A TITKOS KÜLDETÉS

BY: Kowi 121

3. fejezet: Az ajándék

,,-Mindjárt ott vagyunk. Yuku, szerelmem.’’ -ezeket gondolta mikor meglátta a Csúcs szirtet. Elérték az alját, de besötétedett ezért tábort vertek. Sessy egész éjjel fent volt nem tudott aludni. Akárhányszor lehunyta a szemét, Yuku képe villant fel előtte és egyszerűen képtelen volt elaludni

.

*

Már mindenki fent volt. Egy barlangban voltak, az eső miatt. Rin úgy érezte, hogy a természet direkt csinálná ezt velük , mintha nem akarta, hogy elérjék a célúkat, amit persze csak Sesshomaru ismert.

-Nagyuram hova megy ilyen felhőszakadásban?

-kérdezte Yaken.

-Nem fog visszatartani néhány cseppeső. -mondta

-Sesshomaru, miért akarsz annyira feljutni a csúcsra?

-Az már csak rám tartozik. -mondta, úgy, hogy hangja közben elhalkult, Yaken nagy döbbenetére. Rin észrevette, hogy két könnycsepp csordult le az arcáról a ruhájára és megértette, hogy fontos neki az a dolog, amiért fel kell neki mennie oda. Sessy nem szólt többet kiment a viharba fel egyenesen a csúcsára. Megállt a fa előtt, ahol néhány órával ezelőtt Yuku ált.

-Még érzem az illatát. –szippant -Milyen kellemes olyan, mint hajdan. -és elmosolyodott, mert eszébe jutott az est, amit itt töltöttek. Odament a fához és meglátott ott egy nyakláncot, felemelte és látta, hogy agy gyűrű van ráfűzve.

-Hát ez lenne, azaz ajándék? –elgondolkodott -Már tudom, hol láttam ezt, ez a gyűrűje, amit a szertartáson kapott, mikor papnő lett. De miért pont ezt adta? Azt hiszem, sosem fogom kideríteni. -felrakta a nyakába, és végig simította a fát, ahol annak idején belevéste Yuku, a sorokat. Még mindig érezte a betűket, bár csak érezte látni nem látta.

-Tudod, miért adta neked? -hallatszott egy idegen hang.

-Miért?

-Azért, mert szeretett és a színe aranysárga, olyan színű, mint a szemed színe. Te meg neki egy smaragdzöld nyakéket adtál neki mely ugyanolyan színű, mint a szeme színe.

-Honnan tudod, hogy azt a nyakláncot tőlem kapta?

-Ugyan már. Yuku a húgom, és amikor a nyakláncot fogja mindig elkezdet könnyezni, mert rád gondolt.

-Hol van most? Mond meg Jon! Hol van? -kezdte felemelni a hangját.

-Jégcsap, nyugi nem tudom. Mindig teliholdkor szoktunk találkozni és az már elmúlt. Viszlát. -és azzal eltűnt.

-Hogy minek neveztél, Jégcsapnak? Ezt még visszakapod Jon, azt megígérhetem. -s visszaindult a társihoz.

,,-Szegény Sessy. Többet tudok a jövőről, mint hinnéd.’’ -jelent meg ismét Jon és nézte, ahogy eltűnik.

-Útálom, ha esik. -és csettintett egyet és az eső a feje fölött elállt -Néha jól jön, hogy mágusi erőm is van. -füttyentett egyet és egy óriási griff madár jelent meg az égen. -Vigyél haza, kérlek. -a griff csak bólintott, ő meg a hátára ült és elrepültek.

*

Miután Sessy kiment a barlangból:

-Yaken emlékszel még Yukura? -kérdezte

-Ö, ö, ö, igen. Ő az a vörös hajú démonnő, aki régen velünk utazott.

-Igen ő rá gondoltam.

-Menyi idő is telt el az óta? De miért?

-Félév telt el és azért, mert Sesshomaru arcáról két könnycseppet láttam legurulni.

