura és Naraku küldött, hogy vigyek neki egy kis ajándékot.

-Micsoda? Narakut mondtál?

-Igen. Talán ismered?

-Nem. Csak hallottam róla. „-Nem hiszem el. Ez a szélboszorkány neki dolgozik.”

-Penge Tánc! -kiáltotta el magát Kagura.

-Mi? -annyira szidta Narakut és az előtte álló démonnőt, hogy elfelejtett koncentrálni így a csapás eltalálta. Gurult vagy 5 métert, sérülései súlyosak voltak, de csak azért is felállt.

-Nem győzöl le ilyen könnyen. -látszott rajta, hogy nagyon gyenge. –„Sajnos csak a papnői erőmre hagyatkozhatok. Démon erőmet nem tudom használni és a mágusi erőm is fogytám.”

-Penge Tánc!

-Tüzes nyilak!

-Csak ennyit tudsz? -gúnyolódott Kagura. Yuku fél térdre ereszkedett a fájdalom miatt. A pengék majdnem elérték.

,,-Csak egy lehetőségem van. Meg kell próbálnom.’’ -Osztódás! -kiáltotta Yuku. Rin látta, hogy nem bírja sokáig. A nyíl a szó hatására osztódni kezdett és mind Kagura felé szállt. Közben a pengék is majdnem elérték Yukut.

-Víz burok! -kiáltotta Yuku és az egyik kezét, előre tartotta kinyitva. Kagura könnyedén kivédte a nyilakat, de Yukut amint elérték a pengék semmivé foszlottak a pajzzsal együtt és Yuku ájultan esett a földre.

-YYUUKKUU!!! -szaladt feléje Rin.

-Rin!! Gyere vissza!! -Yaken meg utána.

-Kapjátok el őket! -mondta Kagura és megjelent két ocsmány szörny az egyik, elfogta Rint a másik meg Yakent. -Na ezzel is megvolnánk.

-YYUUKKUU!!! -Rin sírt és csak Yukut nézte, ahogy ott fekszik ájultan.

-Induljunk! -Kagura kivett két tollat a hajából és elrepültek.

*

Eközben Sessynél:

-Naraku gyere elő!

-Nocsak ki van itt! Szépen belesétáltál a csapdámba, hallod? -és elkezdett ördögién nevetni.

-Miről beszélsz?

-Ó én semmiről vagy talán még is. Kagura most végzet a kis barátnőddel.

-Yuku!

-Úgy bizony vele. Ja és el ne felejtsem, haldoklik.

-Mi??

-Rin és Yaken nálam vannak, gyere el hozzám, és talán visszakapod őket élve!

-Mi elraboltad őket?

-Úgy bizony. Én a helyedben sietnék, mielőtt meghalna a nő.

Gyere elő! Te gyáva! -de hiába kiabált már elment. Eszeveszetten elkezdett futni a táboruk felé. Mikor odaért rögvest Yukuhoz rohant.

-Nem kellet, volna elmennem. Akkor ez nem történt volna meg. Ne aggódj, elviszlek Kaedehez. -felvette a hátára és úgy futott a falu felé. „-A falu túl mesze van. Mi? Ez a korcs öcsém. Várjunk csak Kagome tud gyógyítani, és ő közelebb van, mint a falu.” -és elkezdett az öccse felé futni.

-Mi a baj Inuyasha? -kérdezte Sango.

-Mintha Sesshomaru szagát éreztem volna egy pillanatra. Na de mindegy, menjünk tovább.

*

Folytatjuk!