-Micsodát? Két könnycseppet?

-Igen és azért hoztam fel ezt, mert mikor elment és Sesshomaru visszajött, nézte a napfelkeltét akkor is, láttam két könnycseppet végig gurulni az arcán és tudod jól mióta itt hagyott minket az óta ilyen az urunk.

-Szóval úgy érted Sesshomarunak szerelmi bánata van?

-Igen. És csak Yuku segíthet. –sóhajtott -Bárcsak itt lenne. Egy fél óra múlva Sessy visszajött. Rin aludt, Yaken úgyszintén. Sessy nem tudta lehunyni a szemét, pedig igazán kellet, volna aludnia néhány órát, már lassan fél éve nem aludt rendesen. És amióta a Csúcs szirten vannak rossz érzése, van.

*

Reggel mikor felébredtek már elállt az eső.

-Nagyuram merre megyünk tovább?

-Sesshomaru, meg van, amiért jöttünk? -kérdezte Rin

-Igen. -és indult kifelé –„-Muszáj beszélnem valakivel, ezt nem bírom tovább. De kivel? Az a lány, aki az öcsémmel van mindig? Nem az nem lesz jó. Talán? Meg van, Kaede anyó, igen ő lesz az.” -Indulunk. -és elindult lefelé a szirtről.

*

-Kaede, Kaede! Egy démon közeledik. -szaladt felé egy falusi.

-Micsoda! Egy démon?! -és felkapta az íját és a tegezét. Mikor meglátta, hogy ki az elkerekedett a szeme.

„-Még jó, hogy Inuyasháék tegnap elindultak. Mi lett volna itt, ha ők összetalálkoznak?” -Miért jöttél Sesshomaru? Nem szoktál idejönni csak úgy. Szeretnél valamit igaz?

-Igen. De lehetne valahol máshol? -kérte meg az anyót.

-Rendben. Gyere utánam, kérlek. -azzal elindult a kunyhója felé.

„-Nagyuram miért kérne segítséget egy halandótól? Nem értem néha az uramat.” -gondolta Yaken. Bementek a kunyhóba. Yakent és Rint egy külön szobába rakták, Sessy és Kaede meg egy másikba voltak.

-Mit szeretnél?

-Beszélnem kell valakivel, már nem bírom magamban hordozni...-hirtelen elhallgatott.

-Kitalálom. Te szerelmes vagy és senki sem tudja, így ki kell öntened a szívedet, hogy jobban érezd magad?

-Igen, vagyis nem, nem.

-Szóval igen.

-Hát.....-Sessy mindent elmesélt, amit elmert neki mondani. Mikor befejezte, ezt kérdezte:

-Az öcsém, hol van?

-Tegnap mentek el és egy hétig nem jönnek vissza. Miért?

-Mert itt hagynám Rint és Yakent egy időre. Dolgom van.

-Rendben. Bármenyi időre itt maradhatnak. És bízhatsz bennem, senkinek nem fogom elmondani!

-Köszönöm. -és elindult Rinékhez.

-Rin, Yaken itt maradtok egy ideig.

-Miért nagyuram?

-Dolgom van, és oda nem jöhettek velem. -mondta, és közben megsimogatta Rin fejét.

-Addig én fogok rátok vigyázni. -szólalt meg Kaede

-Mii!! Hogy egy halandó vigyázzon rám! -kiáltott föl Yaken.

-Nyugodj le Yaken.- mondta Rin

-Így döntöttem és kész. Ti itt maradtok-mordult rá Sessy.

-De nagyuram, Inuyashaékkal is találkozhatunk és....-Yaken nem tudta befejezni a mondatát.

-Fogd be Yaken! Tudom jól. -és elment.

-Sok szerencsét Sesshomaru. -kiáltott utána Rin, és csak nézte, ahogy távolodik, míg el nem tűnt. Ezzel egy időben a nap is lenyugodott.

*

       Folytatjuk!